Egy őrült Harry Potter fanfiction

A kviddicsmeccs

A november beköszöntével zimankósra fordult az idő. A kastély körüli hegyek jeges színt öltöttek, egyre kevésbé hívogatták Emilyt, hogy sétáljon egyet. A tó is acélos hidegen csillogott, a park füvét reggelente belepte a dér, és Harrynek mindig bepárásodott a szemüvege, ha a hűvös levegőről visszatért a kastélybeli kellemes melegbe. Az emeleti ablakokból kinézve gyakran láthatták, ahogy Hagrid hosszú vakondbőr kabátjában és hódprémes csizmájában a seprűket tisztogatja a kviddicspályán.
Kezdetét vette a kviddicsszezon. A sok-sok fárasztó, de hasznos edzés után végre eljött az idény első meccse: szombatra kitűzték a Griffendél-Mardekár találkozót. Mindenki tudta, hogyha megnyerik a meccset, a Griffendél a második helyre zárkózik fel a pontversenyben, ezzel igen nagy nyomást helyezve a játékosokra.
Emilyt és Harryt nem sokan látták még játszani, mert Wood az utolsó pillanatig rejtegetni akarta őket, mint a csapat új „csodafegyvereit". Ennek ellenére egy héttel a meccs előtt valahogyan kiszivárgott az információ. Ettől kezdve három csoportra lehetett osztani a diákokat. Voltak, akik gratuláltak és folyton arról áradoztak, milyen jól fognak játszani. Mások viszont inkább bukósisakot és matracot ajánlottak fel nekik, hogy ne törjék össze magukat. A harmadik csoport tagjai pedig vagy nem tudtak róla, vagy nem érdekelte őket.
Most derült ki, milyen jó, hogy összebarátkoztak Hermionével. A lány segítsége igazán jól jött az utolsó napra beiktatott plusz edzések és a rengeteg házi feladat és beadandó között. Valamint Hermione még a Kviddics évszázadai-t is kölcsönadta, ami egy könyvtári példány volt, és amit Emilynek magától eszébe sem jutott volna megkeresni.
A könyvből megtudta, hogy a szabálytalanságnak 700 módja van (ez nem hatott valami jól amúgy is megviselt idegeire), és hogy egy 1473-as Világbajnokságon mindet elkövették. Hogy a fogók általában a legkisebb és a legfürgébb játékosok és hogy a súlyosabb balesetek többségét ők szenvedik el; hogy - bár a kviddicspályákon ritkán történik haláleset - többször is előfordult, hogy a bíró eltűnt és csak hónapokkal később találtak rá a Szaharában.
Hermione stílusa kissé barátságosabb lett és rigorózus szabálytisztelete is lazult kissé, mióta megmentették a hegyi trolltól. Már lehetett vele viccelődni, nem csak általa ismert dolgokról beszélt és Ronnal sem ölték meg egymást.
A nagy meccs előtti pénteken úgy döntöttek, lemennek az udvarra. Hermione varázsolt egy kék színű befőttesüvegben hordozható lángot, ami kellemesen melegítette átfagyott ujjaikat. Épp körbeállták, hogy mindannyiuknak jusson a melegből, amikor megjelent Piton. Olivia fájdalmasan felnyögött "kedvenc" tanára érkezésére, ugyanis Piton jó szokásává vált minden órán megszégyeníteni Oliviát és a Potter ikreket.
Kissé sántított és igen mogorva arcot vágott. Összenéztek, és azonnal szorosan összehúzódtak, hogy eltakarják a kis lángot, biztosak voltak benne, hogy a tanár „tiltott dolog"-nak minősítené és kihasználva az alkalmat újabb pontokat vonna le a Griffendéltől. De sajnos Pitonnak feltűnt a sunnyogásuk és odabicegett hozzájuk. A tüzet szerencsére nem vette észre, de látszott rajta, hogy nagyon szeretne valamibe belekötni.
- Mi van a kezében, Potter?
Emily és Harryvel összenéztek, majd mindketten kinyújtották a kezeiket. A lányéban nem volt semmi, bátyja viszont a Kviddics évszázadait szorongatta.
- Könyvtári könyvet tilos kihozni az iskola épületéből - jelentette ki a prof, szeme csillogott, amiért szabályszegésen kapta őket. - Adja ide! Ezért öt pontot levonok a Griffendéltől!
- Azért nem akar pontot levonni, mert nem az előírás szerint kötöttük meg a cipőfűzőnket? Nehogy a Griffendél véletlenül megelőzze a maga drágalátos Mardekárját! - meredt rá Emily dühösen.
- Ugyan, Potter, a meccsen a Mardekár csapata lesöpör titeket a pályáról - fordult meg lassan a tanár. - Emiatt igazán nem kell aggódnom.
- Ilyen szabály nincs is! - morogta mérgesen Harry, miután Piton hallótávolságon kívül ért. - Most találta ki!
- Mi baja lehet a lábának? - tűnődött Olivia.
- Nem tudom, de remélem nagyon fáj neki - felelte mogorván Ron. Olivia egyetértően bólintott.
Aznap este a klubhelyiségben a szokásosnál is nagyobb volt a nyüzsgés. Harry Ron, Olivia, Emily és Hermione együtt ültek az egyik hatalmas ablak alatt.
Hermione a bűbájtan leckéiket javította (azt nem engedte, hogy lemásolják az övét, mert „attól nem lesztek okosabbak", de hajlandó volt kijavítani őket), Ron egy pakli robbanós snapszlit kevergetett, Harry csak unatkozott és a könyvét hiányolta, Emily rajzolgatott, Olivia pedig Liliommal játszott.
- Visszakérem Pitontól a könyvemet - állt fel Harry egy kis idő elteltével, amikor már végleg nem tudott mit kezdeni magával.
- Inkább én - vágta rá egyszerre Ron és Hermione.
- Más tanárok előtt úgysem mer majd nemet mondani - makacskodott Harry. - És más nagyon nem érdekel...
- Elmenjek veled? - pillantott fel az arcára húga.
- Nem kell. Pár perc és jövök - fordult sarkon és kimászott a portélyukon.
- Piton szét fogja alázni - csóválta a fejét Ron. - Vele kellett volna menned. Vagy nekünk kellett volna elmennünk helyette.
- Tény, hogy utál titeket és minél inkább rosszat akar nektek - értett egyet Hermione.
- Oké, értettem - sóhajtott Emily és letette a pennát, félkészen hagyva a Nimbusz Kétezres rajzát. - Mindjárt visszahozom.
Kimászott a folyosóra és elindult a tanári felé. De nem ment olyan sokat; Harry sietett felé sápadt arccal és rémült tekintettel.
- Harry! Mi történt!? Piton bántott? Én esküszöm, kinyírom azt az embert - fakadt ki a lány és átölelte a bátyját.
- Nem, jól vagyok - motyogta. - A klubhelyiségben elmesélem. És nyugi, Piton egy ujjal sem ért hozzám.
Csendben sétáltak visszafelé, majd miután a Dáma utat engedett nekik, bemásztak a klubhelyiségbe. Ott Harry leült az egyik puha székbe és mesélni kezdett.
- Odaértem a tanárihoz és bekopogtattam, de senki nem válaszolt. Gondoltam, ha nincs bent egyik tanár sem, akkor bemegyek és elveszem a könyvemet. Be is nyitottam, nem fogjátok elhinni, milyen látvány fogadott.
- Mondd már! - türelmetlenkedett Ron.
- Piton lábán volt egy... egy hatalmas seb, olyan, mintha valaki beleharapott volna a húsába és elkezdte volna marcangolni, Frics éppen azt kötözte... Tudjátok ez mit jelent? Azt, hogy Halloweenkor ki akarta játszani a háromfejű kutyát! Amikor láttuk éppen oda tartott - meg akarja szerezni, amit a kutya őriz! A Nimbuszomat teszem rá, hogy a trollt is ő szabadította a nyakunkra! Figyelemelterelésnek szánta!
Hermione szeme elkerekedett.
- Nem - rázta a fejét. - Piton nem tenne ilyet! Nem valami kedves ember, de biztosan nem lopná meg Dumbledore-t!
- Ugyan már, Hermione - legyintett Ron. - Szerinted a tanárok szentek? Harrynek igaza van. Pitonról mindent el tudok képzelni. De vajon mire fáj a foga? Mit őriz az a kutya?
- A 713-as széf tartalmát - tárta szét a kezét Emily. - Esetleg a kutya csak egy hatalmas figyelemelterelés és igazából nagyon rossz helyen szaglászunk... Csoda, hogy nem jártunk úgy, mint Piton.
Fél óra múlva Emily és Hermione úgy döntöttek, felmennek a szobába. Olivia lent maradt, hogy befejezze az Ellie-nek írt levelét. Parvati és Lavender sem voltak még ott. Csendesen átöltöztek és bebújtak az ágyukba.
- Mily - szólalt meg halkan Hermione. - Szerinted... Szerinted Piton tényleg el akarta lopni, akármit is őriz a kutya?
- Elég valószínű - suttogta bele a sötétbe. - De nem tudjuk, miért akarta ellopni. Lehet, hogy jók a szándékai, lehet, hogy rosszak... bár ismerve őt inkább az utóbbira gondolnék.
Beszélgetésüket félbeszakította a másik két lány hangos érkezése.
Emily úgy tett, mintha aludna, nem volt kedve a holnapi meccsről csacsogni, sőt, már a gondolatára is gombóc nőtt a torkában. Így nem meglepő, hogy még órákig forgolódott, miközben tudta, hogy aludnia kellene.
Másnap derült, hideg idővel köszöntött rájuk a reggel. A nagytermet betöltötte a sült kolbász ínycsiklandozó illata és a meccset izgatottan váró diákok beszélgetése.
- Ennetek kell valamit! - sóhajtott Olivia sokadszorra.
- Nem vagyunk éhesek - rázta meg a fejét Emily Harryvel egyszerre.
- Legalább egy falat pirítóst - kínálta Hermione.
- A gyomrom akkorára szűkült, mint egy cikesz, egy falat sem megy le a torkomon - grimaszolt Emily.
- Ugyan már, szükségetek lesz az erőtökre - unszolta őket Seamus is. - Harry, mindig a fogó kapja a legtöbbet az ellenféltől.
- Köszönöm a biztatást - sápadt le még jobban Harry.
Tizenegy óra előtt pár perccel már dugig voltak a lelátók. Több diák távcsövet is vitt magával, ugyanis még a legfelső sorokból sem lehetett mindig pontosan követni az eseményeket.
Ron, Hermione és Olivia sok sikert kívántak, majd szaladtak helyet szerezni maguknak. Az ikrek utolsóként léptek be az öltözőbe. Emily ledobta a táskáját Katie és Angelina mellé, majd gyorsan átöltözött a Griffendél piros kviddicstalárjába.
Wood megköszörülte a torkát.
- Nos, uraim - kezdte.
- És hölgyeim - vágott közbe Angelina.
- És hölgyeim. Hát itt volnánk.
- Eljött a nagy nap - folytatta a kapitány helyett Fred.
- Amelyre oly régen vártunk - fűzte tovább George.
- Már kívülről tudjuk Oliver mondókáját - vigyorgott Fred. - Tavaly is benne voltunk a csapatban.
- Fogjátok be a szátokat - szólt rájuk Wood. - A Griffendélnek évek óta nem volt ilyen jó csapata. Győzni fogunk. Biztosan tudom - „különben jaj nektek" üzente a pillantása. - Helyes. Indulás! Sok szerencsét mindenkinek!
Emily megszorította Harry kezét, mielőtt George nyomában remegő térdekkel elhagyta a kis helyiséget. Kint a nézők üdvrivalgása fogadta őket, akik sokkal többen voltak, mint ahogy azt Emily elképzelte.
A mérkőzést Madam Hooch vezette. Emily remélte hogy ehhez jobban ért, mint a repülésoktatáshoz. A játék előtt még tartott egy előadást a tisztességes játékmódról, de Emily nem igazán figyelt rá. Az egyik lelátón ugyanis megpillantott egy hatalmas, feliratot: A Potterek a királyok! Hála töltötte el a szívét és Harryt oldalba bökve az ő figyelmét is arra terelte.
- Ez igazán kedves Oliviáéktól! - nézett Emilyre Harry csillogó szemmel.
- Hát, akkor ne hagyjuk, hogy megbánják, amit odaírtak!
Emily a csapattársaira pillantott, és eszébe jutott, milyen jól megtalálták a közös hangot az edzéseken, hogy hányszor figurázták ki Woodot a háta mögött és hogy mennyit nevettek a Weasley-ikrek bohóckodásán. Felidézte a rengeteg alakzatot és cselt, amit Angelina és Katie tanítottak neki, és hogy melyik taktikát fogják használni a Mardekár ellen. Hogy milyen nehéz volt kikerülni a gurkókat, amiket Fred és George küldött rájuk, hogy Woodnak csak akkor tudtak gólt lőni, ha elterelték a figyelmét és hogy Harry egy edzésen rengetegszer elkapta a szinte láthatatlanul suhanó kis aranycikeszt. Már értette, Wood miért bízik annyira bennük, és a térde sem remegett többé.
- A csapatkapitányok fogjanak kezet! - emelte fel a hangját Madam Hooch.
Wood előrelépett és megszorította a kezét Marcus Flintnek, a Mardekárosok kapitányának. Flint nagydarab volt és Hooch kifejezetten sokszor pillantott rá beszéde alatt.
- Felszálláshoz készülj!
Emily a lába közé kapta a seprűjét és vett egy mély levegőt.
Felhangzott az éles hangú ezüst sípszó és mindenki kilőtt a magasba. A mérkőzés elkezdődött.
- És a Griffendéles Angelina Johnson meg is szerzi a kvaffot! Remek hajtó ez a lány és mi tagadás, látványnak sem utolsó...
- DE JORDAN!
- Elnézést, tanárnő...
Emily halkan elnevette magát. Fred és George említették, hogy barátjuk, Lee Jordan újra pályázik a kommentátori posztra, de néhány tavalyi „elszólása" miatt kérdéses, hogy engedélyezik neki. Ezek szerint csak McGalagony felügyelete mellett kommentálhatja a meccset.
- Már száguld is előre - gyönyörű passz Emily Potternek, aki idén került be testvérével, Harryvel együtt a csapatba, különleges módon, elsősök lévén, és - ejnye, a Mardekár megszerzi a kvaffot. Marcus Flint már száguld is a Griffendél karikái felé!
Emily halkan káromkodott egyet, és Flint után indult.
- Már-már érik a g... Nem! Oliver Wood, a Griffendél őrzője egy parádés védést mutat be és máris Katie Bellnél kvaff, aki alulról kerüli meg Flintet és támadásba lendül... Ajaj, ez fájdalmas lehetett! Pont a tarkóján találta el az egyik gurkó - a kvaff a Mardekár csapatáé. Adrian Pucey suhan előre, de útját állja egy gurkó - Fred vagy George Weasley küldte oda, nem pontosan - mindenesetre szép megmozdulás volt a Griffendél terelőjétől.
Emilynek nagyon furcsa volt úgy játszani, hogy közben hallotta, hol van a kvaff, ki mit csinál. Eddig sajnos ellenfél nélkül játszottak, így kissé könnyen odaadta a kvaffot Flintnek, de ez többet nem fog előfordulni!
- Újra Johnsoné a kvaff! Nincs előtte senki - szabad a pálya - szédítő tempóban repül - ügyesen kikerül egy gurkót - közeledik a karikák felé. Gyerünk, Angelina, rajtad a világ szeme... Bletchley őrző lebukik - elvéti - ÉS GÓLT SZEREZ A GRIFFENDÉL!
A hűvös levegő megremegett a Griffendél-szurkolók diadalittas üvöltésétől. A Mardekárosok csalódottan hurrogtak.
Pucey szerezte meg a labdát és passzolta Flintek. A Mardekáros csapatkapitány szlalomozva indult meg a karikáink felé, amíg egy gurkó oldalról meg nem lökte. Elejtette a labdát, és Emily egy gyors fordulattal elkapta majd előrepasszolta a karikáknál köröző Katie-nek. Sajnos a Mardekáros terelő résen volt és egy gurkót küldött a lányra, akitől így Puceyhoz vándorolt a kvaff.
Eközben Emilynek volt pár másodperce ránézni Harryre. Testvére magasan a fejük felett körözött, úgy vadászva a kis aranylabdát. Wood azt az utasítást adta neki, hogy maradjon ki a balhéból ameddig csak tud.
- Pucey kitér két gurkó, két Weasley és Bell hajtó elől és már száguld is - várjunk csak, az nem a cikesz volt?
A tömeg felmorajlott. Pucey még a kvaffot is elejtette, úgy bámult a füle mellet elsuhanó kis aranylabdára.
Harry már sietett is, de nem ő volt az egyetlen. Terence Higgs, a Mardekár fogója sem hagyta magát és robogott a cikeszért. Fej-fej mellett suhantak, Emily lélegzetvisszafojtva figyelte őket. Harry gyorsabb volt! Szemét folyamatosan a pici labdára szegezve nyújtózkodott, még jobban rákapcsolt, és...
BUMM! A Griffendél-tábor felmorajlott Emily pedig a szája elé kapta a kezét és dühösen meredt Flintre, aki szándékosan berepült Harry elé, akinek jól meg kellett kapaszkodnia, ha nem akart leesni.
- Szabálytalanság! - kiabáltak a szurkolók.
Emily gyorsan odarepült a bátyjához.
- Minden rendben?
- Igen, jól vagyok - mosolygott rá halványan. - Menj, és add ezt vissza Flintnek.
- Ezer örömmel.
Madam Hooch szigorúan figyelmeztette Flintet és büntetődobást ítélt a Griffendélnek, amit Emily értékesített is, és a játék folytatódott. De a nagy kavarodásban az aranycikesz megint eltűnt a szemük elől.
- Nos, ezután az undorító, alattomos csalás után... - úgy tűnik, Lee, sem volt képes megőrizni pártatlanságát.
- De Jordan!
- Úgy értem ezután a nyilvánvaló és visszataszító szabálytalanság után...
- Jordan, nem szólok többször! - pirított rá McGalagony.
- Jól, van rendben. Szóval Flint kis híján a mélybe taszította a Griffendél fogóját, de hát megesik az ilyesmi. Még mindig a Griffendél birtokolja a kvaffot.
Olivia elkerekedett szemekkel nézte a történteket. El sem akarta hinni, hogy ilyen életveszélyes dolog történt. Egyik oldalán Ron hangosan szitkozódott és pfujolt, miközben másik oldalán Hermione sopánkodott.
- Na ezért nem fogok soha kviddicsezni. Harry meg is halhatott volna, ha rossz helyen találja el a gurkó!
Emily éppen Angelinának passzolta a piros labdát, amikor Harry hangját hallotta.