Félhomály-Nyitány [Befejezett]

8.Fejezet-Szemétégető

-Már olyan régóta várok hogy valami finom pecsenye is üthesse a markomat. Tudom hogy ez nem ilyen egyszerű de mégis kell a kényelmesítő gondolat. Tudod mióta vagyok itt? 3 éve pontosan múlt héten lett a 3.év.
Kezdem elveszteni a józan ítélő képességem bár hagytam inkább a búsba. Elindultam balra mert Rőt szerint arra volt egy minilabor. Mikor beértem begyújtottam a gázt és kivettem a fiókból egy gyutacsot. Összeöntöttem először a vörösfoszfort majd a báriumot. Az elkészült keveréket lassan odavittem az omlásra és meggyújtottam a gyutacsot. Az omlás felrobbant én pedig amilyen gyorsan tudtam elkezdtem futni lefelé. Három ajtó volt előttem egy fém ajtó a két oldalamon 2 fa. A bal oldalihoz mentem de az zárva volt így tovább siettem a másik felé. Tudtam hogy hamarosan egy csomó kérdésemre választ kaphatok majd. Elértem az ajtót szóval benyitottam és csak a szemétégető kohót láttam.
-Szép estét. Hát végül eljöttél. Sok dolog jön a nyelvemre de a szavak mindig kifognak rajtam. Eljöttél édes vagy én pedig rosszul viselkedtem. Hívogat egy ideje a túlvilág szóval még egy vétség már nem számít. Nem az isteni fény hanem egy rossz dolog vezetett ide ezért nem is adhatom meg neked az áhított válaszokat. Utána akarsz járni a dolgoknak de ez csak egy fikció. Nem is fogtad fel hogy mit keresel hogy mit találsz majd a nagy bejáraton túl külömben biztos hogy semmiképpen sem azt a dolgot keresnéd. Nem. A kulcs itt marad nálam. Bár szörnyű volt az élet ami nekem adatott még mindig jobb mint ami rád vár ami rád feni a fogát az ajtó mögött. Mint az utánpótlások te is imádnivalóan természetellenes leszel. Biztos kíváncsi vagy hogy ez a fém kohó miért beszél hozzád azon a hangon amit te Rőtként ismersz. Hát mert én a társad itt lakom benne. Tudod annyi sok ideje várom már ezt a napot. Nem hagynak meghalni ők a tudatom részei de nem az enyémek nem ölhetem meg magam ellene van a szabályoknak. Kérlek túl régóta emészt a fájdalom én csak egy barátot akartam de már rég lejárt a beszélgetések és a szalonnasütés ideje remélem hamarosan az életem is lejár. Túl régóta kopogtatok a halál ajtaján kérlek engedd hogy behívjon egy teára.
Basszus. Rőt. Miért? Nem értem miért akarja hogy megöljem. Nem tehetek mást. Félve nyúltam a gomb után de végül megnyomtam. Rőt fájdalmas halálsikolyai beleégtek az agyamba. És hirtelen megnyílt a hamutálca. Hamu. Ez maradt az itteni egyetlen barátomból. Elvettem a kulcsot és kimentem a teremből. Nem bírtam tovább nézni hogy mit tettem.