Mo Dao Zu Shi és The Untamed történetek

Barlang, Víz, Lan Zhan

Lan Wangji:

Éppen a ruhájáról magyaráz valamit. Érzem ahogyan elalszok. Még tudom, hogy rám terít egy darab szövetet.
Félig felkelt egy hang. Érzem, ahogy valaki leül mellém. Megnyugtat. A fejemet a mellkasának dönti. Hideg. Megborzongok.
-Bocsi.-suttogja. Visszadönt a korábbi pozíciómba. Nem is vettem észre, menyire fájt úgy ülnöm.
Visszahúz magához. Még mindig hideg, de már érzem, ahogy egyre melegebb lesz. Nincs rajta ruha; jövök rá. Nem zavar. Gondolkodás helyett, inkább kiélvezem az érzést.
A lábamhoz ér, nagyon óvatosan. Érzem, ahogyan halkan felnevet.
-Lan Zhan, Lan Zhan. Jobban kéne vigyáznod magadra.-sóhajtotta halkan-Remélem nem lett komoly baja a lábadnak, amiatt, hogy nem vigyáztál rá eléggé, és amiatt, hogy nem tudtam rögtön segíteni. Nagyon fáj? Most pár napig úgysem megyünk sehova, úgyhogy meg fog gyógyulni. Nem mostanában, de ez a pár nap határozottan segíteni fog rajta. Nem nagyon fogom engedni, hogy mászkálj.-suttogja, miközben lassan visszaalszok.
Amikor felébredtem, ugyan úgy ültem, mint amikor elaludtam. Egy pillanatra azt hittem, hogy az éjszakát csak álmodtam, de azután megláttam, hogy Wei Ying rosszul kötötte meg a ruháját.
-Ébren vagy?-nézett rám-Rendben. Akkor reggel 5 óra felé lehet az idő.-az elmúlt pár óra eseményei, egyszerre jöttek elő. A homlokomhoz nyúltam. Ott van a szalagom.-Tudtam, hogy aggaszt a homlokszalagod, szóval visszaraktam.-feleli a fel nem tett kérdésemre. Bólintottam.-Leúsztam a tó mélyére körülnézni. Úgy látszik egész okos a mi kis barátunk. Egy füstölőszál elégetése alatt észrevenne.-figyelmesen hallgatom, és közben agyalok. Mi lett volna, ha  nem jön fel a víz alól? Arra kelek, hogy nincs itt, és nem is jön vissza? Hogy egyszerűen eltűnik? Hogy lehetett ilyen gondatlan? Nem bírnám ki, ha örökre elhagyna... Ha ő is eltűnne, mint a bátyám. Erre miért csak mos jövök rá? Közelebb jött hozzám.-Lan Zhan-mondja, miközben a homlokomhoz ér-lázas vagy. Valahol van még egy kis gyógyszerem.-tapogatja meg a ruháját-Valahol itt kell lennie... Elhagytam volna? Amikor harcolni kezdünk a szörnnyel, akkor még meg volt. Lemerüléshez, meg levettem ezt a réteget. Kimegyek megkeresni.-állt fel mellőlem. Reflexszerűen ragadtam meg a kezét. Nem akarom, hogy kimenjen. Rám néz. Elmosolyodik.-Ne aggódj! Visszajövök.-bólintok. Elengedem. Nem tudom mennyi idő, amíg visszaér. Csak bámulom azt a pontot, ahol eltűnt, amíg újra meg nem látom.-Itt vagyok.-mondja mosolyogva-Ebből vegyél be egy keveset.-rakja oda  a számhoz a gyógyszert. Amikor megérzem az illatát, eltolom a kezét, és megrázom a fejem, ami fájni is kezd ettől.-Naa. Gyerünk!-noszogat.
-Nem fogom bevenni-suttogom-Elalszok tőle. Álmomban meg nem tudok semmire sem figyelni.
-Nem baj. Most az a legfontosabb, hogy lemenjen a lázad, jó?-vonakodva, de bólintok. Még most sincs jó íze.-Kell egy fél óra, mire hatni kezd.
-Tudom.-jobban megnézem őt. Van egy sötétebb folt az egyik vállánál. Olyan mintha koszos lenne. Odanyúlok, hogy letöröljem, és megérzem, hogy ez nem por, hanem valami folyadék. Elveszem a kezemet, és meglátom, hogy vér van rajta.-Mi történt? Máshol is megsérültél?-kérdezem, és állnék fel, hogy megnézzem, de visszanyom a földre.
-Jól vagyok. Ez még korábbi, csak az egyik elugrásom miatt- a szörny elől- felszakadt. A vérzést el kell állítanunk. Még van hozzá vérzéscsillapító füvünk. A kezébe nyomom.-Nem kell. Nem nagy a seb.-aha. Persze. Nem hiszek neki.
-Vedd le!
-Mi?-kerekedik ki a szeme.
-Vedd le!-nézek a ruhájára.
-Hehe. Nem kell, nem vészes.
-Vedd! Le! Most!
-He...-megy át a mosolya, valami sokkal kényszeresebb grimaszba.-Muszáj?
-Igen!
-Rendben.-ahogy levette magáról a ruháit, megláttam, hogy hogyan néz ki. És most nem arra gondolok, hogy mennyire jól néz ki, hanem arra, hogy tele van, valami nagy állat által okozott karmolás, és harapásnyomokkal. 
-Mi történt?
-Amikor pár napja megbüntettek, akkor egy óriási kutyához zártak be. Szerintem csak azért éltem túl, mert Wen Ning tűkkel elaltatta. Akkor adta a gyógyszereket is.
-Ezeket kezelni kell.
-Nem olyan vészes.
-De!-ő nem látja magát-Van olyan, ami már elfertőződött.-át kell kötni valamilyen tiszta anyaggal. Az a baj, hogy most nincs nálunk. Az ő ruhái koszosak, és vizesek is. Az enyémek... van amelyik jó. A középső réteg a legtisztább, utána az alsó. A felső kizárt, mert az koszos, és véres is.
-Itt nincs semmi olyan, amivel megtisztíthatnánk. 
-De van.-nem akarom őt elküldeni, de addig ki kell mennie. Nem láthat meg így.-Ki tudnál menni bevizezni egy rongyot? Vagy inkább megyek én. A te sérüléseid rosszabbak.
-Nem. Megyek én.-bólintottam. Tudtam, hogy ezt fogja mondani. Amikor kimegy, leveszem a középső réteg ruhámat, és visszaveszem a legfelsőt. Az alsóból kitépek egy darabot, és lerakom a földre. Amit levettem, azt összehajtom, és lerakom úgy, hogy csak az én alsó réteg ruhámhoz érjen hozzá. Lélekenergiával átitatom az egész anyagot, mivel ez fogja a leginkább gyógyítani. Mire visszajött addigra végeztem.-Vedd le minden ruhádat, az alsónadrágodon kívül, és azután ülj le oda.-mutattam egy nagyobb, lapos tetejű sziklára.
-Miért?
-Fertőtlenítem, és a lehető legjobban kezelem.-megcsinálta amit mondtam. Felálltam. Nem is realizáltam eddig a pillanatig, hogy mennyire gyenge vagyok. Megbillentem. Szerencsére Wei Ying nem vette észre. Odasétáltam mögé, és elvettem tőle a vizes rongyot. Elkezdtem letörölni róla a vért, és a koszt vigyázva, nehogy hozzáérjek a sebekhez, mert ki tudja mi van a vízben. Le kellett guggolnom ahhoz, hogy a lábát is le tudjam mosni. A törött lábamra egyértelműen nem támaszkodhattam, úgyhogy kinyújtottam, de láttam rajta, hogy éppen szólni akarna emiatt, a kezébe nyomtam a rongyot.-Mosd le a vért, és a koszt, de ne érj a sebekhez.-álltam fel, és mentem vissza azért a ruháért, amivel be fogom kötni a sebeit. Visszamentem hozzá, és nekiálltam, még a kötés előtt ,,átmosni" lélekenergiával a sebeket. Eléggé kimerültem, de sikerült. Azután nekiálltam elkezdeni bekötni a sebeit.
-Ez mi?-kérdezte amikor meglátta a fehér anyagot.
 -Ruha.
-A tiéd?-bólintok-Köszönöm.-mondja. Újra bólintok. Hamar végeztem, bár tényleg elfáradtam, és egyre álmosabb is vagyok. Ez szerintem már a gyógyszer hatása. Visszaültem a korábbi helyemre. Mellém ült.
-Jól vagy?-bólintottam. Felém fordult egy kicsit, azután magához húzott.-Pihenj!-suttogta. Nem volt erőm eltolni, de őszintén szólva, nem is akartam. Ez így jó volt. Lassan újra elaludtam.

Wei Wuxian:

-Lan űzhan, Lan Zhan. Túl makacs vagy.-sóhajtottam. Túlhajtotta magát. Ha tudom, hogy rá tudom beszélni, hogy csak üljön, és pihenjen, megtettem volna. De ő csak a feje után megy.
-Tudom.-suttogta.
-Pihenj.
-Rendben.-mondja félálomban-De akkor ne menj most úszni.
-Miért?-nevettem fel.
-Mert lehet, hogy nem jössz vissza. Hogy reggel arra kelek, hogy már nem vagy sehol.
-Itt maradok, ne aggódj.-kezdtem simogatni a hátát.
-Ráadásul hideg vagy utána-újra felnevetek.
-Rendben. Nem megyek sehova. Amikor felkelsz ugyan így leszünk, szóval most aludj.-bólintott, és szinte azonnal el is aludt.

Lan Zhan túl makacs, bár ő ilyen.
Lenézek rá. Alszik. Most békés. Most vigyázhatok rá.
Lan Zhan legyél itt, amikor felkelek. Mintha megérezte volna a gondolataimat, szorosan hozzám simult, és belém kapaszkodott. Tudom, hogy itt lesz. Hiszek neki.

Haliii!
Tudom, hogy rég nem volt már rész, pedig bevallom, ez már kb 2 hónapja kész van.Ki jön Mondocon-ra? Én kint leszek. Ha minden igaz Lan Zhan leszek, kicsit rövidebb hajjal, és nem tudom milyen ruhában, mert még nincs kész... Meg még lesz nálam egy Free Hug-os tábla.

Boldog Karácsonyt, így utólag is.

Meg legyen szilveszteri rész? Ha igen, akkor jó ha Wei Ying x Lan Zhan & Lan Yuan, Lan Xichen x Meng Yao(Jin Guangyao), Jiang Cheng x Wen Qing & Jin Ling, Wen Ning & Nie Huisang lesznek benne? Annyi különbség, hogy SPOILER! Meng Yao, megtett mindent, amit megtett, csak most nem ölik meg, és egy szilveszter erejéig többé-kevésbé kijön mindenkivel. Wen Qing szintén élni fog, nem ölik meg. Más nem változik. Nie Mingjue halott, Wei Ying és Lan Zhan összeházasodott, stb...