Mo Dao Zu Shi és The Untamed történetek

Lan Zhan!!!

Elkezdem nézni a The Untamed-et, és... Imádom! Úgyhogy, ha nem baj akkor abból is írnék. Én csak ajánlani tudom. Az elején még nagyon furcsa volt, de nagyjából, mire a 13. részhez értem, addigra fel sem tűnt, hogy nem animét nézek. Nézzétek meg ti is. Meg lehet, hogy egy kicsit keverni fogom, hogy melyik történt ebben, és melyik az animében, néha szándékosan, mert úgy jobban tetszik, néha meg véletlenül. Igyekszem majd a történet elején kiírni, hogy melyikből van, mert a The Untamed, szerintem az animére nézve, néhány helyen spoilert tartalmaz.

Egyébként ma van a szülinapom, szóval úgy gondoltam hozok nektek egy részt, amiben Lan Xichen elmondja Wei Wuxian-nak, hogy Lan Zhan-nak ma van a szülinapja.

Wei Wuxian:

-Wei Wuxian! Még csak Január 23.-a van, de te már legalább századjára húzod fel az Öreg Lan-t, CSAK EBBEN AZ ÉVBEN!-nyomta meg az utolsó 4 szót Jiang Cheng, miközben velem kiabált. Megint.
-Most tényleg nem én tehetek róla. Csak véletlenül ittam megint...
-Véletlenül? Te ezt komolyan elhiszed?
-Nem-vigyorodtam el.
-Hjajj...-temette a kezébe az arcát.
-De tényleg csak véletlenül hánytam be óra közben.
-Véletlenül?! Kellett neked ennyit innod. Emlékszel te egyáltalán, hogy mit csináltál tegnap éjszaka??

Írói szemszög:

Tegnap este:

,,-Wangji! Lan Wangji! Merre vagy? Kérdezni akarok valamit tőled!-futott át Wei Wuxian fél Gusu-n már harmadjára, eléggé ittasan, nyomában, egy őt, megállítani próbáló, mégis már a belét kiröhögő, szintén elég részeg, Nie Huaisang-gal. A következő fordulatánál Lan Zhan kapta el a kezét, és rántotta be gy szobába.
-Felébresztesz mindenkit. Mit akarsz?
-Heh? Te megh ki vagy?
-... Lan Wangji vagyok.
-Ti nem lehetteeek ő.
-Ti?-az ifjabbik Lan, már most kezdte elveszíteni a fonalat.
-Igen. Ti homályosak ész siámi ikrek harmasa... hármasa vaggytok. Úgy néztek ki, mint amiko a ember részeg, és összefolyik ellőtte a világ.......... Várj! Én nem vazsok mozst részeg?
-De, igen. Az vagy. Nem inkább úgy nézek ki, mint 3 Wangji?-értetlenkedett, hiszen még nem volt részeg, így ne tudta milyen amikor összefolyik minden.
-Nem. Neked nincsen szalagod a homlokodon, és a hajad, egy kici kócos.
-Arra nem gondoltál, hogy azért, mert éppen az ágyamból rángatott ki a kiabálásod?
-Mi? De a kiabálás nem is tud megfogni...-Lan Zhan-nál ez volt az a pont ahol az etikettre, és minden hasonlóra fittyet hányva, a fejét a tenyerébe ejtette.
-Úgy értem felébresztettél a kiabálásoddal, és nem volt időm felöltözni.
-Akkr miért nem hagytad, hogy kinn ordibáljak még egy kis darabig?
-Ennyire azt akarod, hogy megint megverjenek?
-Nyem-hajtotta le a fejét Wuxian.
-De már tök régóta kiabálok nekhed. Hogy-hogy csak most keltél fel rá?
-Nem most keltem, de így nem mehetek ki emberek közé. 
-Wei Wuxian! Hol vagy?-kezdett most el kiabálni Nie Huaisang, mivel ő, egyik pillanatról a másikra, eltűnt.
-Idióták-szólalt meg Wangji, miközben a másik részeg, mellette nevetgélt. 
-Váó! TE, most komolyan azst mondtad, hogy idióták??
-Hozd be ide Nie Huaisang-ot is. Addig felöltözöm.

Wei Wuxian kiment Nie Huaisang-ért, majd visszamentek Lan Zha szobájába, és mivel ő még nem volt kész, a nagyobbik idióta-mármint Wuxian-, eldöntötte, hogy meglesi őt. Hát, mit ne mondjak, nem jött neki össze.
-Wei Wuxian!-szólt ki, egy eléggé ingerült hang a másik szobából amikor elindult az ajtó felé.-Ha közelebb jössz szólok Lan Qiren-nek.
-Nem megyek közelebb. Esküszöm.
-Ajánlom is!
3 perccel később Lan Wangji felöltözve, megfésülködve, és- ami a legfontosabb-, homlokán, A szalaggal jött ki.
-Gyertek!
-Hova megyünk?-lelkesedtek fel, azok, akik nem tudják betartani és szabályokat, és isznak az éjszaka közepén. 
-Visszaviszlek titeket a szobátokba.
-Nem.-makacsolta meg magát Wuxian-Nem akarok oda vissza menni. Nem, és kész!
Lan Zhan nagyot sóhajtott, majd elkezdett azon gondolkodni, hogy, hogy tudná őket magával vinni, amikor eszébe jutott, a tökéletes ötlet.
-Gyertek! Megyünk fagyizni!-majdnem elnevette magát, amikor eszeveszetten bólogatni kezdtek. Olyanok mint két 3 éves. 
-De jó! Öööö. Ugye te fizetsz? Nálunk nincs pénz.-nézett kiskutyaszemekkel Huaisang.
-Igen, fizetek én. Na gyertek.-ezzel maga után csalta mind a kettőjüket, és amilyen előkelően csak tudott-úgy, hogy egyszer az egyik, másszor a másik, éppen gyerekként viselkedő egyén csimpaszkodott bele. ment végig az udvaron.
Időközben, a viselkedésüket látva, inkább úgy döntött, hogy mind a kettőjüket Jiang Cheng-hez adja be.
Ő, 4. kopogásra ki is nyitotta az ajtót.
-Lan Wangji? Mit keresel itt?-hátrabökött a fejével.-Mi?
-Lan Zhaaaan!!!-ugrott rá a hátára Wuxian-Ez nem is a fagyis!
-Óóó!-kerekedett ki a Jiang klánvezér legfiatalabb gyermekének a szeme.-Elnézést kérek ezért. Amint tudom, elviszem majd őket, hogy vállalják a büntetést.
-Nem szükséges. Nem tud erről rajtam kívül senki sem. Máskor figyelj rájuk, hogy ne szökjenek ki.
-És mi van a fagyinkkal?-kérdezte, már sokkal félénkebben Nie Huaisang, mint eddig, mivel kezdett kimenni belőle az alkohol hatása.
-Holnap lemegyünk venni, jó?
-Hurrá!-lelkendezett.
-De, mi nem is biztos, hogy emlékezni fogunk erre holnap.-mondta Wei Wuxian
-Akkor is elmegyünk, oké?
-Rendben.-mondta, most már fülig érő mosollyal, majd egy darabig nézte a távolodó fagyivevőjüket.
-Wei testvér, megkérdezted tőle amit akartál?-kérdezte Nie Huaisang
-Jajj ne! Elfelejtettem!-és ezzel a mondattal kiugrott, kezében, egy üveg Császár mosolyával az ablakon .