Amikor megismertelek -Shawn Mendes ff.

12. fejezet

Nem gondoltam volna hogy valaha még egyszer itt fogok ülni ezen a kis rozoga fapadon, de itt vagyok. És ahogyan a régi emlékek elárasszák az elmémet a gyomrom össze rezzen. Józan paraszt ésszel átgondolva nagy marhaságot követek el azzal, hogy kiállok Lauren ellen. Elvégre ő évek óta edzi magát, nekem meg volt egy pár napom a lehető legjobbat kihozni magamból. Eltökélt vagyok, ahogyan ő is. Belegondolva jó barátnők lehettünk volna, de pontosan a hasonlóságunk miatt tartunk most itt. Azok az emberek akik odakint várnak nem egy szimpla mérkőzés miatt jöttek el. Mindannyian arra várnak, hogy szétkapjuk egymást odakint. Látni akarnak elesni. Én is ezt akarnám a helyükben. A régi edzőm sétált be az ajtón és félmosolyra húzva a száját ált elém. Felém nyújtott egy törülközőt és megcsóválta a fejét. 

- Fura egy helyzet ez kölyök! A régi bajnokom ellen a mostani bajnokom verseng. 

- Hát majd meglátjuk mit tud a te bajnokod. - mondtam ridegen. 

- Ugyan...ha fele olyan jó vagy mint régen akkor a fogadások nagy részét neked kell oda adnom. - tette a vállamra a kezét. - Aki bajnok volt egyszer az az is marad. Sok sikert, kölyök! - azzal kiment. 

Nagyon reméltem hogy igaza van. Vártam hogy elhangozzon a nevem és amikor ez megtörtént mosolyt erőltetve futottam be. Körbe fordultam a közönségnek akik őrjöngve vártak már. Felmásztam a ringbe, ahol már Lauren ült a székén. Megigazítottam a ruhámat és középre álltam jelezve, hogy felkészültem. A bíró súgott oda nekem. 

- Nincs edződ? 

Válaszul megráztam a fejemet. 

- A pihenőkben kelleni fog valaki aki segít. 

Apa lépett fel mellém. 

- Nincs semmi gond én felkészültem minden eshetőségre. - mutatott az oldaltáskájára, amin törülközők és üveges víz volt felkötve. Elmosolyodtam és bólintottam. Apa kimászott a szélére így márcsak másodpercek választottak el a mérkőzéstől. 

Lauren önelégült mosolyát le sem lehetett kaparni. Elém ált és feltünően méregetett. 

- Boldogan látom, hogy vörösben vagy. A véred kevésbé fog látszani rajta. 

- Ellentétben veled. A fehérből bizony nem jön ki. - mosolyodtam el. - Remélem Gerald örülni fog a látványnak amikor a kis hercegnőjével feltörlőm a padlót, de nem akárhogy. 

Dühös lett ami mégboldogabbá tett. A harang megszólalt, vagyis elindult. Először csak próbáltuk megfigyelni a másik mozgását. Lauren nem támadt, ami nekem nagyon nem tetszett. Ő nem az volt aki megvárja a másikat. Tennem kellett valamit. 

- Ideges vagy kissé? - kérdeztem és próbáltam kisléptekben közelebb és közelebb kerülni hozzá. De ő csak egyre hátrált. - Már belegondoltál mi lesz ha veszítesz? Mit fognak szólni a szüleid?  Sőőt inkább mit fog szólni Gerald. Nem jó neki csalódást okozni. Hidd el. Én tudom. - vigyorogtam. 

- Fogd be! - kiabálta

- Csak össze akar zavarni! - állt a ring szélére Gerald. - Ne hallgass rá! - kiabált ide. 

- ÓÓ igen. Hallgass csak rá, mint a pincsikutyája. - nevettem. 

- Elég! -indult meg felém. Időben ugrottam el előle. Ez már jobban tetszett. Ideges volt, vagyis sebezhető. És ez nagyon nagy hiba amikor ekkora a tét. Csak figyeltem a mozgását és hárítottam. Aztán Lauren esze teljesen elpattanhatott mert teljes erővel jött nekem. Az ütéstől hátra estem. A fejemet fogtam. Vércseppeket kezdtem látni a földön. Sokkot kaphattam a vérem látványától, mert akkor eszméltem csak fel amikor jött a következő ütés. Felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam megsoroztam Laurent. A szemöldöke felett már kezdett csordogálni a vér. Ez csak még idegesebbé tette. A technikája nem sokkal különbözött a réginél. Talán a fürgesége javult. De ugyanolyan elmebeteg mint régen. Ha elpattan az agya csak csinálja. Jött a következő ütés. Aztán a bíró jelezte hogy idő van. Leültem a sarokba ahol apa azonnal törölgetni kezdett és a kezembe nyomott egy üveg vizet. 

- Te ennél jobb vagy Halsey! Szinte csak ő üt téged. 

- Addig jó. - adtam oda neki a vizet. - Kifog fáradni. 

- Addigra te is darabokban leszel. - rázta meg a fejét. 

- Tudom, hogy mit csinálok. - álltam fel és mentem vissza.  

A harang újra megszólalt és Lauren újabb ütéseket próbált bevinni. Szóval így játszik. Minél hamarabb szeretne túl lenni rajta, mert hamar kifárad. Az ütései már egyre lassulnak ahogy egyre többször próbál a padlóra küldeni. Az egyiket épp hogy sikerül neki betalálni. A fémes íz a számban hányingert keltő, de csak arra tudok gondolni, hogy túl kell élnem ezt az egészet. Nem állhatok le. Geraldra esik a pillantásom ahogyan próbálok felkelni a földről. 

- Csak ennyit tudsz? - kiabálja Lauren. - Állj fel és küzdj! - lök meg a lábával. Felálok mire még kétszer a padlóra küld. Már nem bírtam tovább és kiköptem a számban össze gyűlt vért. 

- Gyerünk, Hals! - futott oda apu mellé Shawn. - Megtudod csinálni! 

A maradék erőmet össze szedve felálltam és dülöngélve kerestem az egyensúlyomat. Mindannyian tudják hogy már a végét járom. Erőt vettem magamon és az utolsó pillanatban arcon tudtam ütni Laurent. Amíg feleszmélt összeszedtem minden erőmet amilyen erőset csak tudtam beküldtem az arcára. Lauren a földre esett és az emberek őrjöngeni kezdtek. A bíró mellém lépett és felemelte a kezemet. Nyertem. Lauren edzője azonnal mellette volt már és megnézte, hogy jól van e. Valószínűleg agyrázkódással jól lesz holnapra. Shawn lépett fel mellém és kapott fel. Felemelt mire mindenki a nevemet kezdte kántálni. Megtöröltem a véres arcomat és felemeltem a kezemet. Egy valami tűnt fel csak igazán. Gerald eltűnt a ring mellől...