Amikor megismertelek -Shawn Mendes ff.

7.fejezet

Említettem már, hogy a horgászat nem az én műfajom? Ha unatkoztok horgászás közben, bárkit vigyetek magatokkal aki nem én vagyok...

- Ez már a harmadik nagy hal amit vissza dobsz Hals! - szól oda Shawn apukája

- Még szép, hogy vissza dobom... Nem vihetjük haza! Hiszen ő itt él.

Anya és apa össze néznek. Látszólag keresik a szavakat, hogy mivel tudnak meggyőzni.

- Halsey, kicsim...hoznál még nekem a kocsiból etetőanyagot? - mosolyog rám apu.

- Hogyne. - dünnyögök és feltápászkodom. Régen is ugyanez volt. Minden alkalommal amikor halászni mentünk én suttyomban vissza dobáltam a halakat. Sokszor volt, hogy a végén üres kézzel mentünk haza. Valahogy teljesen más az az érzés amikor a tányérodon egy olyan étel van, ami nem is olyan régen ott uszkált a part körül. És amikor kifogod egy élet van a kezedben. A te döntésed, hogy életben hagyod és vissza dobod, vagy haza viszed és egy kis vacsora keretében elfogyasztod. Nekem ez valahogy olyan embertelen. Nem vagyok vegetáriánus, férre ne értsetek. De az olyan hús ami a boltbol kerül a tányéromra valahogy teljesen más. Hisz azzal nem érintkeztem amikor még élt. Nem kötödik semmi emlék hozzá. És az a kis hal amit leakasztottam a horogról máris egy emlékem részévé vált. Miért venném el az életét?

Kiveszek egy újabb etetős dobozt és vissza megyek a többiekhez. Oda nyújtom apának és leülök az egyik távolabbi kőre a nádas mellett. Inkább távolról figyelem az eseményeket, mintsem még több halat kelljen látnom.
Nézem a naptól fénylő víztükröt. Olyan békés. Sokkal békésebb, mint ami egy ideje körülvesz. Jobban bele gondolva. Semmi nyugodt dolog nincs körülöttem. Anyáék azt hiszik egy kis nyugi után, ha vissza térünk minden megváltozik és nyugalom lesz körülöttem. De erről szó sincs. Ismerem Laurent...és azt is tudom, hogy ha ők ketten összeállnak Geraldal itt még nagyobb dolgok is lesznek egyszerű pletykalapoknál. Észre kellett volna vennem, hogy Lauren kicsit sem került ki a képből azóta, hogy Geralddal megbékéltünk egymással.

- Hals! Telefon! - kiabál oda anya. Felkelek hogy a kocsi fele vegyem az irányt, ahol a táskámból hangosan csörömpölt a telefonom.  - Azt hittem megbeszéltük ezt a telefon dolgot. - szól oda anya.

Meg sem hallva amit mond a kocsihoz megyek. A képernyőre nézve össze szűkűl a tekintetem.
Gerald. Kinyomom, mire azonnal újra is hív. Végül hezitálás után fére vonulok, hogy még véletlenül se haljanak és felveszem.

- Mit akarsz Gerald? - kérdezem halkan ideges hangnemben.

- Neked is szia Halsey baby.

- Megint ittál? Vagy többről van szó?

- Hagyd ezt Hals! Inkább csak kíváncsiságból megkérdezem, hogy na mivan...azt hitted ha eltűnsz a városból minden megoldódik? Rólad azért nem gondoltam volna, hogy így beijedsz?

- Nem erről van szó Gerald! - mondom egyre idegesebben

- Ugyan már Hals! Nekem nem tudsz hazudni. Azt hiszed beveszem ezt az egészet, hogy te megijedtél egy kis cucctól? Jól tudod, hogy ha én nem lettem volna még otthon ülnél kis masnis ruhácskában arra várva mikor veszik észre az emberek mit is szeretnél!

- Fejezd be Gerald!

- Nem, Halsey! Egyáltalán nem fogom befejezni. Ennyivel ez nincs letisztázva. Mond csak még nem gondolkodtál el azon, hogy mennyire hiányzom neked?

- Egyáltalán nem hiányzol, Gerald! És ha mégegyszer felhívsz rád hívom a zsarukat.

- A zsarukkal semmire sem mész Halsey, ezt te is jól tudod. Nem abban a világban élünk mi. És jól figyelj ide mert csak egyszer mondom el. Azt szeretném, hogy szendvedj...hogy vágyodj. Jól tudom, hogy már így is azt teszed. De ez nem elég. Mutasd meg, hogy milyen az igazi Halsey! És ha ennek az egésznek vége, talán vissza fogadlak.