Amikor megismertelek -Shawn Mendes ff.

6.fejezet

"Olykor mi teremtjük meg saját démonjainkat"

- Mégis hova akartok menni?

- Karenékkel régóta tervezünk egy kiruccanást a kis tóhoz.

- Még nem untátok meg a kis tavat? Egész gyerekkorunkban ott voltunk. - nézek rá karba tett kézzel

- Épp ezért jó lesz ez a városi nyüzsgés után újra ott lenni. Sokat túrázunk majd, és legalább kicsit újíthatunk is a helyen.

- Mendesékkel? - kérdezem össze szorított fogakkal

- Mendesékkel. - bólogat nagyokat

- Ez hihetetlen.- trappolok fel az emeletre.

Miután bepakoltam a bőröndömbe és lecipeltem a nappaliba Aaliyah és Shawn már ott toporgott az étkezőbe.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva Aaliyah. Mosolyogva bólintottam viszonzásképp.

Elővettem a bögrémet és öntöttem a frissen főzött kávéból. Nagyokat kortyoltam belőle és próbáltam nem odafigyelni Shawn tekintetére. A csuklómra néztem ami tele volt lila foltokkal. Alig észrevehetően lehúztam a pulcsim ujját. Persze Shawn az egészet végig nézte.

Egész úton a kocsi ablakán néztem a változó dombokat. Régen annyira vártam, hogy elmenjünk abba a nyaralóba. Most pedig egyszerűen nem érzek semmit. Csak azt az ürességet amit Gerald előidézett. Sose gondoltam volna, hogy megteheti ezt velem. És egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy lehet rám ilyen hatással. Hisz mindvégig olyan hidegen viselkedtem vele. Jól tudtam milyen ember is Gerald. Vagyis az elején még igazán ismertem...mégis hogy juthattunk el idáig.

"Rossz vagyok a szerelemben
De nem hibáztathatsz, amiért próbálkozok
Tudod, hogy hazudnék, ha azt mondanám
Te vagy az,
Aki végre meg tudna javítani"

A múltamat vissza tekintve, igazán rossz vagyok a szerelemben...

Amíg a szüleink elmentek bevásárolni, hogy feltölthessék a hűtőt és a szekrényeket, addig mi elfoglaltuk a szobáinkat. Öt szoba van, úgyhogy jut egy nekem, egy Aaliyahnak, egy anyáéknak, egy a Mendes szülőknek és egy külön Shawnak. A mi szobáink az emeleten van, míg a szülőknek lent. De a jó hír, hogy az enyém a teraszos szoba, ami pont a kuckó elé néz. Onnan pedig jól látni a tavat. Férre dobtam minden cuccomat és a tóhoz mentem. Leguggoltam, hogy bele nyulhassak a vízbe. Kellemesen langyos volt. Végig néztem a csillogó víz felszínén. Szinte láttam, ahogy a kis Shawn azt kiáltja "vizi bomba!". Én meg a hátára pattanok és beugrunk a vízbe. Megrázom a fejemet. Nem szabadna ezen agyalnom...
Aaliyah telepszik le mellém az egyik kőre.

- Olyan szép még mindig. - mondja halkan, mintha attól félne valaki meghalja.

- Igen, az. De régen szebb volt.

- Azt sajnos én nem tudom. Még túl kicsi voltam.

- De te is részben itt nőttél fel. - mosolyogtam rá. - Sokat bujócskáztunk az erdőben. - mutattam a kerités végébe. - Mindig megtaláltál minket.

- Kivéve téged. Hacsak nem hagytad. Emlékszem mindig a fák tetején ugráltál. Képtelenség volt megtalálni. De a kedvemért mindig lejöttél az alsó ágra és úgy tettél mintha nem tudnád, hogy ott vagyok.

Mosolyogtam a nosztalgiázáson.

- Bárcsak minden olyan lenne, mint régen. - nézett a távolba. Felhúztam a szemöldökömet és rá néztem.