Amikor megismertelek -Shawn Mendes ff.

Előzmények

Sose tudjuk mit hoz a holnap. Amikor innen kilépünk a nagybetűs életbe, az életünket onnantól kezdve csak mi irányíthatjuk. Elveszthetünk barátságot, szerelmet...vagy éppen mindet, ezért fontos hogy éljük meg az összes pillanatot amit csak lehet.

Tisztán emlékszem arra a napra. Alig vártam, hogy vége legyen az érettségis ünnepélynek és mehessek a partyra. Shawnra néztem aki mellett ült mindvégig és idegesen morzsolta az ujjait. Megérintettem a kézfejét és rámosolyogtam. Idegesen viszonozta, majd vissza nézett az igazgatóra. Hamarosan egyesével bemondták a nevünket és felmehettünk az oklevelünkért. A végén ment a nagy gratuláció körbe. Anyuéknak oda szóltam, hogy menyjenek nélkülem én majd haza sétálok. Shawn intett a tömegen keresztül. Mosolyogva integettem, majd oda léptem a barátnőimhez. Mind összepacsiztunk a sikeres érettségi miatt és átsétáltunk a szemközti pizzériába. Helyet foglaltunk és csak úgy pörögtek a szavak a szánkból.

- Na és mit kezdtek most a suli után? Mármint úgy értem te és Shawn. Mi lesz már veletek? - épp csak belekortyoltam a kólámba, de férre is nyeltem. Köhögve kapkodtam levegőért. A lányok sorba nevettek fel.
- Ezt hogy érted?
- Most komolyan...ovi óta együtt lógtok. Együtt jóban, rosszban. És ahogy egymásra néztek...eskü csajszi egy szappanoperában sem láttam ilyet.
- Mi csak nagyon jó barátok vagyunk. - vontam meg a vállamat.
- Ezt te sem mondod komolyan. - nézett rám Beth.  -Ms. Halsey Summer Mendes. Magam előtt látom a szalagra nyomtatott betűket az esküvő bejáratánál.

Gondolatban elképzeltem az említett szalagot valami puccos hely bejáratánál. Tényleg nem festene olyan rosszul. Aztán kapcsoltam, hogy társaságban vagyok és egyből elszégyelltem magamat.

- Hagyjátok abba lányok! Shawn és én maradunk azok akik. Majd az élet eldönti mi lesz. De addig is...a pillanatnak élünk, nem igaz? - tartottam fel a poharamat
- Jól beszélsz! - koccintottunk mind.

Már az utcába bekanyarodva hallottam a zene hangját. A kert már megtelt az összes baráttal és rokonnal. Egy valakit nem láttam a tömegben.

- Anya, hol van Shawn?
- Később jön drágám. Ne aggódj, biztosan csak készül.
- Fel megyek átöltözni.
- Jó. - mosolygott anyukám és feltrappoltam kezemben a magassarkúmmal a lépcsőn.

Felvettem a kis lila selyemruhácskámat amit úgy a 16. Szülinapomra kaphattam. Azóta semmit sem nőttem azt hiszem. Valahogy nem vagyok se magas, se alacsony. De azért még nyújtózkodnom kell, hogy elérjem a polcot.
A tükörbe néztem és csak azon járt az eszem, hogy mától minden más lesz. Elindulunk Shawnal a fősulira, egy kollégiumba megyünk és vele lehetek mindig. Senki mással, csak is vele. Pár pillanatra elkalandoztam magamban , aztán a nyüzsgésre figyeltem fel. Lenéztem a szobám teraszáról és akkor láttam, hogy Shawn megérkezett. Mindenkivel lepacsizva verekedte át magát a tömegen. Elnevettem magamat amikor megláttam öltözködését. Még tisztán derengett bennem a pár nappal ezelőtti vitatkozásunk.
-Azt lesheted, hogy én kicsípem majd magamat.
- Shawn ne csináld már! Komolyan egy mackóban és egy gyűrött pólóban akarsz megjelenni? Ez teljesen más mint amikor itthon tévézünk, vagy hülyéskedünk a hangszereken!
- Miért miben lenne másabb? - nézett rám durcásan.
- Mert ebből a napból csak egy van. Egyszer érettségizünk. Ez az utolsó alkalom, hogy mindenki együtt van.
- Jó, majd meglátom milyen kedvem lesz. - harapott bele egy nachosba.
- Hihetetlen vagy! - csaptam a homlokomra, ő meg hangosan felnevetett.

És tartotta a szavát. Elegáns ing és fekete nadrág volt rajta. És megfésülködött! Csodásan festett, amiért kétszer annyi figyelmet kapott az emberektől. A suli nagymenőjéről volt szó...de ahogy elnéztem közeledését a medence irányából lelki szemeim előtt láttam a kis Shawnt általános suliból. A fogszabályzójával és a szétkócolt hajával. Senki nem gondolta, hogy ha felnövünk Shawn...ilyen jól fog festeni. De amíg a legtöbben Shawnt a külseje miatt csodálják én az a sok évnyi barátságunk miatt.

A lépcsőről lefele menet gitár hangja ütötte meg a fülemet. Elvigyorodtam és az udvarra lépve egy nagy körben álló embertömeg takarta el a hang forrását. Amikor közelebb értem a medencéhez az emberek utat engedtek és akkor meghallottam azt a bársonyos de erőteljes férfi hangot. Shawn mosolyogva kezdett bele a számomra ismeretlen számba. Csodálva hallgattam végig és szinte ujjaimon éreztem a húrok rezgését. Hirtelen beugrott ennek a dalnak az ismertsége. Egyszer kétszer hallottam pár dallamot amit akkor játszott, amikor átmentem megnézni. Olyankor mindig egyből férre rakta a gitárját és szóra fogott, hogy véletlenül se jusson eszembe megkérdezni mit gyakorol. Amikor a dal másik részéhez ért már pontosan tudtam mit énekel. Az érettségi előtt nem sokkal, amikor nagyon ki voltam fáradva, de semmi kedvem sem volt aludni elővettem egy papírt és pár értelmes mondatot leírtam amire úgy gondoltam később beleépíthetnénk egy dalba. Shawnak nagy tehetsége van az ilyesmihez. Együtt tanultunk zongorázni, gitározni, sőt még énekelni is. De a dalírás mindig is az ő műfaja volt.
Shawn mutatott, hogy énekeljek vele. Megráztam a fejemet és mellé léptem. Karomat a válára raktam és vele együtt kezdtem bele az ismert sorokba. Abban a pillanatban azt hittem én vagyok a legboldogabb és legszerencsésebb ember, hiszen nekem van a világ legjobb barátja.
A dal végén hatalmas tapsvihart kaptunk. Shawnra néztem aki rám mosolygott és kacsintva felállt a székről és gitárját eltartva átölelt.

- Ezen ügyködtél annyit? - nevettem
- Tetszik? - vigyorgott.
- Szerinted? Megírtad az első komoly dalodat pár irka firkából!
- Nem. - rázta meg a fejét. - Ez a mi dalunk.

Elmosolyodtam és újra megöleltem. Anya és apa  mellém léptek Shawn szüleivel és mosolyogva bólogattak.

- Büszkék vagyunk rád Shawn! - nézett rá anya
- Köszönöm, Kate néni.

Anya rám mosolygott és megsimogatta a fejemet. A party egész jól sikerült már éjfél fele jártunk. Felengedtük a lámpásokat ami a buli végét jelentette. Már csak kis tucat ember volt a kertünkben. Shawn a kert végi pavilonhoz terelt.

- Na elmondod végre miért kellett ott hagynunk a többieket? - vigyorogtam kíváncsian. A belső énem azért szurkolt, hogy végre megkérdezze leszek -e a barátnője. Úr isten Beth miket beszélt bele a fejembe. Gondoltam akkor ott. Aztán láttam Shawn arcát és lefagyott a mosoly az arcomról. - Baj van? - kérdeztem
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam. - nézett rám csillogó szemekkel. - Figyelj, már nem vagyunk kisgyerekek...és mind jól tudtuk, hogy eljön a nap amikor muszáj választanunk. Húztam az időt, hogy ne úgy emlékezz vissza ezekre a napokra mint búcsú..
- Miről beszélsz Shawn? - ijedtem meg.
- Holnap utazom, Hals - nézett a szemembe. - Egy híres menedzser felkeresett. Ajánlatot tett. Úgy egyeztünk meg, hogy holnap délután utazom Kaliforniába. És...fogalmam sincs mikor látjuk újra egymást.
- Nem ez nem lehet. - ráztam meg a fejemet - Közös álmaink voltak! Az egyetem!
- Azok a te álmaid voltak Hals. - rázta meg a fejét. - Úgy terveztem veled megyek az egyetemre. De jól tudod, hogy a zene volt mindig is az álmom.
- Hát akkor rajta! - kiabáltam rá patakzó könnyekkel. - Menyjél és vissza se nézz! Hagyd itt Torontót és mindent! - hagytam ott és a vendégek mellett elmasírozva felrohantam a szobámba. Bezártam minden ajtót és ablakot, majd az ágyra vetettem magamat. A jövő amit elképzeltem magamnak úgy néz ki kicsit sem fog hasonlítani.

Másnap délig ki sem jöttem a szobámból. Még akkor sem amikor Shawn kopogott az ajtómon és elbúcsúzott tőlem. Szörnyű volt bele gondolni, hogy az ember aki minden nap mellettem volt csak úgy itt hagy.
Akkor követtem el az egyik legnagyobb hibát amit tehettem volna. Túl későn kapcsoltam. Egészen a repülőtérig vezettem eszement módon és már csak a gépet láthattam ahogy felszáll és eltűnik a szemünk elől. Shawn szülei mosolyogva nézték a távolodó gépet egy enyhe csillogással a szemükben.

- Elkéstem! - dörzsöltem a szememet. Shawn anyukája magához vont és nyugtató szavakat suttogott.
- Vissza fog jönni. Halsey biztos vagyok benne, hogy neki nehezebb itt hagynia téged, mint neked elengedni őt.
- Akkor miért ment el? - zokogtam.
- Hogy valóra válthassa az álmait. - mondta rekedtes hangon, bennem pedig egy világ tört össze.

Sziasztok! Ez lett volna a bevezető rész. Ha tetszett valamilyen módon kérlek jelezzetek vissza! Előre is köszönöm! 💕
-Calipso❤