Tétmeccs /Pál Utcai Fiúk FanFiction/

Ötödik Fejezet

Csendesen ballagtunk az Üllői Úton, az utcai lámpák fényében. Nemecsek látszólag boldog volt, hogy részt vehet egy ilyen komoly feladatban. Csónakos érzelemmentesen sétált Boka mellet, akinek arcáról némi elszántságot tudtam csak elolvasni. Én igazából rettegtem, hiszen azért mentem velük, hogy végre ők is észrevegyék Gerébet, és ne kelljen többet titkolóznom. Tíz perc elteltével már kirajzolódtak előttünk a Fűvészkert homályos vonalai. Megálltunk a kapu előtt, a kis szőke pedig majdnem becsengetett a vörösingesekhez.
-Nehogy csengess! Eszednél vagy?!-ragadtam meg vékony csuklóját, mielőtt lenyomhatta volna a gombot. Boka némán nézte végig a jelenetet, Csónakos pedig vigyorogva követte számon az eseményeket.
-De hát akkor hol megyünk be?-pillantott tanácstalanul az elnökre Nemecsek.
-A falon. Bemászunk.-közölte Boka, mintha ez olyan természetes dolog lenne.
-Itt? Az Üllői Úton?-mérte végig a magas kerítést szőke kis buksijával Ernő.
-Dehogy. Keresünk egy másik helyet, ahol alkalmasabb a terep.-indult el a vezért egy mellékutcába. Végül egy magas akácfa mellett álltunk meg, ahova az utcalámpa fénye már nem ért el.
-Ha itt felmászunk, az akácfán könnyen le tudunk ereszkedni.-magyarázott Boka, majd kiosztotta a feladatokat. Csónakos leguggolt a palánk mellé, kezével pedig megtámasztotta magát. Az elnök óvatosan felállt a vállára, majd miután meggyőződött arról, hogy senki nincs a közelben, intett a közlegénynek.
-Emeld!-súgta halkan Nemecsek a gubbasztó Csónakosnak, aki lassan átemelte Bokát a kerítésen. A fiú egy tompa puffanással ért földet a túloldalt, és mivel semmiféle jelet nem adott arról, hogy veszély lenne odabent, Nemecsek következett. A vézna fiút hasonlóképpen átsegítettük a kerítésen. Miután már a csapatunk fele az ellenség területén volt, én jöttem. Csónakos vállán egyensúllyoztam, végül átkapaszkodtam a fára.
-Gyere!-utasított Boka, ám én bizonytalanul nézegettem lefele. Lehettem vagy másfél méter magasan, és eszem ágában sem volt lejönni onnan. Időközben a negyedik láncszem is megérkezett és a vállam fölött áthajolva lepillantott.
-Meg se próbálj sikítani!-közölte végül, és egy laza mozdulattal lelökött az ágról. Kissé esetlenül landoltam, de mégis sikerült lábon maradnom. Nemecsek vigyorogva nézte végig Csónakos mesterkedését, Boka viszont csak a fejét rázta.
-Egyben vagy?-kérdezte kurtán, hogy megbizonyosodjon testi épségemről. Én csak bólintottam, majd a fa tetején nézelődő fiúra pillantottam. Arcán egy enyhe mosoly ült, ám közben komoly tekintettel méregette a Fűvészkert belsejét.
-Alig lehet kivenni valamit, túl sötét van. De van két ember a híd végén. A szigetre innen lehetetlen rálátni.-jelentett nekünk Csónakos.
-Azok az őrök.-gondolkozott Boka. -Az lesz a legjobb, ha most itt a bokrok mentén végigkúszunk a várromig. Utána pedig majd körülnézünk a dombról. Érthető?-mondta komoly hangnemben. Mind a hárman bólintottunk, majd szépen négykézlábra ereszkedtünk. Lassan, körültekintően követni kezdtük a magas fiút, ám alig tettünk pár lépést a bokrok takarásában, egy hangos füttyszó törte meg a csendet.
-Észrevettek!-kiáltott fel a kelleténél némileg hangosabban Nemecsek, miközben talpra ugrott.
-Vissza! Vissza! Hasalj le!- szólt rá Boka, mire mind a hárman elhasaltunk a fűben. Lélegzet visszafojtva vártunk, hogy mikor találnak meg minket. Ám csak a szél zúgott a fák között, egy lélek se jött felénk. Éppen meg akartam szólalni, amikor egy újabb füttyszó hasított bele a levegőbe.
-Semmi.-sóhajtott fel Boka, amikor ismét senki nem jelent meg a közelben.
-Körül kéne nézni a fáról.-szólalt meg reszketve, a bokor tövében Nemecsek.
-Igazad van. Csónakos, fel a fára!-utasította a fűben fekvő társát Boka. A fiú pár pillanat alatt ismét az akácfa tetejéről nézelődött, mi pedig vártunk a jelentésére.
-Most négy ember van a hídon. Kettő már visszafele tart.-tájékoztatott minket a magasból.
-Akkor minden rendben van.-intette le Csónakost a fáról Boka. -Csak őrváltás volt.-indult el ismét, amikor mind a négyen összeszedtük magunkat. A szívem hevesen dobogott, azt hittem már rég a nyomunkra akadtak. Belegondolni se akartam, mi történt volna, ha szemtől szembe találom magam az áruló barátommal itt, az ellenség földjén.