Az ártatlan gyermek [BEFEJEZETT]

10. fejezet

Shane szemszöge

Egy parton ébredtem ahol sirályok köröztek fölöttem.

Fel keltem és be mentem a mögöttem lévő erdőbe.

Mikor be értem arra lettem figyelmes, hogy hangok jöttek felém.

És a bokrok mögül Shames jött ki.

- Hát te még életben vagy? - kérdezte meglepődten Shames.

- Ne hidd, hogy olyan könnyen meg szabadulhatsz tőlem! - feleltem kacagva.

Megöleltük egymást, de megint egy hangot hallottunk meg.

Viszont most a bokrok mögül egy küklopsz jött ki.

El kezdtünk futni a part felé, mert máshova nagyon nem tudtunk.

Az volt a gond,hogy a parton nem tudtunk merre menni csak a víz felé.

- Úgy látszik, hogy úsznunk kell! - mondta Shames.

- Tudod jól, hogy én nem tudok úszni! - válaszoltam idegesen.

De hirtelen egy másik küklopsz is megjelent.

De az nem olyan volt mint amelyik előszőr jött, mert ez sárga pólóban és farmerbe volt.

- Apa, segíts! - kiáltott fel a küklopsz.

És amelyik küklopsz meg akart enni minket azt hirtelen a víz be ragadta magával a tengerbe.

- Azta! - ámúldozott Shames.

- Helló, én lenni Tyson! - tartotta a kezét a küklopsz.

- Helló, én Shane Russell vagyok! - és kezet fogtunk.

- Én nagyon örülni, hogy találkozni veletek. - mondta Tyson.

- És te nem fogsz bántani minket? - kérdezte Shames.

- Én nem bántani titeket, én mindenkit szeretni. - felelt Tyson.

- És te végig így fogsz beszélni? - viccelődött Shames.

Én megütöttem a vállát és egy komoly tekintettel néztem rá, amitől rögtön el is hallgatott.

- Tudok én beszélni normálisan. - röhögött Tyson.

Megint hangokat kezdtünk el hallani az erdőből. A katonák hangjai voltak.

- Úgy látszik,sietnem kell. Rendben, amit most mondok az jegyezzétek meg! - nézett komoran Tyson.

- Rendben! - feleltünk egyszerre.

- Ti ketten félvérek vagytok! Most ti sajnos innét menekülni már nem tudtok, de majd jönni fog értetek 2 félvér aki kiment titeket innen. - mondta Tyson.

- Most akkor te azt mondod, hogy adjuk föl magunkat? - kérdeztem.

- Igen, pontosan azt! - felelt Tyson.

- És ki-

- Ne kérdezzetek, csak csináljátok amit mondtam. - szakította közbe Shamest.

- Hát rendben! - mondtam.

- Már nincs sok időnk, mennem kell! - felelt Tyson.

- És te akkor, hogy mész el innen? - kérdezte Shames.

- Majd meglátod! Ja, de még valamit elfelejtettem. - mondta Tyson.

- Mit? - kérdezte Shames.

Tyson adott egy pajzsot Shamesnek.

- Ez a pajzs olyan kemény, mint Pallas Athene pajzsa. Vigyázz rá! - mondta Tyson.

És Tyson bele ment a vízbe és a tenger behúzta magába.

Hirtelen katonák jöttek ki az erdőből és körbe vették minket.

Bilincset raktak ránk és elvittek a hajóra ahol Oliver fogadtatott minket.

- Á, újra találkozunk! - kacagott föl Oliver.

- Sajnos igen. - mondta Shames.

- Na, fegyvert vegyétek el tőlük. Mehetnek a börtönbe! - parancsolta a katonáknak Oliver.

Mi egymásra néztünk és nevettünk.

Mert tudtuk, hogy jó helyre kerülünk majd és, hogy még menekülünk innen.

És, hogy én mindig a testvéremmel maradok az 100%.

Lehet, hogy nehéz lesz,de legalább együtt lesz nehéz.

                                                                                                  Folytatjuk...