Remember - Jikook ff.

1.

______________________________________

Jimin

_____________________________________

Izgatottan húzom ki a hatalmas bőröndöm a házból, és próbálom betenni azt a csomagtartóba Jungkook táskája mellé, aki nevetve nézi bénázásom, végül segít.

- Ennyire várod? - kérdezi szerelmem mosolyogva, miközben a csomagtartót zárja be.

- Ez az első közös nyaralásunk kettesben, persze, hogy várom, Jungkook - forgatom szemem, mire megböki oldalam. Sosem szerette, ha így nyilvánítom ki nemtetszésem.

Egy éve vetődött fel a nyaralás téma, de mindketten tudtuk, hogyha tényleg meg akarjuk ezt valósítani, bizony spórolnunk kell. Jungkook egy kávézóban dolgozik, míg én asszisztensként, de sosem panaszkodtunk a munkánkra, viszont annyit nem kerestünk, hogy akárhova elmehessünk. Most is a busani tengerpart a cél, amit mindketten annyira hiányolunk, a döntés tehát egyszerű és gyors volt hely ügyileg. Kocsival megyünk, ami csak még meghittebbé teszi az egészet, ugyanis én nagyon szeretem a hosszabb távú autókázást, ellentétben Kookkal, aki irtózik tőle, kettőnk közül mégis neki van jogosítványa.

- Ülj be, bezárom a lakást, és indulhatunk - simít vállamra Jungkook, én pedig csak bólintok, és elfoglalom az anyósülést, plusz zenét is kapcsolok, ami nélkül kissé feszültebb utazni, bár ez csak az én véleményem.

Szerelmem is megérkezik, amit egy mosollyal fogadok, majd lehúzom az ablakot, hisz az augusztusi meleg levegő a kocsit is megmérgezte, fullasztó meleg volt benn. Becsatolom magam, majd Jungkookra nézek, aki épp ekkor indítja be az autót és tolat le a feljáróról, túlságosan koncentrál, hogy kommunikálni tudjak vele, de nem is bánom, ugyanis egy elég jó zene következik, amit azonnal el is kezdek tátogni.

- Annyira örülök, hogy egy hetet végre kettesben tölthetünk, távol minden stressztől - szólal meg a mellettem ülő, ő is lehúzza saját ablakát.

- Plusz nem kell Taehyung nyavalygását hallgatnom a rendelőben, miszerint már az ötödik olyan szülő jelenik meg a gyerekével, aki nem kért időpontot, így neki tovább kell maradnia bent - nevetek fel halkan.

Taehyung már általános iskola óta a legjobb barátom, csak míg ő orvosira ment, én inkább kihagytam az egyetemet az anyagi helyzetem miatt, pedig táncművészetire szerettem volna jelentkezni. Éppen akkor rúgtak ki az előző munkahelyemről, amikor Taehyung felhívott, miszerint asszisztensre lenne szüksége, nem-e vállalnám el? Azonnal igent mondtam, hiszen még egy ilyen lehetőség nem fog az ölembe csöppenni, plusz a társaság sem lesz rossz.
Jungkook persze teljesen ki volt akadva. Ezalatt a két év alatt - amióta együtt vagyunk - sokszor találkozott Taehyunggal, és amint legjobb barátom távozott közös házunkból, mindig nekem állt, de én nem vettem magamra, tudtam, hogy csak féltékeny, és másnapra lenyugszik.

- Nekem azért hiányozni fog Yoongi a folytonos morgásával - kacag Jungkook, nekem is mosoly kúszik arcomra.

Sosem voltam féltékeny Jungkook munkatársaira, pedig voltak és vannak is olyanok, akik a szemem előtt próbáltak rámászni úgy, hogy tudják, én vagyok a párja. Ilyenkor mindig fintorgok egyet, szerelmem innen tudja, hogy ez a srác nekem nem szimpatikus, így a jelenlétemben kevesebbet kommunikál vele.
Yoongi az egyedüli, akit nagyon megkedveltem ebben a két évben. Igaz, hogy mindig morog, sosincs kedve dolgozni, de ha esetleg átjön hozzánk, totálisan az ellentéte annak, amit mindenki gondol róla. Felszabadult, velünk együtt nevet, és persze az alkohol a legjobb barátja, amiből ha sok jut szervezetébe, szeretethiánya lesz, és mindig elmondja, hogy már nagyon szeretne valakit maga mellé, ezt azonban józanon mindig tagadja, pedig már videóra is felvettem.

- Biztos fel fog hívni, és panaszkodni fog, hogy míg te sütteted a hasad a tengerparton, ő kidolgozza a lelkét - teszem Kook váltón pihenő kezére sajátom, majd hátradőlök, az ablakon kifelé nézek, a borzasztó meleg ellenére - ami a legtöbb embert lehangolja - én talán már túlságosan is boldog vagyok.

- Remélem tudod, hogy nem akarok semmi olyanról hallani, ami munkával kapcsolatos? - fordul felém egy pillanatra, én pedig csak bólintok. Tudom, hogy nem szereti, ha "hazaviszem" a munkát, pedig Taehyung mellett sajnos ez elég sokszor megtörténik, ám Jungkookkal ellentétben én nem haragszom rá.

- Minden tökéletes lesz, higgy nekem - simogatom meg kézfejét, aztán egy gyors puszit nyomok arcára, míg a piros lámpánál várakozunk.

- Egy benzinkútnál megállok, tankolni is kell, plusz veszek vizet, ugyanis azt elfelejtettem hozni magunkkal - igazgatja a visszapillantó tükröt, majd haját is, amin nem tudok nem nevetni. - Mi az? Tökéletes akarok lenni..

- Már az vagy - nézek szemeibe, hogy érzékelje, ezt teljesen komolyan mondom, ám ekkor mögülünk hirtelen dudálni kezdenek, észre is vesszük, hogy a lámpa azóta zöldre váltott.

Egy óra múlva megállunk egy benzinkúton, s míg Kook tankol, én bemegyek és veszek neki vizet, magamnak egy kávét, ugyanis az álmosság pillanatok alatt lett úrrá rajtam. A srác aranyos volt, látta rajtam, hogy fáradt vagyok, így egy nagyobb pohárral kaptam, amit nem győztem megköszönni. Már szaladtam volna elmondani szerelmemnek, amikor észbe kaptam, hogy biztosan nem díjazná, azzal jönne, a pasi minden bizonnyal fel akart szedni, azért kivételezett velem.

- Nem lesz sok az a kávé? - kérdezi meg nevetve, miután visszamegyek hozzá.

- Te is kapsz majd belőle, ide látom, hogy csorog a nyálad érte - öltök rá nyelvet, s már ülnék be az autóba, amikor megjelenik a benzinkútos srác egy csokival a kezében, amit aztán nekem ad.

- É-én csak gondoltam..éhes leszel később, a-azért hoztam - makog elvörösödve, amin nem tudtam nem mosolyogni.

- Nagyon aranyos vagy, köszönöm - szorítom magamhoz a csokit, ezáltal olyan boldoggá teszem őt, hogy szinte repülve megy vissza a benzinkútra.

- Ez mégis mi volt? - Jungkook ideges, mély hangja rángat vissza a valóságba.

- Tőle vettem egy kis adag kávét, de valószínű látta, mennyire fáradt vagyok, ezért többet kaptam - mesélem el neki végül, bár érzem, hogy nem kellett volna. Jungkook kissé ijesztő, ha túlságosan féltékeny, nagyon nehezen lehet lenyugtatni.

- Hát ez remek. A csoki minek? - bök rá gúnyosan, de nem foglalkozom vele, két év alatt megtanultam ezt a kirohanást kezelni.

- Aranyos volt, ne légy ilyen mogorva - forgatom meg szemeim, enni kezdem a finom csokoládét. - Úgy sem fogom látni soha többé, feleslegesen aggódsz - lépek oda hozzá, s puszit nyomok ajkaira.

Általában ilyenkor csókot kezdeményez, de ez most nem történik meg - ami rendesen letaglóz - , helyette visszaül az autóba, és látszólag türelmetlenül vár engem, hogy elfoglaljam a helyem a járműben.

- Most morcos vagy? - fogom meg kezét - ismét - a váltón, de választ nem kapok, csak megrázza fejét. - Akkor ne csinálj úgy, mintha látványosan rám mászott volna, mint ahogy azt a te munkatársaid teszik veled - kezd elfogyni a türelmem, de próbálkozom nyugodt maradni, hisz a nyaralásunk forog kockán ezzel a veszekedéssel.

- Nincs kedvem ehhez, Jimin - fordul felém, nem is figyel az útra. - Nem haragszom, csak féltékeny vagyok, de..igazad van, úgysem látod többet, akkor meg az egész felesleges -kezdi el ismét figyelni az utat, ahogyan én is.

Egyikünk sem vette észre azt az autót, ami a mi sávunkban jött, azonban velünk szemben. Minden túl gyorsan történt, kiabálok Kooknak, hogy fékezzen, de már késő, az autó belénk jön, ezáltal a fejem nekicsapódik a műszerfalnak. Érzem, ahogy a vér folyik le arcomon, és akármennyire rosszul vagyok, engem csak Jungkook érdekel, és hogy ő jól van e.
Hallom a hangját, tompán visszhangzik fülemben, de a vérveszteség lassan teljesen legyengít, végül megadom magam, elájulok.

Nem is gondoltam arra, hogy ez a baleset teljesen megváltoztatja az életem.