A sors hívó szava

9.fejezet: Búcsú

Elina szemszög:

– Vérzik a nyakad! – ez volt az első dolog, amit Lloydtól hallottam, amikor arra a fura helyre érkeztünk. Odasietett hozzám és letépve egy darabot a ruhájából, a vérző sebemre nyomta.

– Semmiség – motyogtam, miközben lassan, s óvatosan elindultunk.

– Semmiség? – akadt ki a fiú. – Az előbb majdnem megöltek! Azt hittem meg fogsz halni! – húzott magához közelebb miután bekötötte a sebem.

– De nem haltam meg – folytattam hozzá simulva, mire ő csak egyszerűen megcsókolt. Egy ideig tökéletesen elvoltunk, míg nem rájöttünk, hogy sietni kéne és, hogy jönnek a szellemek. Így elkezdtünk futni egy hosszú folyosón. – Miért vörös a szemed?

– Nem vörös a szemem! – kiáltotta Lloyd, ahogy tovább futottunk a folyóson.

– De vörös a szemed! Szerinted ki látja? Én vagy te?

– Annyira el vannak azzal, hogy vörös-e a fiad szeme, hogy minket észre se vesznek! – kiabálta mérgesem anyám hangja.

– És az az én hibám? – válaszolta vissza sértetten Garmadon.

– ANYA! – kiáltottam örömömben és odafutva átöleltem.

– Mi az a szar a nyakadon? – kérdezte a nyakamat vizsgálva.

– Morro próbálta kinyírni. És mond meg apa, hogy nem vörösek a szemeim! – mondta karba tett kézzel.

– Atya ég neked tényleg vörösek a szemeid!

– De most komolyan ez a legfontosabb? A gyerekeink itt vannak az Átkozottak birodalmában és a legfontosabb az, hogy melyiknek milyen a szemszíne? Amúgy is... hogy a francba kerültök ide?

– Morro – mondtam egyszerre Lloyddal.

– Akkor mindenképp sietnetek kell – szóltak a szüleink szintén egyszerre.

– És még valami... – ekkor megjelent anyám előtt egy kard, amit gyorsan el is kaptam. – Ez a tiéd.

– Ez az a kard? – kérdeztem hitetlenkedve.

– Igen, ez AZ a kard. Szerintem hagynám elpusztulni a családi örökségünket?

– Milyen kard? – kérdezte Lloyd, mire készségesen válaszoltam.

– A Lelkek kardja. Akit megvágsz vele, annak a lelkét a kard magába szippantja. Minnél több lélek van a kardban, annál élesebb. Szellemek ellen ez a leghatásosabb fegyver.

– Apa mond, hogy te is valami ilyesmit akarsz adni – motyogta Lloyd.

– Hát... – gondolkodott el a férfi. – Van valami, amit odaadnék. Csak gyere közelebb.

Írói szemszög:

– Nos, mi lenne az? – kérdezte kíváncsian a szőke fiú.

– Ez – suttogta, mire megjelent előtte egy gyűrű, ami a fiú kezeibe hullott. – Egy régi családi örökség, ami generációról generációra száll. Én is ezzel a gyűrűvel kértem meg anyád kezét. Remélem te is ezzel kéred meg az ő kezét – folytatta, miközben Lloyd a zsebébe rakta a gyűrűt.

– Köszönöm apa – mosolygott a fiú. – Pont erre volt szükségem, mert már egy lépéssel előtted járok. A legjobb, ha indulunk vagy meghalunk – fordult a fiú a lány felé és megfogva a karját elkezdte maga után vonszolni...

~~~

– Miért vállalkoztunk erre az öngyilkosságra? – kérdezte Annie miközben a Magasságost próbálták megállítani.

– Sajnos nem volt más választásunk – mondta Nya, miközben újabb vízsugarakat lőtt ki.

– Az lenne a legjobb, ha most ébresztenéd fel az elemi erődet – mondta Mason miközben néhány szellemet iktatott ki.

– Sajnos az nem így működik! Illetve Elina, Lloyd és Morro is eltűnt a világkristállyal együtt!

– És itt, amint látom, nem tudunk sok hasznosat tenni, de a hajót meg kell védenünk! – mondta Rachel.

Hát a szerencsétlenség továbbra sem kímélte őket és a hajót is tönkretették. Minden menthetetlennek tűnt, de ugye a szokásos módon csoda történt, ami ezúttal az volt, hogy Nya sikeresen felélesztette az erejét és egy hullámot csinált, ami elsüllyesztette a magasságost, aki magával vitte a szellemeket. Bár Morrót is magával akarta rántani a mélybe, Isabel megmentette az utolsó percben hála, hogy szellemként is vannak szárnyai.

– Te... megmentettél – motyogta a fiú, miközben a lány apjának nyújtotta a kristályt. – Annak ellenére, hogy azt mondtam ne tedd.

– Tudod Morro, nagy különbség van a között mit mondasz és, hogy mit gondolsz valójában. Meg szerinted, 45 év egyedüllét után csak hagylak meghalni? Hülyének nézel te engem?

– És itt is van a régi Isabel – vigyorodott el Morro. – Mindvégig ellenem dolgoztál, nem?

– Nem mindvégig – mondta a lány, miközben a portálon keresztül visszatért Lloyd és karjaiban Elina, mire mindenkitől egyöntetűen hallani lehetett a cuki szót.

– Hát visszatértetek! – kiáltotta Annie.

– Igen, de ha nem baj... – mondta az alvó lány felé biccentve. – elvinném pihenni és majd mesélek – indult el a fiú, akit az anyja követett.

– Örülök, hogy épségben visszatértetek és látom, hogy találkoztál az apáddal.

– Igen és erről jut eszembe... nemsokára itt lesz az Ősök napja és úgy terveztem aznap megkérem Elina kezét, azzal a gyűrűvel, amit apám adott nekem. Amelyikkel a te kezedet is megkérte.

– De kisfiam! Még fiatal vagy ehhez! – próbálta a nő eltéríteni fiát az őrült tervétől. – Mégis honnan jött ez az elvetemült ötleted?

– Miközben Morro megszállt, láttam az emlékeit és rájöttem, hogy milyen rövid is az élet. Nem akarok elvesztegetni egy pillanatot sem. Végül is hasznos volt a szellembőrben töltött időm...

~~~

Korábban, az Átkozottak birodalmában:

– Kell lennie valamilyen kiútnak! – kiabálta Juliet a mellette rohanó Garmadonnak. – Nem véletlenül engedtek el minket a láncaink, a sors azt akarja, hogy kijussunk innen!

– De mégis hogyan? Én nem látok portálokat és, ahogy észreveszem, a Magasságos épp haldoklik! – kiáltotta vissza a férfi.

– Nyithatok egy portált, de nem vagyok biztos, hogy ott kötünk ki, ahol akarunk.

– Mindenhol jobb, mint itt Juliet! – mondta a férfi újabb lehulló dolgokat kerülgetve.

– Akkor készülj, mert nem lesz kellemes élmény – válaszolt a nő egy portált nyitva és megragadva Garmadon kezét éppen átléptek volna, valaki visszarántotta őket, a férfi másik karját fogva.

– Azt merjétek meg! – kiabálta Clause.

– Elment az eszed? Mind itt pusztulunk! – válaszolta Juliet próbálva Garmadont magához rántani, hogy átérjenek a portálon.

– Akkor pusztuljunk itt mind, minthogy ti kijussatok innen! – mondta visszafele rángatva a férfit

– Eressz el Juliet és menj!

– Te is meg vagy húzatva? Együtt kerültünk bele ebbe a szarba, szóval együtt is jövünk ki! Ha kell, akkor meghalok veled, de nem eresztelek! – mondta a nő a könnyeivel küszködve.

– De menned kell, szükség van rád... – mondta a férfi, majd magához rántva hirtelen megcsókolta a nőt. – Szeretlek Juliet és pont ezért kell ezt tennem – majd belökte őt a portálba, mely el is tűnt a nyomban...

/Szóval egy gyors bejelentést megejtenék itt. Nem tervezem megcsinálni a 6. évadot mert lényegében nem változtat túl sokat magán a történeten, hisz a végén mindent visszakívánnak. Így az Ősök napjával és a 7. évaddal fogom folytatni./