Rajongás az őrületig✓

17

A napok gyorsan repültek, mire észbe kaptam, már el is jött a rajz házi dolgozat leadásának napja. Oliviával közvetlenül a terem ajtajánál futottunk össze. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a szokásos fekete pulcsija helyett ma egy sötétzöld, kötött blúzt vett fel.

– Szia! Hogy ment a tárgyalás?

Péntekre esett az apja tárgyalása, amin Olivia és Gertrud is megjelent tanúnak. Miután végeztek, visszamentek a hétvégére New Yorkba, hogy ott is tanúvallomást tegyenek a rendőrségen a korábbi családon belüli erőszak miatt. A hétvége alatt nem igazán tudtunk beszélni, így nagyon kíváncsi voltam hogyan sikerült. Habár már volt egy sejtésem.

– Két év börtönbüntetést szabtak ki rá, plusz pénzbüntetést, amiért a megengedettnél gyorsabban hajtott Bangor és Dover-Foxcroft között. A hétvégi feljelentésünk után a hatóságok azon dolgoznak, hogy Maine Államból kiadathassák apámat a New Yorknak. Ott sokkal szigorúbbak a szabályok ilyen ügyekben, így valószínű, hogy többet fog ülni két évnél a dutyiban – magyarázta halkan, hogy ne halhassa senki a közelben.

Megkönnyebbülve sóhajtottam fel és mosolyogva néztem le a lányra.

– Jól tettétek, hogy elmentettek a rendőrségre.

– Tudom. Már korábban kellett volna, de anyu... – megcsóválta a fejét. – Ő nem akarta rácsok között tudni apámat, mind annak ellenére, amit tett. Anyám túl jó volt mindig is apámhoz.

Ebben egyetértünk, tettem hozzá gondolatban.

– Sikerült végül befejezned a rajzot? – nézett kíváncsiskodva a mappára, amit a hónom alatt tartottam. – Annyira sajnálom, amiért nem tudtam részt venni a végső fázisban. Előbb is szólhattál volna, hogy módosításokat kell végre hajtani rajta.

Szólhattam volna, de a meglepetésnek akkor annyi. Pontosan erre a hétvégére időztem azt, hogy pár dolgot megváltoztassak a rajzon. Szerettem volna Oliviát is meglepni.

– Nem volt probléma. Már kínlódtam máskor is beadandóval egymagam – intettem le, mint egy semmiségként az ügyet.

– És mit változtattál rajta? Hadd nézzem csak meg! – kapott a mappa széléhez, de én finoman elütöttem apró kezét.

– No, no! Milyen kis kíváncsiskodóak lettünk. Majd az órán meglátod.

– Ez egy kicsit nem visszás dolog, hogy egy csapat vagyunk és mégsem tudom azt, mit szervezkedtél? És mi van, ha bikinis csajok képét rajzoltad rá?

– Bevallom, csábított a gondolat, de elvetettem az ötletet. Kacey Leigh paraméterei végzős korára nagyobbak lettek, mint maga a fürdőruhája. Mrs. Lewis biztos nem díjazná a tizennyolcas karikát.

Ekkor Olivia taszított egyet a vállamon, kifejezve azt, hogy nem vevő a komolytalanságomra. Amivel még inkább elérte, hogy nevessek. Egyenesen nyújtózkodnia kellett a vállamért.

Végül egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

– Látom jó hatással volt rátok a közös munka – jelent meg előttünk Mrs. Lewis, akinek csillogó a tekintete hol rám, hol Oliviára tévedt.

– Úgy is mondhatjuk – vont vállat Olivia, arcát lesütve.

– Ezt örömmel hallom. Na, iszkolás a terembe, mielőtt kizárlak titeket.

Így is tettünk, már minden egyes pár összeült, előttük meg a kész mű volt kiterítve. A terem közepe le volt csupaszítva, mindenki a sarokba húzta meg magát A mai nap arról szólt, mint a többi, amikor is leadtuk a rajzainkat. Az összes rajzot letettük a földre és kedvünkre elemezhettük mások munkáját. Mrs. Lewis szerint ez jó véleményformálásra és talán többen rávesszük magunkat a múzeumi látogatásokra. Ja, sok téveszméje volt, de én már letettem róla, hogy megértessem vele.