Múlt és Jövő *BEFEJEZETT*

10. Fejezet

*Nilla szemszöge*

A tegnapi nap utána tök jól aludtam, és talán ilyen boldogan még sosem keltem fel. Vasárnap+jól sikerült randi(+kaja)=boldogság. Ásítozva, még pizsamában mentem le Izával reggelizni, és azon gondolkodtam, mit csináljak ma.

-Elkezdhetnénk keresni a hozzávalókat ahhoz a varázslathoz-dobta fel az ötletet Iza, én pedig elgondolkodtam. Végül is, jobb előbb, mintha az utolsó pillanatban állnánk neki, amikor már kérdezni se tudnánk attól a férfitől. 

-Oké-válaszoltam, majd Iza odaadta nekem is a tejet, és beleöntöttem a tálba.-De hol kellene kezdenünk?-kérdeztem.

-Hát, nem tudom...mikor végigfutottam a listán, kb. a 90%-a ismeretlen volt nekem-mondta letörten.-De talán...anyu tudja, hol kezdhetnénk!-pattant fel, úgy, hogy a müzlijébe még bele se evett, majd felrohant a szobába azt kiabálva, hogy "anyuu!". Előkereste a cetlit, majd letrappolt vele ismét az alsó szintre, ahol az anyukája felvont szemöldökkel nézett rá.

-Miért kiabálsz?-kérdezte kicsit idegesen.-Az egész utca a te hangodat hallgatja...

-Legalább valami jót is hallanak-vágta rá, mire én félrenyeltem a müzlit, ők pedig csak nevettek ezen a megszólaláson.-Anyu, van ötleted, ezeket honnan tudnánk beszerezni?-nyújtotta felé a cetlit, ő pedig elvette, és figyelmesen végigolvasta. Gondterhelten felsóhajtott, és megvakarta a fejét.

-Hát kincsem...nehéz dolgotok lesz.

-Miért?-néztem hátra kíváncsian.

-Ezeket nem lehet minden sarki boltban kapni.

-Akkor mégis hol lehet ilyeneket beszerezni?-kérdezte Iza aggódva.

Iza anyukája a szája szélét rágva, ide-oda pillantgatott, mintha valakitől segítséget várna, végül egy hatalmas sóhajtás kíséretében leült a kanapéra, Iza pedig követte. Én óvatosan megfogtam a tálamat, és odaültem melléjük, ügyelve rá, hogy a müzlim is és a kanapé is ép maradjon.

-Figyeljetek-kezdett bele.-Amit most el fogok mondani, az egy olyan dolog, amiről senkinek nem beszélhettek, értitek?-kérdezte, mi pedig egyszerre bólintottunk.-Nem lenne szabad elárulnom nektek ennek a helynek a létezését, mivel a törvény tiltja...

Itt megakadt a kezemben a kanál, és kikerekedett szemmel néztem rá, ahogy Iza is.

-...de valahogy haza kell jutnod, és én nem tudok elmenni erre a helyre helyettetek. Úgyhogy, ahol ezeket a legvalószínűbb, hogy meg tudjátok szerezni, az a fekete piac.

Felvont szemöldökkel néztem rá.

-Őőő...nem értem. Ez volt az a nagy titok?-kérdeztem kicsit meglepve.

-Igen. 18 éves korukig a gyerekeknek tudniuk sem szabad róla.

-Úristen-csúszott ki a számon, ők pedig csak kérdőn néztek rám.-Nálunk, bár nyilvánvalóan nem szorgalmazzák az iskolában és az én "időmre" már talán kulturáltabb lett a piac, de bárki mehet kb. Legalábbis én már 14 évesen is voltam egyedül, és semmi baj nem volt belőle.

-Micsoda?!-kérdezte Iza anyukája megdöbbenten.-Ezt nem tudom elképzelni...

-Én pedig ezt nem-nevettem el magam.-De ha nem mehetünk oda, sőt, nem is tudunk a helyről, akkor miért jöhet ez nekünk szóba?

-Mert aki már elmúlt 16 és valahogy betéved, azzal nem csinálnak semmit, csak 18 éves korukig nem fogják tudni kimondani azt, hogy "a varázslók fekete piaca". Ez azért van, hogy a többi gyerek ne szerezhessen tudomást róla.