Casual Love

*3*

Jungkook:

 Miután elfogadtam a felém nyújtott segítő kezet, egymás mellett indultunk el az orvosiba. Előtte még beszaladtam az öltözői mosdóba wcpapírért, mert kicsit vérzett az orrom. 

-Sajnálom.-szólalt meg mellettem V mikor újra útnak indultunk.

 -Nem a te hibád, hogy én béna vagyok.-vontam vállat. Nem hiszem hogy erről bárki is tehetne, már az elején is tudtam hogy nekem megy a kosár, szóval valahol még számítottam is egy kis balesetre. 

-Nem válaszoltál az üzenetemre.-váltott témát és éreztem hogy pillantását rám vezette. Picit elgondolkodtam erre mit is feleljek, de végül úgy gondoltam nem fogok hazudni. 

-Nem tudtam mit is kellene reagálnom rá, nem kell hogy sajnálj vagy megszánj csak mert hirtelen osztálytársak lettünk.-néztem fel gyönyörű barna szemeibe, majd gyorsan bementem az orvosiba, mivel időközben odaértünk. Hát ha eddig esetleg akart velem barátkozni, ezután biztosan lemond minden ilyenről. Lehet nem kellett volna ennyire nyersnek lennem, de hát én csak az igazat mondtam. Nem is ismerem, nem kéne ilyenek miatt fájjon a fejem. Gondolataimból a doki hangja rángatott ki, kaptam igazolást a maradék három órára, így illedelmesen megköszönve, gondoltam visszamegyek az öltözőbe hogy aztán mehessek haza. Nagy meglepetésemre Taehyung ugyan ott állt mint mikor bementem és egy halvány mosollyal üdvözölt újra köreiben. Arcvonásaimat rendezve indultam vissza, nyomomban vele. Nem igazán értettem mit akar, lehet megkellett volna kérdeznem, mégis inkább csak gyorsan leakartam tudni azt a pár dolgot hogy szabadulhassak.Egyszer csak egy kezet éreztem a csuklóm körül, ami megállásra kényszerített. Megfordulva, egy kiskutya szemű Taehyunggal találtam szembe magam, amivel csak még jobban összezavart. 

-Én nem sajnállak vagy szánlak Kook. Nem vagyok jó az ilyesmiben, csak szeretném ha barátok lennénk.-pillantott zavartan oldalra. Szemöldökömet felvonva bólintottam.

 -Oké.-egyértelműsítettem mégjobban hogy eljutott a tudatomig mit szeretne, a kezemet viszont még mindig nem engedte el. 

-Hazamehetek, ugyhogy ha nem bánod.-feleltem végül egy kis szünet után és kihúzva kacsómat az ő kezének fogságából, majd gyors léptékkel mentem be az öltözőbe ahol már csak V és az én ruháim voltak. Sóhajtva öltöztem át, és miután gondosan elraktam mindent, hátamra vettem a táskám hogy elinduljak. Bicentettem egyet a félmeztelen Taenak és kiisiszkoltam mielőtt még rajta felejtettem volna a tekintetem vagy bármi. Hazafelé már nem siettem annyira, örültem hogy hamarabb végeztem. Otthon nagyi kinevette milyen kis béna unokája van, majd míg ő bement tvt nézni, addig én elfogyasztottam a kései ebédemet. Elmosogattam magam után, jó gyerek módjára, ezután a szobámban megnéztem milyen óráim lesznek, csak hogy ne holnap reggel kelljen bepakolnom. Épp azon gondolkodtam mit is csináljak, amikor pittyent egyet a telefonom.

 "Jimin: Rendben vagy?" 

Elmosolyodtam az üzenet láttán és picit jól is esett. Visszaírtam neki hogy persze és hogy majd holnap találkozunk. Jobb híján, mivel tanulni még nem kell, bevackoltam magam az ágyikómba és a laptopomon kezdtem folytatni a sorozatot amit még nyár végén találtam. Szeretem a horrort , érdekes a történet, illetve elég sok évad van ugyhogy elleszek vele egy darabig. Telefonomat gyorsan töltőre tettem hogy, hogyha véletlenül bealudnék közben, holnapra is maxon legyen. Fogalmam sincs mikor nyomott el az álom, azonban V-vel álmodtam, ami miatt elég rosszul keltem reggel. Nem örültem neki, ugyanis nem is ismerem és nem akarom hogy bármi érzelmem is legyen felé. A napom elég semmilyen volt, reggel elmentem suliba, Jimin aranyos volt, sokat beszélgetett velem és minden percben megkérdezte hogy hogy érzem magam. Taehyungot egyetlen egyszer láttam a közös töri óránkon , egyébként minden órán bontva volt az osztály. Különösebben akkor sem vett rólam tudomást, pedig nem ültünk annyira messze egymástól. Bevallom picit jól esett volna, ha ma is megpróbál valami kontaktot felvenni velem, de hát nem vagyunk barátok sem semmik, így nem köteles erre. Otthon megcsináltam a leckémet, mivel ma már kaptunk azt is, azután áztattam magam egy félórát a jó meleg vízben, mielőtt elkezdtem ugyan azt a tevékenységemet amit tegnap is. Unalmas ember vagyok tudom.