Casual Love

*2*

Jungkook:

Minél jobban szerettem volna tudomást sem venni arról a pár sorról amit tőle kaptam, annál inkább ott visszhangzottak a fejemben.
"Üdv, Kim Taehyung vagyok, vagy ahogy a legtöbben ismernek V. Nem láttunk a fiúkkal gólyatáborban, ma pedig elég csendes voltál. Ha szeretnél beszélgetni valakivel, mi, de legalábbis én itt leszek."
Tudom, emögé semmit nem szabad, és nem is kell képzelni, valószinűleg csak megszánt mivel én vagyok a csendes kis új gyerek, aki háromszor 45 percet zenével, egyedül, full kussban töltött. Mentségemre szóljon én nagyon szeretek elmerülni a gondolataimban és csak létezni, esetlegesen elmerülni egy könyv csodálatos relytelmeiben. Ugyebár elhatároztam hogy, nem válaszolok neki semmit, elvégre erre nagyon nem is lehet mit. Talán megkellene köszönnöm hogy megszánt? Vagy érdeklődni a többiek felől? Az olyan kétszínű lenne, hiszen nem igazán érdekelnek, senki nem keltette fel az érdeklődésem, és úgy érzem egyedül nekem jobb lenne. Persze, könnyen lehet hogy tévedek, az ember még is csak társas lény, szüksége van efféle kapcsolatoknak nevezett dologra, de még is. Én erre nem érzek kényszert. Sóhajtva rázom meg fejem, majd erőt véve magamon, egy tiszta alsót előszedve, elvonulok a fürdőszobába. Nem sietem el a zuhanyzást úgy mint máskor, kiélvezem a kellemesen meleg cseppeket, melyek végigszántanak fedetlen testemen, közben pedig halkan énekelgetek magamnak. Mondhatni ez az egyik hobbim, legalábbis akkor ha nincs társaságom. Esti dolgaimmal végezve, jóéjszakát kívánok nagyinak, aztán az ébresztőmet beállítva, próbálok elaludni. Nem megy sajnos egyből, elég sokat forgolódom, mire végre elalszom.

Kedvetlenül nyomom ki az ébresztőm, miután vagy harmadjára kezd zenélni.
-Kooksi, elfogsz késni ha nem kelsz fel végre.-pillantom meg nagyim alakját, ahogy rosszallóan csóválja pici buksiját az ajtóban állva.
-Kelek már.-nyöszörgöm álmosan, nem aludtam valami jól, és nincs túl sok kedvem kibírni hat órát csupa idegen emberekkel. Elcsoszogok a fürdőbe ahol arcot illetve fogat mosok, majd már újra a szobámban felveszek egy fekete szaggatott nadrágot sima fekete atlétával, amire egy vékony kockás inget húzok, felhajtva az ujjait, hogy azért ne süljek meg. Gyorsan elpakolok minden szükséges dolgot ami kellhet mára a táskámba, majd lent a konyhában elteszem a kis uzsonnámat is.
-Délután jövök, addig is jólegyél.-nyomtam egy puszit nagyi arcára és a választ megsem várva kaptam magamra cipőmet, hogy aztán indulhassak. Mivel nem teljesen időben keltem, ezért gyorsan szedtem a lábaimat. Nem akartam elkésni, rögtön a második nap sem így más választásom nem igazán volt. Az első órám angol lesz, ahogy a második is, ami szerencsére a földszinten van az osztálytermünkben.
-Jóreggelt.-köszöntem úgy globálisan mindenkinek, és a leghátsó padba ültem le, ahova tegnap is elhelyezkedtem. Nem volt már sok a csengőig ugyhogy gyorsan előszedtem a cuccom és elnyomva egy ásítást vártam.

Mindkét angolt más tanár tartotta, és mindkettő szimpatikus volt. Most még csak bekellett mutatkozni nem volt semmi extra, bár nekem ez is csak nehézkesen ment. Mint megtudtam, a fiút aki mellém ült le Jiminnek hívják, rajta kívül pedig még Taemin, Sehun, és pár lány van az én csoportomban. Igyekeztem minden archoz megjegyezni a hozzájáruló nevet, de sajnos egyedül a fiúkat jegyeztem meg kik, (nem volt nehéz, velem együtt négyen vannak) illetve Bomi meg Choa nevét sikerült még elraktároznom az arcuk mellé. Jimin próbált velem egy-két szót váltani a második órán, de inkább csak ő beszélt. Megtudtam hogy van egy bátyja Minho, aki már külföldön él, illetve a szülei nincsenek már együtt ő pedig az apukájával van. Igazából aranyosnak tűnt, szívesen hallgattam őt. Elmondta hogy nagyon szereti a rózsaszínt meg a feketét, meg hogy minden álma, hogy egyszer híres legyen. Azt is megtudtam hogy táncra jár, amiben nagyon ügyes, és már most meghívott az egyik előadására, amire hirtelen nem igazán tudtam mit reagáljak. Kissé egyoldaló beszélgetésünknek a csengő vetett véget, ami annyit jelentett hogy tesink lesz. A cuccomat elpakolva, hagytam hogy Chim (Jimin elmondta hogy sokan hívják így) elvezessen az öltözőkig, ahol viszont mindenki más is ott volt. Egyedül Taehyungot ismertem fel, mivel őt tudtam fixen hogy ki, a másik három srácot, csak nagyjából behatárolni voltam képes.
-Sziasztok.-köszöntek nekünk oda. Én csak biccentettem egyet, Jimin viszont letelepedett Tae mellé és neki kezdett csacsogni. Van egy olyan sejtésem hogy ők elég jóban vannak. Egy sóhaj mellett kezdtem átöltözni szép lassan, időm annyi volt mint a tenger, kedvem viszont annál kevesebb, ilyenkor pedig akaratlanul is zombi üzemmódba lépek. Egyfolytában éreztem valaki tekintetét magamon de nem akartam ezzel foglalkozni.
-Mindig ilyen csendes vagy?-intézte felém, azt hiszem a Yoongi nevű srác.
-Felegesen minek jártassam a szám?-kérdeztem vállat rántva. Nem is ismerem őket, nincs mit mondanom nekik.
-Hát oké.-fordult el tőlem, gondolom a haverjához, aztán meg is indultunk befelé mivel becsengettek. Még három óra ezenkívűl, azt már csak túl élem. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki az öltözőböl, megdícsérve magam, amiért senkit nem kukkoltam miután én már végeztem az átöltözéssel.
Bemelegítésnél futnunk kellett 5 percig, azt hittem már kiköpöm a tüdőm mire végre letelt, ezután nyújtottunk egy picit, majd a tanár felosztott minket csoportokba és kosár volt a terv. Számat elhúzva álltam be Tae csapatába ugyan is oda osztottak.
-Nem tudok játszani.-figyelmeztettem előre mindenkit, de nem igazán vettek komolyan, vagy csak nem érdekelte őket. Miután a csapatok meglettek, játszani kezdtünk, persze én mindig egyből tovább passzoltam a labdát, mivel világi béna vagyok.
-Kook, vigyázz.-hallottam meg Jimin hangját, mire kérdőn néztem rá, a következő pillanatban pedig már az arcomon csattant a labda, én pedig szabályosan seggre ültem.
-Faszom.-morgolódtam mind a fenekem, mind az orrom miatt.
-Taehyung, segítsd le az orvosiba, a többiek folytassák.-tapsolt egyet a tanár. Az említett odajött hozzám, majd szívdöglesztő mosolyát elővéve a kezét nyújtotta felém. Hatalmasat nyelve elfogadtam.
Lehet valahol itt kezdődött el a mi kis kapcsolatunk.