6 Fejezet

225 15 10
                                    

Kinyitom szemem szobámnak plafonját látom. Felülök ágyamon, majd kinézek az ablakon. A nap már felkelt, a fákat fújta egy kis levegő. Felugrottam majd a egyenruhám felé vettem az irányt ami ruhás szekrényem ajtajára van akasztva. Mielőtt kezembe vettem volna eszembe jutott, hogy ma nem megyek iskolába. Miután vissza emlékeztem a tegnapra, utána kinyitottam szekrényem ajtaját, és kivettem belőle egy fekete rövid nadrágot, és egy lenge felsőt ami kék volt.

Miután fel vettem nem rég kiválasztott öltözetem, a fésűvel kezembe kezemben elindultam kifelé vettem az irányt. A házban sétálva, közben hajamat fésülve kerestem nagyapámat. Nem is sokkára megtaláltam az étkező asztalnál. Egy rántottát evet pirítóssal. Mellette lévő helynél egy tányéron ott foglalt egy adag nekem is. Csak az éppen nejlonba csomagolva, hogy ki ne hűljön. Hajam fésülésével éppen végeztem mire oda mentem az asztalhoz. Leraktam a fésűt, majd egy puszit nyomtam nagyapám arcára.

-Jó reggelt! – köszöntem neki

-Jó reggelt! Gyere ülj le mellém. Csak te rád vár a reggelid. – mondja nekem amit nem kell kétszer mondani nekem.

Leülök az asztalra majd hálát adok az ételért, és miután végeztem neki állók az evésnek. A pirítós, és a rántotta, pont úgy volt elkészítve ahogy szeretem. A pirítós puha de még is ropog mikor bele harapsz. A tojás lágy volt, de pont így szeretem.

Nagyapa el ment gondolom takarítani miután befejezte. Amiután elfogyasztottam az ételt elvittem a tányérokat a mosogatóhoz, majd bele is raktam. A gépet elindítottam, így nem kellet azzal bajlódnom. A hűtőbe bele néztem, hogy csináljak ebédet majd, de elégé kifosztott volt a gép belseje. Becsuktam az ajtót, majd szobámba vettem az irányt a fésűvel kezembe. Le raktam szokásos helyére az eszközt kezemből, ami egy kisebb fiókos szekrényben foglalta el helyét a ruhás szekrény mellet.

Ezek után az íróasztal felé vettem az irányt. El vettem a kicsi jegyzet füzetemet meg egy tollat. A konyhába vettem az utamat, a kettő eszköz társaságában. Leültem az asztalhoz majd azon elmélkedtem mi legyen az ebéd. Kis gondolkodás múlva a rizses húsra eset a választásom. Meg néztem mi van itthon hozzá. Egyedül a fagyasztóban volt egy kis csirkemell. Fogtam magam össze írtam hogy mit kell venni, majd a sepregető nagyapám felé kezdtem haladni, aki épp a lépcső ellőtt csinálta dolgát.

-Nagyapa. Elmegyek a boltba hogy legyen miből készíteni ebédet. Hozzak neked valamit? – érdeklődtem.

-Igen. Kéne egy lámpa égő, és ellem. Ja meg ha boltba mész hozzál majd pudingot- mondja nekem amire elmosolyodom majd azokat is fel írom a listámra.

Derekamra kötök egy vékony pulcsit, majd az egyik váltáskámba egy szatyrot teszek mellé meg kis pénztárcámat. Után vállamra kaptam a „batyumat”. Cipőmet fel vettem majd nagyapám felé vettem az irányt a pénztárcájával.

-No gyere adok neked pénzt – jósolja meg a jövőt, de előtte feltett egy kérdést.

-Mennyi kéne? – érdeklődik

-Hát... – mutatom meg neki listát amin látja, hogy mik kellenének.

-Remélem ennyi elég lesz. – közli majd kezembe ad egy összeget.
Bólintok majd a kistáskában lévő pénztárcámba bele tettem az összeset. Majd neki álltam utamnak a bolt felé. Lépcsősoron leérve most nem a busz felé veszem az irányt hanem épp az ellenkezőébe.

Sétálok egyenesen az úton. Házak sorakoznak majd a leközelebbi zebrán áthaladva a másik oldalra. Utam még mindig ugyan arra vezet majd egyszer csak kiléptem egy ház takarásából szemem elé terült a bolt. Lépteimet egyre szaporábban vettem. Majd beléptem a hüvös épületbe. El vettem egy kosarat, majd neki iramodtam a szokásos helyeknek ahol találhatóak voltak a az ebéd hozzávalói. El raktam amit kért nagyapa. Fejben számoltam ki mennyit fizetek és megnyugvásomra elegendő pént kaptam. Fő kép még sok is volt!

Beálltam a sorba ami leginkább idősebbekből állt. De ez természetes Szerdán. Amikor el értem a futószalagot akkor a kis táblát az előttem lévő megvételre váró káposztája mögé tettem. Így jeleztem, hogy onnantól az enyém a Staféta. Szépen kirakosgattam mindent. Szatyromat elő vettem majd egy másik jelző táblát az én drága pudingom mögé tettem. Ennyi volt az, hogy az egész terület az enyém onnantól. A pénztároshoz érve, el kezdte munkáját, én meg amit éppen adott az úriember raktam a szatyromba. Az utolsónál ami drága pudingom volt. A szatyor legtetejére tettem. Elővettem tárcám utána majd fizettem a visszajárót majd vissza tettem oda ahol a többi pénz van amit nagyapám adott ma.

Első indultam végül nehéz szatyrommal, de ez a tervem része volta a mai napra. Hisz eldöntöttem, hogy gyúrni fogok. Ezért is szenvedek kezembe lévő szatyor hurcolásával.
Mikor megláttam a hosszas séta után a lépcső alját örvendeztem magamban. Majd... A lépcső alján fel nézve a lépcsősoron a sírás kerülgetett. Mély levegőt vettem majd neki álltam fel menni a lépcsőn.
Ki tudja mennyi ideiig mehettem, de nekem egy  évnek tűnt. Ballagtam... Ne szépítsünk. Vonszoltam magam a bejárat felé. Az ajtót kinyitottam mikor oda értem elé. Berogytam az ajtónál, nem sokra rá nagyapa megjelent.

- Hát te mit csinálsz ott az ajtóban? – kérdi nagyapám. Feltekintek rá majd sóhajtok egyet.

- Küszködök az életemért – válaszolok neki amire elmosolyodott.

- Gyere segítek neked! – mondja nekem. Olyan volt mintha isten abban a pillanatban megáldott volna egy csodával.

Feláltam majd ballagtam nagyapám mögött aki a szatyrot viszi. A konyhába érve leteszi a hűtő elé a nehéz súllyal rendelkező ebéd hozzá valóit.

Meg kértem, pár dologra hogy vegyen elő, amit ő egyből teljesített. A legnagyobba tálkába bele rakta a húst, meleg vízbe áztatni. Addig én bepakoltam a gépbe a tojást, tejet, és egyéb dolgokat amit vettem. Az elemet és a lámpának égőjét oda adtam nagyapának. A kettő puding közül az egyiket be raktam, majd az ajtaját becsuktam.

Kezemben egy kanállal és a pudinggal mentem a nappaliba. Leültem az asztalhoz majd neki álltam az életmentő eleségnek. Minden egyes kis falat energiával, és új élettel töltött meg. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy épp mikor venném be a következő falatot, az nem volt a kanálon. Belenéztem a kis dobozba ami tartotta, majd rá kellett jönnöm a legrosszabbra. Elfogyott a pudingom! Feláltam majd szomorúan oda ballagtam a kukához majd bele dobtam az üres műanyagot. Oldal táskámból ki vettem a pénztárcát majd nagyapához mentem aki épp az egyik szent eszközt tisztította. Éppenséggel egy kardot.

Azt a kardot egy démon forgatta réges-régen. Azt mondják egy szent gyermekért forgatta. Beleszeretett a szentbe, majd ezért meg is kellett halnia. Hisz egy démon és egy szent nem lehet együtt.

Körülbelül ennyit tudok a kard történetéről. De egyszer szeretném minden szent tárgynak megtudni múltját.

Leültem mellé majd mosolyogva ki vettem a pénzt majd felé vettettem tekintettem, és nyújtottam felé az összeget.

-Ted le ide mellém – mondja nekem, amit én szó nélkül teljesítek neki.

-Segíthetek? – kérdeztem amire egy bólintás volt a válasz.

Kedvenc szent tárgyaim felé vettem az irányt ami kulcsok voltak. Valamiért mindig is vonzottak engem. Óvatosan el kezdtem leporolni majd szent vízzel ami nagyapám másik oldalán volt, csak az óta közénk rakta hogy mind a kettőnknek kényelmes legyen. Azzal és egy tiszta kis kendő segítségével megtisztítottam. Pluszba mormolni kellet egy szöveget, minden egyes darabbnál.

Miközben ezt csináltam és a tegnapon gondolkodtam meg az álmomon. Meg hogy vajon hogy lehet Ő. Megráztam fejem majd az utolsó kulcsot is helyére tettem, ami a kutya kulcsa volt, ha jól tudom, de nem vagyok bene biztos. Felállok majd neki állok az ebédnek. Jó pár idő eltelte után készen is lettem vele. Megterítettem, majd ettünk. Mind a ketten elégedettek voltunk majd a maradékot a hütöbe tettem, a koszos evőeszközöket tányérokat elmostam.

Ránéztem órámra majd egy hirtelen ötlettől fogva elmentem futni. Futottam, egyenesen a parkba ami arra van mint a buszmegálló. Ha bárkinek is felmerülne a kérdés nem ugyan az a park ahova rajzórán mentünk.

A parkban megálltam majd el mentem az egyik kedvenc helyemre, ami ott található. Egy hatalmas fa, aminek virágai minden színben pompáznak tavasszal ami annyira most nem lehet hiszen nyár eleje van, de még is nagy termete és zöld levelei elvarázsolták azt ki nézte. A gyönyörű természeti csoda megfigyelése után arra lettem figyelmes, hogy valaki ott állna fa tövében és engem néz.

-Jó napot -köszönök az ismeretlenre, aki csak figyel és semmit se mond.

Fekete haja van, és öltözete is fekete ami által azt mondanám, hogy nem idevalósi. Arcát nem látom rendesen, csak annyit látok hogy mosolyog. Majd egyszer csak el indul felém. Nem hátrálok, csak ott egyhelyben állok.

Figyelem, ahogy halad felém. Úgy leszek valami módon fáradt is.

-LUCY~ - hallom nevemet jobb oldalról. Tekintettem arra vezetem és azt látom, ahogy Ő rohan felém.

Az idő, és a sors játékaWhere stories live. Discover now