Ash and Fire first book: Infinite Hope

6. Fejezet

   Thalia lehajolt, kikerülve mestere támadását, majd a kardja markolatával lesújtott a térdére, mire Brem összeesett.
Az elf lány felállt és mosolyogva Brem nyakához helyezte a fegyver hegyét. Bárcsak tényleg megölhetné! Rettenetesen gyűlöli, habár néha hálás, hogy kiképzi.
-Nyertem- közli.
-Elhitted- vigyorog a mester, és váratlanul Thalia védtelen lábszárába rúgott.
- Ez fájt! - lihegte a lány elterülve a földön.
-Nem tudod te mi az igazi fájdalom- mondta összefont karokkal Brem. Nem segített Thaliának felállni, a lány egyedül tápászkodott fel.
-Hogyne tudnám. A családom elvesztése.
-Fizikai fájdalomra gondoltam.
-Az mentálisan és fizikailag is tönkretett.
-Ezért kell kiképeznelek téged, nem hagyhatom, hogy veled is ez történjen.
Thalia nevetett.
-Milyen gondoskodó lettél az elmúlt percekben- gúnyolódott.
-Én mindig törődtem veled.
-Aha- hagyta rá a lány- Inkább menjünk azért a titkos főzetért amit mondtál.

Végigsétáltak a Vértorony végtelennek tűnő folyosóin. Meg lehetett itt fulladni, a keskeny folyosókon egy ablak nem volt, bár a szobákban található óriási kerek üvegablakok pótolták ezt a hiányt.
Itt csak a fáklyák fénye pislálkolt, ami néha igazán hátborzongató érzést kelt.
Befordulnak az egyik sarkon, ahol három magányos tölgyajtó volt a falba vájva.
Az egyik a alkímia labor, a másik a konyha és a legszélső a fegyvertár.
Brem benyit a labor ajtaján.
Catherine, a "boszorka" élvezettel kotyvasztott éppen egy sötétvörös folyadékot a hatalmas üstben.
Beléptek az ajtón. Catherine fel sem pillantott.
-Á, Brem mester! Ott van a főzet amit kértél- mutat a polcok irányába.
-Szia neked is! - mondja Thalia, majd követi Bremet.
-Á, Thalia! Te is itt vagy- mormogta a nő.
Brem tanácstalanul nézett végig a sorakozó, különböző színű főzeteken.
-Melyik? - intézte a kérdését Catherine- hez.
- Ott, az a sötétzöld.
Nem volt nehéz eltéveszteni melyikre gondol. A mester lekapta az üvegcsét, és Thalia kezébe nyomta.
Thalia tudta mire kell majd használnia ezt a kotyvalékot, csak n akarta hangosan mondani a "boszorka" előtt is.
Köszönés nélkül távoztak, majd beléptek a következő helyiségbe. A konyhába.
Hiszen kell ennivaló az útra.
A szakács valami nagyon finomat főzhetett éppen, a mennyei illatokból ítélve.
-Szakács! - szólította meg Brem.
A szakács válasz helyett egy kis erszény ételt nyomott a mester kezébe, aki továbbadta Thaliának.
Az utolsó helyiség a fegyverraktár volt. Thalia előszeretettel válogatott a fegyverek között.
Egy íjjal, egy teli tegezzel és két késsel felpakolva távozott.

Az udvaron Thalia egy koromfekete lovat vezetett elő az istállóból. Várta Bremet, miközben türelmetlenül toporgott.
Már minden kész volt.

Végre feltűnt a mester is.
Thalia felszállt a lovára, Titánra, miközben Brem hosszas búcsozkodását hallgatta.
Be nem áll a szája.
Végül nagy nehezen elhallgatott.
Thalia pedig már készült az indulásra.
-Várj! - szólította meg olyan hangon Brem, hogy Thalia egyből odafordult.
Brem közeledett a lóhoz, Thaliához.
-Ha nem lenne rá több alkalmam- mondja, majd váratlanul megcsókolta Thaliát.
Thalia viszont nem hagyta, és ellökte Bremet, majd vissza se nézve elvágtatott.
Tompán hallotta még a mestere kiáltását:
-Sajnálom!