Ash and Fire first book: Infinite Hope

1. Fejezet

   A penge megcsillant a szűk ablakon átszűrődő hold fényében. Megforgatta a kezében a fegyvert de egy óvatlan mozdulat miatt megvágta a kezét. A vér keskeny csíkokban csordogált végig a csuklóján. Nem törődött a fájdalommal. Az otthona és a szülei elvesztése után semmi se fájt neki eddig ennél jobban. Csak a Vértorony maradt az elfek híres városából, Overindből. Megint megpörgette a pengét ami ugyanabba a sebbe állt bele, mint amit az előbb ejtett magán. A hegye mélyre fúródott, amikor kirántotta a végén, vér csillogott. Az ő vére ami többször is kiserkent a Nagy Csata alatt. De végül nem tudták megmenteni Overindet csak a Vértornyot, ezt az átkozott helyet. Hiába segített Pethen országa, hiába segített Waymark. Waymark...hol lehet ő? A csata után visszatért királyságába az apja mellé?
Mivel nagyon belemerült a gondolataiba, elég volt neki egy vállérintés és felpattant a helyéről. A fegyverét maga elé tartotta, készen állt bármivel és bárkivel megküzdeni.
- Te sosem tanulsz semmiből- szólította meg egy érdes, kemény férfihang.
Thalia nem tette le a pengét, habár tudta ki ő.
- Használnom kell ezt- mutatott a fegyverre- vagy elállsz az utamból  Bremuldor?- kérdezte hűvösen a lány.
Brem tettetve megbántódott, a szívére tette a kezét és nagyokat sóhajtott.
- Hát így kell beszélni a tanároddal?
- Én a magam tanára vagyok.
A fiú végignézett a lány késén amiről még mindig csöpögött a vér.
- Nem teszed le azt? Vagy talán nem tudsz megküzdeni velem puszta kézzel?
Thalia maga elé dobta a fegyverét és kikerülte "tanárát". Az hagyta, hadd menjen.

Thalia rávetette magát az ágyára.
Hangosan felsóhajtott és a kezébe temette az arcát.
Holnap. Majd holnap harcol Bremmel, mert ma nem képes rá. Mert ma lett volna édesanyja születésnapja. Ezekkel a gondolatokkal merült mély álomba.