Melody of wind [ Naruto dance au ]

🌊one - egy furcsa jóslat

- Rendben. Akkor táncoljuk el mégegyszer! - utasította a tánctanárom, miközben elindította a zenét.

Mindannyian nagy beleéléssel táncoltuk azt, amit oktatónk koreografált nekünk. Egyik lépés, követte a másikat, minden egyes ütemet eltalálva. Néhány forgással, ugrással és karmozdulattal kiegészítve, egész menő volt a mozdulatsor. Mit ne mondjak, az egyik legjobb koregráfia, amit valaha táncoltam.

Habár volt egy kisebb kihagyásom, -mivel már nem nagyon éreztem magaménak ezt a tevékenységet- egész gyorsan újra belerázódtam. Ez alatt a röpke szünet alatt, volt időm átgondolni mit is szeretnék ezzel az egésszel kezdeni. Nagyon hiányzott a tánc az életemből, de a mostani alkalom után sem múlt el az az érzés bennem, ami azt sugallta, hogy ez már nem olyan, és sosem lehet újra olyan, mint amilyen valaha volt.

Gondolatfonalaim összegabalyodott börtönéből, tánctanárom hangja szabadított ki. Mire feleszméltem, addigra már az összes társam elhagyta a tánctermet.

- Tebayai.. szeretnék veled beszélni! - szólított meg az egyetlen teremben maradt ember.

Lassan odaléptem hozzá, ezzel jelezve, hogy folytathatja mondanivalóját, majd kíváncsian vártam a szavait.

- Úgy érzem, hogy a kisebb kihagyásod óta megváltoztál. A lépéseidnek mindig volt egy kisugárzása, szinte megszólaltak, ahogy előadtad a koreot... de ez most hiányzik.

- Tudom tanárnő.. Én is észrevettem, hogy valami nincs rendben, de fogalmam sincs, hogy... hogy miért van ez.. - feleltem, miközben próbáltam visszafolytani éppen lecsordulni készülő könnyeim, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Semmi gond Tebayai, lehet csak egy kis időre van szükséged... vagy egy változásra.

- Egy változásra?

- Pontosan. Erre viszont magadnak kell rájönnöd. Tudom, hogy menni fog! - mosolygott rám biztatóan.

Elköszöntem, majd sietve elhagytam a termet, hisz a barátaim már vártak rám.
A felszerelésemmel megtömött táskámmal a hátamon rohantam a vonatállomás irányába, ahol meg lett beszélve a tali, két legjobb barátnőmmel, Shokoval és Airaval.
Egy hosszú és lefárasztó futás árán ugyan, de végül sikerült odaérnem a helyszínre, pár perc késéssel.

- SHOOOO, AIIII! - öleltem át, a már látszólag régóta rám váró barátnőimet.

- Végre valahára őfelsége idetolta a hátsófelét! - sóhajtott drámaian Aira.

- Jó na, beszélni akart velem a tánctanárom. - feleltem feltartott kezekkel.

- Miről is, Okashii? - érdeklődött Shoko.

- Csak azt mondta, hogy kéne valami változás, amire nekem kell rájönnöm... de ne hívj Okashiinak mert kitaposom a gigád!

- nA GYERE KÜZDJÜNK MEG! - kiabálta rózsaszínhajú barátnőm ironikus hangnemben.

Mindhárman nevetésben törtünk ki a sajátos üdvözlésünk után. Külső szemlélőként elég furcsának látszódhatott a kis "jelenetünk", de erre csak annyit tudnék mondani, hogy mi így mutatjuk ki a szeretetünket.

Hármunkban sok közös volt, de talán a legfontosabb, ami összehozott minket, az a művészet. Ugyanabba a művészeti iskolába járunk, csak három külön szakra. Shoko énekel, Aira rappel én pedig táncolok, azon belül is a hiphopot űzöm. Nem olyan régóta ismerjük egymást, de már így is eléggé összenőttünk. Nagyon hálás vagyok, hisz nekik köszönhetően, rengeteg új dologgal ismerkedtem meg, sokkal több inspirációm van, hogy folytassam azt, amit elkezdtem és sokkal színesebbek a mindennapjaim. Mellettük lehetek az, aki igazán vagyok és bármit elmondhatok nekik, hisz mindig támogatnak és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. És ez kölcsönösen is igaz. Ezen kellemes gondolatok miatt elmosolyodtam.

- Mi van, miért mosolyogsz? - zökkentett ki gondolataimból Shoko.

- Tuti valaki elcsavarta a fejét! - piszkált Aira.

- AIIII! - kiáltottam zavaromban - Csak kicsit elbambultam.

- Na persze! - felelték szinkronban.

- Amúgy hogy vagytok? Milyen napotok volt? - próbáltam terelni a témát, hisz ebből már úgysem jövök ki jól.

- Unalmasan! Ugyanolyan uncsi volt az énekkar, főleg ezzel a banyával és a retkes dalaival! - sopánkodott Sho.

- Ugyan már nem is olyan borzalmas az a nő! - próbálta nyugtatni Ai az éppen szenvedő barátnőnket.

- Te, az a nőszemély... Egy langaléta állat! A teste kilencven százalékát a lábai teszik ki. Fel tudna nyársalni velük tesó. Ja és folyamatosan sikít, legszívesebben úgy felrúgnám. - borult ki Shoko.

- Fuldoklom cimbora. - üvöltöttem, ahogy sikertelenül próbáltam visszafogni a röhögőgörcsöm.

Aira és én hasunkat fogva nevettünk rózsaszínhajú barátnőnk által jellemzett tanáron.

- Hé most miért röhögtök a nyomoromon, ez nem ér!

Válaszul még jobban kezdtünk röhögni, ezzel megtörve Shot, aki szintén csatlakozott hozzánk. Miután kinevettük magunkat, elindultunk a ma este célpontjához, azaz az albérletem irányába.
Már a lakhelyem közelében lévő főtéren sétáltunk, amikor egy furcsa nő leszólított minket.

- Sziasztok lányok. Meg tudom jósolni a jövőtöket! Ráadásul nektek kivételt teszek és ingyen és bérmentve olvasok a kártyáimból. Ez egy egyszeri alkalom... - hívogatott minket a rejtelmes nő, rekedtes hangján.

- Menjünk! - húzott el minket a jósnő irányába Aira, időt sem hagyva nekünk válaszolni.

Leültünk a kis asztala elé, majd ő megkeverte a sorsdöntő pakliját és néhány kártyát fektetett le elénk, fejjel lefelé. Arra kért minket, hogy mindhárman húzzunk egy-egy kártyát, majd fordítsuk meg. Ai kezdett, akinek a választott kártyáján a "rejtelem" szó állt. Utána én következtem, ezért kihúztam a számomra legszimpatikusabbnak tűnő kártyát, amit felfordítva, a "változás" szóval álltam szemben. Végül Shoko következett, akinek kártyáján az "újdonság" felirat díszelgett.

- Elég érdekes... - kezdett bele mondandójába a jósnő - Ez nem mást jelent, mint egy újdonságot, egy rejtelmes újdonságot. Valami furcsa fog történni veletek a közeljövőben, amit még nem tapasztaltatok...és ez akár változást is hozhat az életetekben!

- EZ TISZTA MENŐ! - pattantam fel izgatottságomban.

Két barátnőm hozzám hasonlóan felkeltek, majd megköszöntük a jóslást és folytattuk utunkat.

- Ti mit gondoltok erről? - kérdezte a barnahajú lány.

- Ez a nő úgy nézett ki, mint az énektanárom.. - felelte Sho, akit látszólag megviselt ez a tény.

- Nem nagyon hiszek az ilyenekben, de jelenleg szükségem van egy változásra, úgyhogy ez pont kapóra jött! - jelentettem ki mosolyogva.

- Haha csak ne legyen ebből baj - válaszolta Ai, kissé kétségbeesetten.

Az út hátralévő részét végigbeszélgettük, mire megérkeztünk az otthonomat nyújtó helyre. Kinyitottam az ajtót, majd Sho és Ai egyből berontottak és a hálószobám felé vették az irányt. Míg ők éppen azt vitatták meg, hogy melyik filmet kéne megnéznünk, addig én kiöntöttem egy kis nasit egy tányérba, majd őket követve bementem a szobámba.

- Na megvan a film? - tettem fel a kérdést, miközben reménykedtem, hogy valami nézhetőre esett a választásuk.

- Még szép! - felelte Sho, mire Ai felmutatta a kedvenc filmemet tartalmazó dvdt.

Elmosolyodtam, majd bevágódtam közéjük, a nasival a kezemben. Az este hátralévő részében a filmet néztük, amit helyenként elhülyéskedtünk, egészen addig, amíg ki nem dőltünk.

Hamarosan mindhárman átléptünk az álmok világába, de akkor még nem sejtettük, hogy a jóslat valóban valóra fog válni...

————
(A/n)
helomizu-
uH ezer éve nem írtam, de végre itt az új könyvem!!! A történet kitalációjában zsuwu_ és hey_its_Ai segített, illetve mindkettejük oc-jit felhasználtam. (Ty babes ily)
Még sosem írtam oc-s könyvet, de próbálkozom,,
Remélem tetszik köszipuszi bye-