Én, a kutyáim és a szerelmem

24

*Dávid sz.sz*

Valaki megmentett. Sietve összegomboltam a kigombolt nadrágom. Tényleg nem fogok többet lejönni a boltba, vagy ha mégis nem érdekelnek a szabályok akkor is viszem magammal valamelyik kutyám.

-Jól vagy?-Kérdezte egy ismerős hang. Nem! Az lehetetlen! Bálint?!-Annyira hiányoztál!-Mondta sírás határán miközben védelmező karjaiba zár annyi idő után. Visszaöleltem. Én is a sírás határára kerültem.

-Mit keresel itt?-Kérdeztem tőle halkan.

-Nem mit, inkább kit.-Javított ki.-Téged.-Mondta bennem még elszakadt valami. A vállába bújva sírtam. Az az ember aki mindennél jobban szeretek itt van és miattam.-Apám meghalt Nati meg lelépett. Már semmi nincs ami engem megakadályozna.-Hallottam a hangján hogy elmosolyodott. Homlokomat az övének döntöttem.

-Bejössz hozzánk?-Kérdeztem bizonytalanul.

-Nagy megtiszteltetés lenne.-Válaszolt.

-Nincs valahol a közelben vaj?-Kérdeztem bizonytalanul. Elkacagta magát.

-De.-Válaszolt vidáman.-Messze laktok?-Kérdezte.

-Nem.-Válaszoltam és a kezembe vettem a vajat. A másik kezembe megkaptam a botom.

-Akkor itt hagyom az autóm.-Közölte és elindultunk.-És..-Kezdett bele.-Van valakid?-Jött a mindent megváltó kérdés.

-Mióta hazaköltöztünk szinte ki sem jövök a szobámból. Szóval nincs.-Elszégyelltem magam. A botommal megéreztem az ismerős repedést.-Itt vagyunk.-Mondtam neki.

-Otthonos.-Állapította meg. Firo és Vanília is boldogan fogadták. Emlékeznek rá. Hallom Bálint halk kacagását ahogyan a kutyákkal játszik.-Hát sziasztok!-Üdvözölte őket.-Hiányoztam?-Kérdezte a kutyusoktól.

-Dávid?!-Kiabált ki anya.

-Meg egy vendég!-Kiabáltam vissza.-Viszem a vajat!-Elindultam befelé, ahová mindkét  kutyám követett. Talán mondhatom azt is hogy három ha már Bálint is követett. Mielőtt beléptünk volna hátrafordultam Bálinthoz.-A történtekről semmit!-Suttogtam neki ellenvetést nem tűrően.

-Oké.-Válaszolt én pedig benyitottam.

-Panni?-Kérdezte anyukám látogatónk nevét.

-Nem talált!-Kiabált vissza mögülem Bálint.

-Bálint, kedvesem, gyere csak be!-Invitálta beljebb anyukám. A vajat leraktam az asztalra és helyet foglaltam mellette.-Minek köszönhetjük a látogatásod?-Kérdezte kedvesen.

-Csak megszerettelek volna látogatni titeket. Mióta egyedül maradtam azzal a sok papírral az asztalomon kezdtem depis lenni. Apukám életét vesztette egy autóbalesetben, anyukám kórházban van ugyan ez a baleset miatt, Nati meg.... Natinak meg elég volt velem 11 hónap és egy 40 milliós értékű bankkártya hogy végre leszálljon rólam.-Mesélte el anyumnak a történteket.

-Részvétem.-Mondta anyu.-Dávid, hívott Panni hogy nem ér el és valami halaszthatatlant kell mondania. Azt hittem ő jött, de ezek szerint rád vár.-Közölte anyukám.-Vidd Firot vagy Vaníliát vagy mindkettőjüket!-Kért meg. Eszembe sem volt őket itthon hagyni ezek után.

-Mondott valami konkrétat?-Kérdeztem meg anyum.

-Semmit.-Válaszolta.-De aztán ne legyél ott sokáig!-Figyelmeztetett.-Nem illik itt hagyni a vendéget aki hozzánk jött. Mert gondolom leginkább miatta jöttél.-Tippelte meg.

-Igen.-Válaszolta Bálint. Én már ekkor a vakvezetőszárat raktam fel Firora.

-Akkor sietek!-Búcsúztam el tőlük és indultam el Panniékhoz.-Gyere Firo megyünk Pannihoz!-Jelentettem ki.

*Bálint sz.sz*

-Megváltozott.-Állapítottam meg ahogy az ajtót néztem amin az imént távozott.

-Ne is mondd....-Sóhajtott az anyukája.-Alig jön ki a szobájából, nem beszél szinte senkivel és befele fordul egyre inkább. Örülök hogy itt vagy. Remélem jobban lesz. Gondolom újra szeretnéd kezdeni vele.-Bólintottam.

-Csak nem tudom hogyan. Mindkettőnket megviselt Nati hülyesége és már nem olyan erős köztünk a kötelék. De a távolság az nagy.-Most rajta volt a sor hogy bólogasson.

-Ha engem kérdezel, szerintem még mindig odáig van érted.-Közölte kedvesen és reményteljesen.- A szíve mélyén rád várt. Ha te nem lépsz, akkor majd ő fog.-Állapította meg és elzárta az elektromos főzőlapot.-Hogy megy a cég?-Váltott témát.

-Viszonylag jól. Sok mindent el kell intéznem, alig van szabadidőm, sokszor olyan vagyok mint a mosott hulla, de megéri. Mióta megörököltem ezt az egészet a cég rengeteget fejlődött. Apám sajnálta rá kiadni a pénzt. De mint mondtam, ez elég volt Natinak hogy eltűnjön az egyik Bankkártyámmal. Kár hogy nem tud vele mit csinálni ameddig az én nevemen van és mivel nem mentem hozzá ezt egy kicsit benézte.-Mondtam és legbelül elmosolyodtam. Ekkora hülyét mint ez a nő....-Ráadásul az óta már le is vontam a kártyát szóval még ha hozzá is férne se lenne rajta semmi. És veletek mi a helyzet?-Tereltem a témát én is. Túlragoztam ezt a lányt többet ebben a beszélgetésben nem érdemli meg hogy szerepeljen.

-Megvagyunk. Bár kevesebbet keresünk mint amit ott kerestünk volna.-Mondta szomorúan. Ez is az ő hibája! Nem is gondolok rá!-Anyukád hogy van? Nagyon kedves hölgy.-Váltott újra témát.

-Eltört a lába és agyrázkódást kapott de jól van.-Válaszoltam mosolyogva.