[Could not come up with a title] (Jansti)

4

Súlyos, fülledt levegő töltötte meg tüdőmet ahogy beléptem a kibérelt sportcsarnokba. Nem is levegő volt ez, inkább köd. A korábbi táncok miatt már jó adag oxigén használódott el, de miután a party is elkezdődött, már-már fulladozni lehetett.
Ez volt az első benyomásom a májusban tartott végzős buliról. Pár héttel ezelőtt kaptunk meghívást rá Tomival Balázsék jóvoltából.

Körbenéztem, ismerős arcot keresvén, viszont senkit sem láttam. A termet a harsogó zene töltötte meg, ami nem tudom, kinek használt. Emellett nem is normális muzsikák mentek, hanem ilyen nevesincs bandák borzasztóan kornyikáló énekeseinek szenvedései üvöltöttek a hangszórókból. Bambulásomból egy, a vállamra hirtelen tett kéz ébresztett fel, aminek tulajdonosa Isti volt. Felé fordultam és próbáltam kivenni, mit magyaráz nekem.
"Cső! Jó látni! Na, hogy tetszik eddig a buli?" -majdnem biztos vagyok benne, hogy ezt próbálta már-már ordítva eljuttatni hozzám a hatalmas hangzavaron keresztül.
"Téged is, öregem! Nem tudom, az előbb érkeztem. A többiek?" -ugyanolyan hangerővel feleltem neki. Viszont csak a fejét rázta értetlenkedve és láttam, ahogy ajkaival a "MI??" mondatot formálja újra és újra. Felnyújtózkodtam füléhez és elismételtem neki. Bólintott egyet és csuklómat megragadva embertömegek sűrűjén vezetett ki a táncparkett egyik -kicsit csendesebb- szélére. Tomi és Balázs a megtepázott, kissé elszakadt színes papírvirágokkal és az alján a sok rátaposott cipő miatt már foszladozó selyemanyaggal feldíszített bordásfalnak dőlve jó hangulatban beszélgettek. Amikor észrevették, hogy Isti engem húz maga után, abbahagyták, és jókedvűen köszöntünk egymásnak.

"Milyen volt amúgy a tánc?" -kérdezte hirtelen Nessaj. Kötelező volt nekik még egyszer előadni a szalagavatós táncot. Iskolai hagyomány volt ez, amit nem engedtek nekik megszegni.
"Oh, borzasztó... háromszor majdnem átestem a saját lábamon..." -morogta Azmo.
"Ühüm. Nekem pedig a táncpartnerem ruhájában akadt meg néha a cipőm." -tette hozzá Isti- "Pedig ezt már novemberben is táncoltunk, akkor bezzeg minden rendben volt."
"Eh, szarjátok le, megvan és ez a lényeg!" -biztatta Tomi őket. Igaza volt, túl voltak rajta és csak ennyi számított.

"...mit csináljunk?" -tettem fel a kérdést. Mindannyian úgy néztek rám, mint a hülyegyerekre. Annak is éreztem magam. Fogalmam sem volt, mit kell egy ilyen bulin csinálni, még nem voltam egyen sem!
"Hogy mit csinálunk? Megvárjuk, amíg a tanárok nem figyelnek és bepiálunk, mint a szar!" -vigyorgott Azmo.
"De nem az volt, hogy nem lehet alkoholt hozni?" -tettem hozzá félénken.
"Jahj, Janikám, Janikám... szerinted a hátizsák alján lapuló vizesüveg tartalmát ki nézi meg?" -csóválta meg a fejét.
"....senki?"
"Pontosan! Szóval majd nemsokára bemegyünk Istivel az öltözőkbe és kihozzuk a szajrét." -vigyorgott továbbra is.
Kényelmetelnül feszengve néztem körbe a teremben szavai hallatán... még sose ittam, a szilveszteri pezsgőket leszámítva...
"De persze nem muszáj neked is innod, ha nem szeretnél..." -nyugtatott meg Isti egy mosollyal és azzal, hogy ismét vállamra tette kezét. Felnéztem rá, egyenesen a szemeibe. Belőlük merítettem erőt a következő mondatom kipréseléséhez.
"De, szeretnék..." -valahol mélyen úgy éreztem, hogy így tudnám a legjobban élvezni az estét. Félretaszítottam a fejemben a vészcsengőt, ami folyamatosan olyanokat ismételgetett, mint 'Nem.', 'Jani!', 'Mondj nemet!', vagy hogy 'Göndörke a vállad fogja még mindig!!', 'Nem tudod, milyen vagy részegen! Mi van, ha rámozdulsz Istire??', 'Nem is szereted annyira a piát!', és végül azt, hogy 'JANI!'. Már döntöttem, így csak az maradt hátra, hogy próbálok majd mértéket tartani... de egy kevés csak nem árthat, ugye?

"Nagyszerű!" -mosolygott Azmo.
"Biztosan, Jani? Tényleg nem kell..." -nézett felém Nessaj bizonytalanul.
"Biztosan. Készülnünk kell a saját szalagavatónkra, nem?" -próbáltam viccelődni, de belül még mindig kételkedtem egy kicsit a döntésemben. Viszont már nincs visszaút. Vagy van, ha nyuszi leszek és megfutamodok...