[Could not come up with a title] (Jansti)

7

Basszus, basszus, basszus!!
Kibebaszott iskola; miért kell mindenkinek egyszerre transzportálnia suliba a kölykeit?? Busszal nem tudnának elmenni azok a nyamvadékok?? 2013 van, a kurva életbe, minden iskolánál áll már meg legalább egy kurva busz! És még május is van, a tökük se fagyna le az üléseken ücsörögve!
De nem tudok mást tenni, csak ülni a dugó kellős közepén és dühösen dobolni a Corsi kormányán a rádióból szóló zenéimre. A telefonom megállás nélkül jelzi nem fogadott hívásaimat felettesemtől. Fasza. Remélem nem fog beköpni a főnökségnél...

Végül úgy döntök, hogy felveszem.
"Halló?"
"Ne halózz Pisti, hol a faszban vagy?" -Liza hangja recseg a vonalon keresztül, mire fájdalmasan felszisszenek. Ez nagyon nem tett jót a fülemnek.
"Dugóban. Mindjárt ott leszek, csak- JÓLVAN ELŐZZÉL BE BAZDMEG!" -egy hatalmasat dudálok az elém betolakodó faszfejnek. Nem hiszem el, két másodpercre nem figyelek és máris valaki beteszi a seggét elém.
"Ugye tudod, hogy föl kell írnom a késésed?" -szinte hallom ahogy az orrnyergét összecsippenti mondata közben.
"Liz... kérlek..."
"Ahj... most az egyszer. De ha bejön a főni, nem kertelek neked." -egyezett bele, majd mielőtt meg tudtam volna neki köszönni, már ki is nyomta. Fhú...

Végre valahára beérkezek munkahelyemre. Besomfordálok a hátsó bejáraton és gyorsan átveszem a pólóm. Még mindig gyűlölöm, hogy egyenpólóban kell lennünk, dehát no... Ájsztájl, én így szeretlek.
Hátizsákomat bezárom saját kis fém szekrényembe, majd a telefonom és a szekrényhez tartozó kis kulcsot a zsebembe süllyesztem. Elindulok a raktár felé, mivel általában ott szokott tartózkodni Liz. Végigkutatom az egész helységet... de sehol sem találom. A boltban talán? Vagy a szervizben?
Körbekérdeztem a többieket, de egyik helyen sincs.
Hmm...

Benyitok az utolsó helységbe, a kis pihenő övezetünkbe. Az asztalnál ül és a vele szembe ülő szemüveges pasival beszélget. Nem tűnik nagyon személyes társalgásnak, sokkal inkább... ja basszus, az az interjúzó asztalunk. Új munkatárs a láthatáron? Valószínűleg.

Visszavonultam a boltba és beálltam a pult mögé. A többiek polcokat pakoltak vagy a vásárlóknak segítettek, szóval gondoltam befoglalom a pénztárosi, vevőszolgálati, kártyajóslói, tanácsadói meg minden egyéb helyet, amit a pultnál szoktunk lebonyolítani, mivel megüresedett ez a poszt Lajos ismételt lebetegedése miatt. Nem volt ma nagy a forgalom, nem kellett sokat güriznem szerencsére.

Nemsokára Liz jelent meg mögöttem. És honnan tudtam azonnal, hogy dühösen ott áll, pontosan a hátam mögött? Elég volt csak az általam jól ismert köhintésére feleszmélnem.
"Pisti."
"...i-ihgen, Liz?" -fordultam lassan, kicsit félve felé.
"A mai késésed..."
"Tudom, tudom, előbb el kellett volna indulnom-"
"Nem erről van szó, ez egyértelmű. A késésed miatt viszont büntiből két hét múlva majd neked kell körbemutatnod az új munkatársunkat. Hátha így a jövőben ritkulnak a késéseid."
A kurva életbe, ne már... gyűlölök újoncokat vezetgetni... Azt se tudom, hogy kell...
"Muszáj?"
"Igen, nincs vita." -sarkon fordult és visszafelé vette az irányt.
"Liz, várj! Ki ő? Hogy hívják?"
"Chjaj, Pistikém." -nyájas mosollyal visszanézett felém, a kicsinyítő képző hallatán pedig a pokolba átkoztam magamban- "Nem rontom el a kis meglepetésed."
Ezután tényleg elhagyta a boltot és hátulra vonult. Fasza. Már alig várom...

Szinte azonnal eljött az a két hét. Persze próbáltam valamit, bármit kihúzni Lizből, de nem jutottam semmire... Nem akartam egy teljesen idegen emberkét vezetgetni a bolton keresztül... szerettem volna tudni, hogy hány éves, hogy hívják, satöbbi... csakhogy könnyebben menjen a témaválasztás. De Liz hajthatatlan volt. Szóval nem volt más választásom... így telt el az a két hét.

Aznap reggel akkora lelkesedéssel mentem munkába, mint még soha. Műszak előtt húsz perccel ott voltam, így a pihenős részünkön nyomkodtam a telefonom, miközben be volt dugva a fülesem és zenét hallgattam. Észre se vettem, ahogy valaki elém állt, csak vállam bökdösése után néztem fel végre.
"Szép jó reggelt Liiiiiii..."
Lesokkolódtam a szemem előtt magasodó emberkétől. Ez... ez nem lehet!! Hogyan? M-MI???
Úgy tűnik neki is ilyen gondolatok cikáztak az elméjében. Tisztára lefagyott, lehet kékhalált is kapott a windowsa.