Kettős Dilemma ( Folyamatban)

6.rész

※ Yeon szemszög ※

Beomnak adtam egy fekete pulcsit és egy fehér szakadt gatyát. Én ennek az ellentétét vettem fel. Mind a kettő pulcsira bele van varva egy rózsa. Nekem az a rózsa fekete míg szerelmemé fehér. Amikor kezébe adtam az említett ruhadarabokat, erősen a szemembe nézett.

- Mi a baj?- kérdeztem, mert nem mondott semmit.

- Öhm.... amíg öltözök kimennél a szobából.....- mondta. Fejét lehajtotta és a padlót kezdte el vizsgálni.

- De hát mégis miért? Már csináltuk azt is és már többször láttalak meztelenül...... Például most is.....

-A...akkor majd én kimegyek.-suttogta olyan halkan hogy alig lehetett hallani.

Elindult az ajtó felé de én megfogtam a kezét és magamhoz rántottam egy csókra. Pár percig le volt sokkolva, de ahogy visszatért szemébe a természetes csillogás egyből viszonozta csókomat. Néha néha erősen rámartam ajkaira amit egy visszafogott nyögéssel díjazott.
De ez nekem nem volt elég. Nem akarom hogy visszafogja magát. Érezni akarom, hallani akarom az egész lényét. Tudni akarom hogy itt van mellettem és ténylegesen szeret. Szeretni akarom őt jobban mint bárki mást!.... de ha ő nem engedi.... akkor bele őrülök és félek hogy nem fogom tudni, hogy megfékezzem meg mocskos vágyaimat.
Minnél többször gondolok rá annál jobban szeretem. Viszont ha ő ezt nem viszonozza, akkor mit kezdjek azzal a sok érzéssel, vággyal, vonzalommal, amit iránta érzek. Mérhetetlenűl kívánom minden porcikáját. Érezni akarom.....
Gondolataimból szerelmem apró kezei keltettek fel melyek gyengédek karolták át derekamat. Lassan elválok tőle és vissza ölelem.

- Yeo...Yeon.... ötöznünk kéne.....

-Tudom.-mondtam határozottan.

-Ak...akkor.....- már épp elengedett volna de gyorsan rászóltam.

-Ne! Várj.... még pár percet........-szemeimet becsuktam és óvatosan megöleltem. Félő, hogy ha túl erősen szorítanám, még a végén összetörne a kis porvelán teste, melyet már vitrinben kellene tartani, nehogy valami bántódása essen. Nagyott szippantottam fenséges illatából. Az a jellegzetes illat mely szerelmemet mindig körül vette, egyszerre lenyugtatott és elfeledtetett velem minden dolgot. Ilyenkor csak ő és én voltunk. Senki más nem létezett.

Olyan mintha megállna az idő. Sajnos, mindig túl gyorsan ér véget ez az érzés. Ezért egyre többször kívánom. Nem tudok betelni vele. Mindig azon kapom magam hogy gondolataimat Beom tölti ki. Az édes, dús ajkai melyeket gyakran be szokott harapni, ezzel gondokat okozva nekem oda lent. Ez a fiú úgy megváltoztatott engem, hogy a régi csajozós banda tagjai már nem szívesen beszélnek velem.

Persze unalmamban, ha nem Beomt zaklattam az smseimmel akkor néha belenéztem a tankönyveimbe. Így javult az átlagom. Most már lehet hogy nem 2 tantárgyból bukok, hanem még az is megeshet hogy egyből se. Szóval a szerelmem minden szempontból megváltoztatott. Ha nem lenne Beomgyu én......

De hülye vagyok! Ez úgysem fog  megtörténni mert itt van mellettem. Soha nem fogom elereszteni. Ha nem engedelmeskedik félő hogy túl messzire fogok menni ahonnan már nem ránt vissza senki és semmi.

Olyan erős érzelmeket táplálok ez a fiú után, hogy ha elhagyna az maga lenne a pokol. Viszont ha azt mondaná hogy nem szeret akkor lehet hogy kénytelen lennék beletörődni. Nehéz lenne dönteni hogy mit tegyek annak érdekében hogy a karjaimban lévő fiú, a lehető legkevesebbet sérüljön. Mind lelkileg, mind testileg.
Mert Beomt ténylegesen teljes szívemből szeretem.

Testileg alatt, mondjuk nem arra gondoltam hogy kikötözöm egy bolyhos bilincsel és lezárom a pincébe.... Mondjuk ha a fantáziámra hagyatkozok akkor csak jó dolog sülhetne ki belőle.... de mivel nincs pincém és még bolyhos bilincsem sem ezért ez a terv ugrott. Álgya meg az ég azt az embert aki aki ezzel a perverz fantáziával áldott meg.
( Ui: És nem csak "őt".😆😏)
Ahogy itt álmodoztam a pincés dologról, érzestem hogy drágaságomat kicsit jobban szorítottam a kelleténél ezzel fájdalmas nyögést kiváltva belőle. Gyorsan lazítottam szorításomon. Lassan elléptem tőle. Ezzel kicsit feszült hangulatot teremtve.

- Ohh..... Bocsi!!- mondtam és lesütöttem szemeimet. Kezemet a tarkómra illesztve, lehajtottam fejemet. Hirtelen a padló érdekesebb lett számara,így azt kezdte el nézni.

- Nem baj.....

- Biztos? Nem fáj?.....- kérdeztem megbánóan.

- Biztos hogy nem.- mondta és számomra érthetetlen indokkal elkezdett kuncogni. Kezével a hajamba túrt.

Hirtelen mozdulattal, ismét átkaroltam a derekát, amire egy kicsit megilyedt de nem távolodott el. Homlokomat az ő homlokának támasztva néztem egyenesen, a csillogó szemeibe. Elönt a vágy hogy hozzá érjek egy kicsit máshogy ahogy eddig.

Hogy tovább lépjek a párom megnevezésig. Már nagyon várom hogy elfogadjon, és bevalja magának hogy előlem nem menekül. Ha minden jól megy akkor lehet hogy mesébe illő jövővel leszünk megáldva, és filmeket megszégyenítő happy enddel.

Összeházasodnánk, és vennénk egy közös lakást. De talán ha jobban átbeszélnénk lehet hogy még gyerekünk is lenne. Együtt élnénk le öreg napjainkat. Akár mennyire is fura ezt tőlem hallani, én még mindig Yeon vagyok, az a Yeon aki folyton bandázott, és piálni járt a legmerészebb bárokba, az a Yeol. De pár dolog megváltozott az az estét követően, amikor Beom mellett keltem. Vonzott az a fajta bája ami más emberekben nem találtam meg. Elöntött a vágy már ha csak rá gondoltam. Éreztem hogy kell nekem. És tudtam is hogy az enyém kell hogy legyen.
Biztos vagyok benne hogy Beomban is meg van az a fajta vonzódás, felém, amit én is közvetítek. Hiszek a közös jövőnkben.

(Ui: Mostanában nagyon nem voltak részek, ezért ha van még aki olvassa akkor előre is bocsánatot szeretnék kérni, mert lehet hogy lesz még ilyen, a nyár alkalmával. 😅)
Jelenleg több mint 300an olvasták már el ezt a storyt😲
Soha nem mertem volna elképzelni hogy ennyire sok olvasó lesz.....
Szóval NAGYON köszönöm mindenkinek aki az eddigieket elolvasta. Remélem nem okozok csalódást az elkövetkezendőkkel sem. 🤗)