Történetünk két majdnem átlagol fiúról szól akik a véletlen folyamán ismerik meg egymást. Főszereplőnk Park Woojin szempontjából ismerhetjük meg minden napjaikat, nehézségeiket. Vajon Woojin elfogadja annak a tudatát hogy egy fiúba szerelmes? Vagy e...
Az a nap óta minden megváltozott... Megváltoztattam a nevem a telefonszámom és elköltöztem messze az előző lakásomtól... Jelenleg Park Woojinnek hívnak. Kómásan mentem ki a buszmegállóba. Egy ember ült a padon. Odaültem mellé és ahogy megláttam az arcát....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hirtelen felálltam és gyorsabb ütemben a másik irány felé kezdtem el sétálni. MIT KERES ITT?!? Pár lépést hallottam mögüllem majd megfordultam és szembe találtam magam vele... Park Jihoonnal. Megragadta a kezem és arrébb húzott egy sikátorba. Neki lökött a falnak és őrült csókolózásba kezdett. Azt hittem hogy ott helyben elájulok. Egy percet sem hagyott gondolkodni.
- MIÉRT NEM ÉRTELEK EL!?! - kérdezte zaklatottan. Muszály volt vissza vágnom. Le akartam zárni az ügyet.
- Azt hittem hogy már elfelejtettél és mással szórakozól.
- Akkor csak hogy tudd! Azóta nem mentem bulikba és minden nap megnéztem a környéket hátha láthatlak!!! Kerestelek de valamiért nem találtam Park Jinwoot !
- Tényleg kerestél?- mondtam a hangerőt levéve.
- ..... igen.... basszus úgy felhúztam magam.- mondta majd lehajtotta a fejét.
Nagyon vörös volt az arca. Úgy érzem félreismertem... Egy nagyon magányos fiút láttam most benne. Szégyeltem magam hogy nem tudtam elöbb beszélni vele. Megölelt én pedig vissza öleltem. Éreztem ahogy az ingem egyre jobban nedvesebb lesz. Sírt.... de nagyon. Meg kell vígasztalnom gondoltam. Nyomtam egy puszit a fejére. Megsimogattam a hátát annak jeléjül hogy minden rendben lesz. Megfogtam a kezét és elkezdtem sétálni a megálló felé. Pont nem késtük le a busz.
~Délután~
Jihoon egész nap rajtam lógott... Már mindent megbeszéltünk. Csak azt nem tudom hogy lesz tovább. Hazafelé kicsit elbambultam.
- Hahó föld hívja Woojint...
- Ó.. bocsi elbambultam....
- Nem baj..- láttam a szemében hogy fontosat akar mondani.
- Átjössz hozzám beszélni? - úgy csillogott rám a szeme mint az elött még senkinek.
- Igen!
- De csak beszélni semmi több!!
-Ok.- mosolygott majd tovább mentünk.
Baszki én megörűltem... áthívom azt a fiút aki miatt hónapok óta bezárva éltem. A buszos az egyik kanyart olyan lendülettel vette be hogy amikor kinyitottam a szemem már Jihoonon voltam.... Gyorsan felálltam és elfordultam.....Csak én lehetek ilyan szerencsétlen..... Gondoltam majd megláttam a busz ablakán Jihoon fejét ahogy rajtam nevet....
Otthon Félve nyitottam ki a ház ajtaját. Jihoon gyorsan bement én pedig kicsit tétovázva utánna mentem. Becsuktam az ajtót. Hirtelen a falhoz lökött.
- Aish nem megmondtam hogy csak be......- nem tudtam befejezni mert az ajkaimra tapadt. Nem álltam ellent.Bementünk a szobámba ő pedig lelökött az ágyra.Levette a pólómat és elkezdte a hasamat csókolgatni. Teljesen beindultam és ezt ő is észrevette... levette a gatyám és a boxeremet. Eltakartam az arcom de egyből levette a kezem és csókolni kezdett. Levegő hiány miatt abba hagyta.
- Látom jól beindultál.- éreztem ahogy az ujja közeledik a bejáratomhoz..
-Ahh....ne....-belémnyomta.... éreztem az ujját bennem. Ahogy érezte hogy eljött az idő már két ujjal volt bennem. Átjárt a gyönyör....amikor a férfiasságát belémnyomta. Lassan elkezdet mozogni bennem.... csodás volt......... Egyre erősebben mozgott... elértem a határomat... Elélveztem és ő is belém.... Éreztem ahogy a meleg folyadék belém áramli..... kihúzta magát belölem és hozzám bújt.
