Nyolcadik óra-Namjoon FF

3. fejezet

Elkapott valaki....de teljesen kihalt volt a folyosó pár másodperccel ezelőtt. Ez egyáltalán lehetséges?? A szekrényem, a rejtélyes ájulások, az a bizonyos gyereksírás, ami még mindig csengett a fülemben....és most ez a személy, aki mögöttem áll. Én meg alig tudtam megmozdulni, mert még mindig remegtem a félelemtől és a sokktól.

 A személy komoly, érett, kissé flegma, de még így is valahogy édes, megnyugtató hangja ébresztett fel.- Jól vagy?...vagy a karjaim között akarod leélni az életedet, drágám?!

 Én erre még egy kicsit kábultan, elmerengve, mosolyogva válaszoltam- i...igen, rejtélyes idegen, akinek a karjai, mint két melengető kiscica védelmez engem...

Talán elege lett belőlem az illetőnek, mert ellökött magától, hogy most már két lábamon álljak. Más esetben idegesen kezdtem volna bele a monológomba(RM- MONO ...ha valaki nem hallgatta volna még, akkor nagyon ajánlom neki lol), hogy "mit merészel ez a bunkó s*ggfej..." és a többit ki kellet volna sípolni egyhuzamban, de mivel ez a löket csak észhez térített és egy kisebb energia löketet adott, igazából hálás voltam. 

Mikor megfordultam a fiú felé még nem néztem fel, mert ruhámat igazítgattam és úgy mondtam egy apró zavart mosollyal a szám sarkában- K..köszönöm és bocsánat csak megszé-.. és ekkor néztem fel. Arcomról lefagyott a mosoly és csak fagyott szemekkel bámultam a fehér, festett hajú, magas, stílusos, tekintélyt parancsoló, cicás szemű fiút. Egy darabig csak így bámultam, majd idegesen léptem egy lépést közelebb és így néztem fel rá,miközben mellkasára böktem.- TE....TE VAGY AZ A SRÁC...HOGY ROHADNA LE A KÉPEDRŐL A BŐ-..Viszont, mielőtt befejezhettem volna felháborodásomat, a fiú összeszorította ajkaimat, így úgy néztem ki, mint egy kacsa. Arca undorodott volt és nyűgös, gúnyos hanggal vágott bele mondandómba.- SHHH...Drága, olyan csöndes ez a folyosó és most tőled zeng...kicsit halkabban és higgadtabban, ha lehet..- majd engedte el a számat és én csak néztem szúrósan szemeit, majd folytatta, miközben zsebre dugta kezét és sóhajtott egyet- Amúgy meg hálásnak kéne lenned, mert komolyabb bajod is lehetett volna.

Erre a mondatra már köpni-nyelni nem tudtam csak kikerekedett szemekkel kaptam oda tekintetemet és üvöltött rólam az a tipikus "Excuse me,WTF???" helyzet-HOGYAN TESSÉK??- majd én is éreztem, hogy talán kicsit túl hangos vagyok, ezért suttogva folytattam- Már elnézést, de még azt se mondhatjuk, hogy már kvittek vagyunk, te büdös, szépszemű, de egy álszent tuskó, bar-..És itt vágott bele a felsorolásomba, már ő is értetlenül- Mivan??? Eleve ...most már kérlek szólíts a nevemen. Namjoon és nem "bunkó, seggfej, szépszemű, tuskó" ...Csak..Namjoon....Másrészt, mit tettem én ellened? De komolyan, engem már elnézést, de mindenki szeret ebben az iskolában, még akkor is, ha egy segg vagyok velük. Szóval veled mi baj van?-Majd húzza fel szemöldökét kérdően és gúnyosan.

Én csak nézem és cikázik szemem az ő két szeme között. Már kezd könnybe lábadni az emlékek miatt, amik most Namjoont látva törnek fel. Elhaló hangon mondtam még egyszer rábökve a mellkasára- Mehgkeserítettedh ...ahz...előzőhh éhvemet...-Már szemébe se bírtam nézni, ezért lehajtottam a fejem és leengedtem a kezem- megbuktam....mert te és a haverjaid előszeretettel szekáltatok szünetekben és nem tudtam tanulni....késtem minden óráról....átmentem a pótvizsgán, de az egész nyaramat is elcseszted így, mert akkor kellett tanulnom.-majd sötét, könnyes tekintettel néztem fel rá, így világított szinte zöld szemem.-Remélem ez kielégítő válasz volt....Joon~-majd bedobtam a 666-os számú szekrénybe a cuccomat és sarkon fordultam, majd vettem az irányomat az ebédlő felé, de még út közben intettem neki és hozzátettem- JA...ÉS KÖSZI A MENTŐ AKCIÓDAT....IGAZÁN HÁLÁS VAGYOK..-és ekkor tűntem el a fordulóban.