Nyolcadik óra-Namjoon FF

1. fejezet

Reggel, mikor felébredtem úgy éreztem enyém a világ. Csicseregtek a madarak, friss levegő jött be a bukóra nyitott ablakon, a macskám, nevén szólítva Köcsög, dorombolt az ágyam melletti kis szőnyegen. Egy bágyadt mosollyal arcomon, egy kiadós nyújtózkodás után, nyitottam fel a telefonom képernyőjét... az arcomon lévő mosoly olyan egy tized másodperc alatt vált egy kikerekedett szemes rémült tekintetté. Úgy érzem egy 7 órás keléssel késésben vagyok, mivel nyolcra kell beérnem és egy órára lakom a sulitól. Általában 5-kor kelek, hogy mindennel elkészüljek.

Szóval futottam... egy gyors smink, gyors pisi, gyors kávé... DE MIT VEGYEK FEL???? Úgy döntöttem, hogy a jól bevált "nincs mit felvennem, ezért úgy nézek ki mint egy csövi" szettemet öltöm magamra.

Mikor hivatásos csövi szettemet megszóló, édes, egyetlen anyukámat kikerültem, nyitottam ki az ajtót és megcsapott a reggeli friss szellő, mely átjárta a lelkemet és ezáltal a szívemet.... egy szóval kurva hideg volt és legszívesebben bemostam volna annak az időjárás jelentőnek, aki azt merte hazudni előző nap este, hogy " napsütéses, meleg reggelre számíthatunk". 
Anyukámat megszentségtelenítő kifejezésekkel illetve a reggelt futottam a villamoshoz. Már csukta volna be az ajtót mikor elkezdtem üvöltözni.

- VÁRJON VÁRJON!!!! KÖNYÖRGÖM.... HA NEM JUTOK BE AZ ISKOLÁBA ÉS MEGÖL A TANÁROM, AKKOR KÍSÉRTENI FOGOM AZ ÁLMAIT VÉNEMBER!!!- emeltem fel fenyegetően öklömet is, így inkább én festettem úgy ki, mint egy öregasszony, aki szentségeli a sofőrt. Viszont talán megijedt a kb. 50 éves hapi, mert megállt így fel tudtam szuszakolni magam a tömött járműre. Vigyázva húztam előre, a hasamhoz a Hello Kittys, pink, kukikkal telefirkált hátizsákomat. A tömegből kihallottam egy ismerős hangot.

- Nem nem hölgyem...é- ...értse meg én nem aka-...ISTENEM ÜLJÖN MÁR LE INKÁBB!- mindaddig, amíg az ismerős hang makogott, az említett idős hölgy idegesen szitkozódott valamin, amit szerintem már az ő szenilis agya se fogott fel, de mikor a fiú felcsattant elhallgatott. Én kaján mosolyra húztam a számat és, mivel nem láttam az illetőt, ezért a legkönnyebb módszert alkalmaztam....üvöltés.
-MARSHALL....MARSHALLLLLLLLL.....MARSHALL CLA- ..-ekkor szakított félbe Marshall, aki a tömegben közelebb férkőzött hozzám.-Nyugi, nyugi itt vagyok, Eperke.-mosolyodott el kedvesen, miközben szám elé tette a kezét, így jelezve enyhén, hogy fogjam be.

Marshallal a gimiben találkoztam először. Mellé huppantam le első nap, mikor fél órás késéssel érkeztem meg az osztályfőnököm üdvözlő beszéde közben. Megalapoztam a kapcsolatomat a Tanárúrral az biztos. Visszatérve, Marshall miután alaposan kinevetett a legjobb barátommá nevezte ki magát. Az Eperke név pedig a gyerek meséből jött, mert 9. év elején próbálkoztam az eper piros hajjal, de inkább hanyagoltam és maradtam a jól bevált, természetes PASZTEL RÓZSASZÍN HAJKORONÁMNÁL:"))))).

Én két puszit nyomva két orcájára üdvözöltem a barátomat, majd visszamosolyogva mondtam neki vidáman. - Meg fogok bukni fizikából!- majd helyeselve bólogattam magamnak. Marshall összehúzva szemöldökét válaszolja- ÖÖÖ... Lara??... ugye tudod, hogy még csak egy hét telt el a tanításból..jó tény, hogy eddig csak egy egyesed van fizikából és az első óránk most fizika és megint késel, szóval kapsz egy egyest me-....-majd el kezd bólogatni ő is- jééé tényleg meg fogsz bukni.- Én ezen önfeledtül kezdek el nevetni, de talán inkább a szégyen miatt.

Mikor végre az iskola kapujáig is eljutottunk futva, robogunk fel a lépcsőn és három emeletet megmászva, már egymást vonszolva toppanunk be a fizika óránkra. A vén Tanárnő éppen egy szegény diáktársunkat feleltetett. A fiú sírt már szinte a megaláztatástól, de mikor beértünk felcsillant a szeme, mert tudta, hogy az ő szapulásának ezennel vége és most már ránk fáj a Tanárnő foga.

- Elné-..- mondanánk kórusban Marshallal, de a nő közbevág szigorúan. -Üljenek le...egyes a hiányzásért...Stone, remélem tudja, hogy maga az egyetlen az iskola történetében, aki már az első hetet két egyessel zárja.- az én szemem büszkeséggel telik meg és suttogom oda Marshallnak, miközben ülünk le-Hallottad?!...valamiben legalább első vagyok.- Ezen most Marshall horkan fel.

A nap gyorsan telt. Semmi nem történt azon kívül, hogy bekerültem a "Rekordok" könyvébe. Végül az utolsó órám osztályfőnöki volt. Bejött a rohadt magas, testes, kövér, őszes osztályfőnökünk kezében vagy ezer papírral. Azokat lecseszte az asztalra, majd a hasára illesztve a kezét, mint egy jóllakott óvodás nézett körül rajtunk egy fáradt sóhaj kíséretében.- Na, gyerekek.... beszéljünk az ez évi fakultációról.- egy pár hatásszünet közti csámcsogás után kezébe vette a papírokat és elkezdte osztani, majd folytatta- Ezeken a papírokon vannak a lehetőségek...Holnap reggel, első óra előtt kell leadni. Válasszatok okosan, mert nem lehet átjelentkezni.

Én végig futva a lapon szereplő órákat határozottan vettem fel a tollam az asztalról és karikáztam be az egyiket.-Rajz...mi más lenne??...

🙌Köszönöm Srácaim, hogy elolvastátok. Nagyon remélem tetszett nektek és velem tartotok a további részekben is. ---Puszi: Green 😘