Nyolcadik óra-Namjoon FF

2. fejezet

Mikor az utolsó óráról is kibaktattam, a szekrényem felé vettem az irányt. Egyedül mentem a folyosókon kezemben tartva a tankönyveimet. Már mindenki az ebédlőben lehetett és azért volt ilyen kietlen az egész iskola. A legalsó szinten van az étkező és a tornaterem, felette egy szinttel az osztálytermem és a legfelső szinten a szekrényem és a leendő faktos termem....a rajzterem..... Olyan fura az a terem. Vagyis még soha sem voltam bent, mert a rajzórákat általában a saját termünkben töltjük és filmeket nézünk csúnyábbnál csúnyább festőkről. A rajz terem nekem, így teljesen ismeretlen sajnos, pedig sok sztorit hallottam róla. Nagyon kicsi a terem és zsúfolt. Tele van próbababákkal és kukázott festményekkel. Olyan, mint egy remete barlangja. A rajztanár egy pedofil amúgy hozzá tenném. Simogatja a lányokat meg stb, de úgy vagyok vele, hogy ehh...ez legyen a legnagyobb bajom. Viszont sok pletyka is terjeng az iskolában a 23-as számú rajzteremről. Sokszor gyereksírást hallottak ki az utolsó órákban a teremből, de ami talán ijesztőbb,hogy mindig azon a folyosón, mikor rajzra tartanak ájulnak el a diákok.  De ezek csak mesék...vagyis az ájulásos része rendesen befosatott, de azt betudom annak, hogy azon a részén az iskolának alig van ablak és kevés a levegő, plusz sötét is van. NA MINDEGY..VIGYÁZZ FAKT JÖVÖK.

Szóval ott tartottam, hogy mentem a tankönyveimmel és felmentem a legfelső emeletre, hogy elrakjam őket a szekrényembe. Ahjj, de miért pont most kellett, azon agyalnom, hogy milyen bizarr az a terem??????...Kihalt folyosó....sötét van és hideg....ÉS OTT VAN A FOLYOSÓ VÉGÉBEN AZ A ROHADT 23-AS SZÁMÚ TEREM!!! Huhh, na jó...ez csak egy mese...Mentem a szekrények mellett, de a félelemtől alig tudtam gondolkodni és még a szekrény számomat is elfelejtettem. Mi is volt??? 124....657? ...Na mindegy is, mert egy Sailor Moon-os matricával megjelöltem.....de hol van a matrica?? Már egy ideje mentem a sorok között és egyre gyanúsabbá vált nekem ez a dolog. Nem volt a szekrényem ilyen közel, ahhoz a bizonyos 23-as szobához. Már, majdnem fordultam volna vissza, mikor megláttam valamit a szemem sarkából. EZT NEM HISZEM EL!!!...NEM LEHET AZ UTOLSÓ SZEKRÉNY AZ ENYÉM...Odarohantam, hogy megbizonyosodjak róla, de sajnos az az én szerkényem volt. Ott volt az a matrica és a repedés is, amit még 9.-ben csinált Marshall, mikor bezártam....olyan kis töpszli volt még akkor, most meg egy titán a maga 190 centijével. De várjunk... a száma a szekrényemnek is biztos vagyok benne, hogy nem 666 volt.....arra emlékeztem volna, ha ilyen démoni lett volna. Valaki nagyon vicces kedvében lehetett, amikor ezt kitervelte, de hogy most nem voltam az... az 100%-ig biztos. Reszkettem és csak motyogtam magamban. Már szerintem hallucináltam is, mert mintha azt a bizonyos gyerek sírást hallottam volna. Egyre erősebb lett a sírás és hangosabb. Ott tartottam, hogy mindjárt elájulok, mikor erőtlen testemet egy erős kar tartotta meg. Igen ...ebben a pillanatban jöttem rá valamire... én jelentős mértében megbolondultam, mert az első gondolatom az volt, hogy én voltam majdnem az újabb ájult diák, aki áldozatul esett a teremben zajló dolgoknak.

..........DE VÁRJUNK ...ÉN NEM ÁJULTAM MÉG EL....ki kapott el?

Sziasztok Srácaim!!! Remélem tetszett a rész. Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor jó hírrel szolgálhatok, mivel hogy a nyár kezdetével egyre gyakrabban fogok jönni részekkel. 🙌🙌

                                                                                                               Puszi: Green 💖💖