Valdez visszatér

Megpillantottam odalent a tábort. Végre. Azt a helyet, amit először az otthonom nak mondhattam meg anyámkínja, de tényleg jó volt viszontlátni. Annak pedig a gondolatára is elröhögtem magam, milyen képet fognak vágni a többiek. Főleg Nicóéra voltam kíváncsi.' Hello guys, meghaltam, de a világ nem tudott meglenni nélkülem, ezért visszatértem, és még barátnőt is hoztam! Mi az hogy ez lehetetlen? Leo Valdezről beszélünk kérem! A legjóképűbb világmegmentő hősről!' Á, alig várom már...

Apropó barátnő... Calypso mögöttem ült, karjaival átkarolva, fejét a hátamra hajtva. Az ismerős flippergolyók a mellkasomban megint mocorogni kezdtek. Ez a lány csodálatos. A haja, a szeme, a hangja, a szája íze...

Inkább nem is folytatom.

Szóval, ott tartottam hogy ereszkedtünk lefelé. Vacsiidő volt, senki nem vett észre. Annál jobb.

Lehuppantunk a fűre. Calypsót lesegítettem, és levettem a bőröndjeit is a sárkány hátáról. Festus nyikorgott egyet-kettőtt, aztán a kilences bunker felé vette az irányt.

Az étkező felé indultunk. A bőröndöket letettem a földre, és beléptem.

- Leo Valdez, a legforróbb forró csoki visszatért! - tártam szét a karom vigyorogva.

Mintha bomba robbant volna. Tudjátok, az a jó szívós, Héphaisztosz-féle.

Piper felpattant. Odarohant hozzám, szorosan megölelt, majd úgy pofon vágott, hogy azóta is fáj a bal arcom.

- Te ostoba barom, mit képzelsz magadról, hogy meghalsz, majd csak úgy beállítsz ide, mintha semmi sem történt volna!!!!!!

- Én is szeretlek Pipes ...

De késő volt, hátulról valaki lejudózott a földre.

Annabeth volt az. Egy pillanatig hitetlenül meredt rám, majd akár hiszitek, akár nem, arcba taposott! Már megértem Percy aggodalmát. Ha már a tengeristen fiánál tartunk, a felsegített, és nevetve rám nézett.

- Ez aztán a belépő Valdez! De...

De nem fejezhette be, mert (jaj) Jason odaugrott, és úgy megszorongatott, hogy nem kaptam levegőt és csillagokat láttam.

Hát ja. Így megy ez. A csajok megvernek, a srácok pedig megölelnek. Fura az élet. Ja, jut eszembe. Van egy fiú, aki tényleg majdnem megölt. A death boy.

Lassan felemelkedett a székéről. Velem szemben állt. Kihúzta a kardját, a hegyét meg felém fordította. Megbökte a mellkasom vele, és így szólt:

- Hát élsz. Meghagysz mindenkit abban a hitben, hogy meghaltál, és eltemetteted velük magad. Aztán visszatérsz a halálból. Jól tetted, öregem! A húgom éjszakákat bőgött át miattad.

Majd olyat csinált, amit még sosem láttam.... ELMOSOLYODOTT! Hová süllyedt a világ?!

- Ja úgy tűnik. Na, ki a menő? - néztem szét.

- Nem te Leo az biztos - szólt közbe Percy - inkább Festus, aki kibírta az utat.

Kheirón megköszörülte a torkát.

- Megköszönnénk, ha elmeséldnéd, hogyan sikerült ez a... Bravúr. Nagyon hiányoztál mindenkinek! - tárta szét a karját, mire a többi táborlakó helyeslő morgással válaszolt.

Aztán persze jött Mr D. a maga ünneprontó modorával.

- Hmm túlélte...? Pedig meghalhatott volna, na mindegy... - motyogta. - Szóval köszöntsük körünkben újra Lendon Valnort!

Miután mindenki túlesett a tragédián, hogy élek, valaki észrevette Calypsót is, amint mosolyogva álldogált a sarokban.

- Öh.... Szia Calypso... - motyogta Percy

- Rég találkoztunk - mondta vidoran a lány - megnőttél.

- Ehömm - köhécselt Annabeth.

Na igen. A régi 'ne legyen Calypso×Percy' sztori.

Megmutattam a barátnőmnek a tábort, addig Nico elment árnyékutazással Hazelért, Frankért és Reynáért.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

- Ó istenek Leo sikerült a terved, el sem hiszem! - ugrott Hazel a nyakamba.

Frank is megölelt és persze hüledezett egy sort.

Reynával csak így köszöntöntöttük egymást:

- Valdez. Túlélted.

-- genis praetor.

- Tudtam! - ölelt volna meg ő is, aztán rájött, hogy ez nem nagyon méltó hozzá. Így csak zavartan leeresztette a kezét.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Örülök, hogy szurkoltatok nekem olvasás közben. Köszönöm, hogy ennyi fangirl csatlakozott a Leo csapathoz. Hogy nem adtátok fel a reményt, mikor meghaltam. Hogy megvártatok Rick Riordan megölésével, mert ahhoz én is csatlakozni akarok. Hogy a barátaim voltatok.

Azt viszont nem értem, miért utálják egyesek Calypsót. De mindegy is, nem vagyunk egyformák.

Köszönök mindent. Riordan bácsinak meg üzenem, ha egyszer találkozol vele: szemét sorsot írt nekem, de azért izgi volt. És jó is.

Félistenbarátotok meg a többi lótúró, béke.

Én pedig megkérdezem: én voltam az egyetlen, aki sírt az Olimposz vére végén? Mert nem valószínű 😅