A fantom lánya

🌹Hetedik fejezet🌹

A tegnap este után Eugen közelébe sem mertem menni. Madame Gery elmesélte, hogy jobb is ha nem megyek a közelébe mert rémes múltja van. Mindenki készülődött a próbára. Ekkor belépett a Signora és láthatóan nem örült.
- Segnor Aguste!
- Igen Signora?
- Hol van Tutti?! Hol a kicikém? Tudja, hogy szügszégem van a kicikémre minden délután!
- Én megkereshetem Signora! - álltam fel udvariasan. Ugyanis nincs az az isten, hogy én is ilyen fúria legyek.
- Hát jó! De óvatoszan kérlek! - mondta és továbbment. Én elindultam megkeresni azt a masnis kis dögöt. Az egyik pad alatt meg is találtam. Ölbe vettem és a színpadhoz vittem. A Signora mosolyogva vette át a parfüm illatú kis pudlit és szinte puszikat adott az orrára.
- Ja persze! Köszönöm kedveszem!
- Szívesen Signora! Remélem a tegnapelőtt történtek nem viselték meg és marad?
- Nocak! Talán félre iszmertelek drágám! Jöjj! Járjunk egyet! - mondta és megindult előre én pedig mellette.
- Szóval te leszel Chonstanze!
- A gyermek igen!
- Egész szép kiszlány vagy ha úgyvesszük. Alig várom a közösz szereplészt!
- Magam is Signora!
- Akkor jó! Viszlát!
- Viszlát! - mondtam és néztem ahogy elmegy majd mikor elég távol volt nyelvet öltöttem rá.
A próba 3 óráig tartott. Nagyon elfáradtunk a végére. Hanem mikor kimentünk, hogy menjünk ebédelni egy sikítást hallottunk. Azonnal a hang irányába rohantunk és amikor oda értünk már egy csomó ember ott állt. Nem tudtuk, hogy mi folyik itt. Viszont mikor felnéztünk azonnal megértettük. Eugen egy kötéllel a nyakán lógott ernyedten mint egy rongybaba. Halott volt. A szájából véres hab csorgott és a szemei dülledten meredtek a semmibe. Bonnie nem bírta és elhányta magát. Volt aki sírva fakadt és volt aki sikítva futott el. Ekkor valaki megérintette a vállamat. Madame Gery volt az. Le nem vette a szemét Eugenről.
- Megmondtam neki, hogy pont téged ne ijesztgessen mert akkor bosszút áll.
- Ki és miért?
- Nem érdekes! Menj a barátnőddel fel! - mondta mire én átkaroltam Bonniet és felmentünk a szobába. Ott csak ültünk egy darabig majd mindenkit lehívtak és a nézőterre ültettek. Musior Aguste beszélni kezdett.
- Tudom, hogy ez a szörnyű eset megrázott titeket de aggodalomra semmi ok! A rendőrség már itt marad a próbák alatt. Gondolom sokan úgy gondoljátok hogy ez a Fantom műve. Nos jobb ha eloszlatom ezeket a kételyeket! Nyugodjatok meg! További szép napot! - mondta és eloszlatta a tömeget.
Az elkövetkezendő két napban nem tudtam semmi másra csak a Fantomra gondolni. Szinte tudtam hogy ezt ő tette, de valamiért én nem láttam benne a gyilkost. Valahogy nem tudtam benne meglátni a gyilkost. A hangja minden éjszaka a fejemben zengett. Ahogy anya dalát énekli azonnal elalszom. Olyan érzesem volt, hogy köt valami ehhez a Fatomhoz.