Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«Meglepődtél?»

-Liiiins.-rázta meg a vállaimat Max

-Hmm?-nyitottam ki félig az egyik szememet

-Menni kéne.-állt fel az ágyról Max

Éreztem, ahogy átsétál az ágy egyik feléről a másikra, majd leguggolt mellém. Megsimogatta a hajamat, majd jól beletúrt. Összekócolta.

-Oké, oké...-fordultam el az ellentétes irányba.-Csak egy 10-25 perc.

-Tudod, aki éjjel legény, az nappal is legyen az.-idézte fel Max azt, amit én mondtam még neki.-Le fogod késni a meglepetést.

Na erre kinyílott mind a két szemem. Felültem az ágyon, mintha már ébren lennék réges régen.  Max nagyokat pislogott. Odafordultam felé, és a szájára nyomtam egy "Jó reggelt!" puszit.

Ezek a nők!, gondolhatta magában Max.

A fürdőben lemostam az arcomat, és befontam kettőbe a hajamat. Max azt mondta, hogy laza ruhát húzzak. Felkaptam az egyik fekete cica gatyámat, és hozzá egy fekete rövid ujjú fölsőt. Igazából reggel 11 óra volt, így már mindenki fent volt. A szálloda folyosóján összefutottunk pár Redbullos emberrel, csodálkoztam is, mert már sok csapat tegnap este, a futam után hazarepült.

Kisétáltunk a szállodából, és a Paddockok felé vettük az irányt. A pályára nem sétáltunk rá, és nem is a box felől mentünk be. A hatalmas nagy gyönyörű épületen mentünk be. Amikor beléptünk, mindenki ránk nézett. Egy ember el is mosolyodott. Max-re nézett, gondolom tud valamit, amit én nem.

Próbáltam nem feltűnően körülnézni, de annyira szépen be volt rendezve az a helyiség, hogy a saját otthonunkra is elképzeltem pár tervet. Egy kisebb folyosóra tértünk be, majd egy nagyobb folyosóra, utána egy egészen nagy helységben kötöttünk ki.

Max azt mondta, üljek le az egyik kanapéra, én pedig engedelmeskedtem neki. Leültem, és felkaptam a mellettem lévő asztalról egy Redbullos újságot.

-Linns?-ült le a mellettem lévő kanapéra Pierre.-Hát te?

-Öhm...nem tudom, miért vagyunk itt. Max azt mondta, hogy valami meglepetésem van itt...-tettem le az újságot az asztalra

-Jaa, tényleg. Az ma van. El is felejtettem...-fogta meg a fejét Pierre, én meg csak értelmetlenül néztem.-...Klassz meglepetést kapsz. Becsüld meg.

-Köszi, asszem.-ráztam meg a fejemet

-De nem mondhatok többet.-jelentette ki Pierre, amikor mind a ketten Max-re pillantottunk, aki egy kis szobából lépett ki.-Segítsek, tesó?

-Aha.-bólintott Max

-Na gyere...-fogta meg Pierre a felkaromat, amikor felálltam, és a kis szobába sétáltunk

Ami valójában egy full nagy szoba volt. Tele volt kanapéval, szekrényekkel, asztallal, Max verseny cuccaival.

-És most..kösd be ezzel a szemedet.-adott a kezembe Max egy alvós szemtakarót

-Öhm...oké?!-vettem fel a szemtakarót

Semmit nem láttam benne. Max azt mondta, hogy pont ez a cél, és gyorsan a számra nyomott egy puszit.

Hallottam, hogy elővettek valamit, azaz több valamit. Csörgött a papír, biztos valami új lehetett. Meg se mertem mozdulni, csak ott álltam a szoba közepén, csak annyit éreztem, hogy Pierre megfogta a felkaromat.

Tehetetlen voltam.

-Na, most akkor...-csomagolt ki valamit Max

Csak annyit éreztem, hogy a pólómat elkezdi levenni rólam, nekem meg a kezem követte a szokásos mozdulatot. Ezzel csak egy probléma volt: Hogy egy melltartó volt alattam.