The miracle

11. Fejezet

Caleb:

Amikor már muszáj volt kikelnünk az ágyból. Megfürödtünk és szerencsére volt váltó ruhám a így nem kellett haza menném. Főleg nem is tudtam volna olyan kifogást kitalálni ami távol tartani őt a helyzettől. Vannak olyan titkok amiket még nem akarok a felszinre hozni előtte. Főleg mivel még nem áll készen, hogy megtudja a sötét dolgokat a multamból. A mai nap műtétek soraiban vettem részt mégis olyam volt mintha döcögne az idő. Arra végül szakítottam időt, hogy küldjek Lexi-nek egy üzenetet. " Remélem ma is szakítasz rám időt mert ma meg akarom veled beszélni és tisztázni a dolgokat. 😉 Ne pánikolj be semmi olyan. 😂" Sajnos nem tudtam megnézni, hogy írt e választ mivel sürgős eset futott be az osztályra. Hétkor végeztem és gyorsan beszaladtam az egyik ruhaboltba és vettem rohákat amit fel tudok venni, hogy ne kelljen hazarohannom. Mire visszaértem láttam, hogy az öltözőben öltözik és mögé lopakodtam.
  - Milyen volt a munka Édes? —, kérdeztem miközben csókolgattam a nyakát.
  - Elment egynek, az eleje jól indult a többi elment és msot úgy néz ki, hogy a vége is jó lesz. — mondta Lexi félenk mosollyal
  - Hüha talán ez egy flörtölés akart lenni? Mindjárt elalélok és a lábad elé vetem magam. — mondtam széles vigyorral.
Megfordult és megcsapta a vállam, semmit nem éreztem belőle. Szigórúan rámnézett és kezdte volna az kioktatást de azelőtt lecsaptam az ajkaira. Fel sem ocsudott mikor már a széles padon találta magát és engem meg magán. Egész nap alig vártam, hogy érezzem megint a testét és most végre megtörtént. Viszont azt tudtam, hogy nem maradhatunk itt így gyorsan abbahagytam a csókot mielőtt elvetném a súlykot. Nem törődve semmivel és senkivel megragadtam a kezét és szótlanul rángattam egészem a lakásáig. Amint bezárta kulcsra az ajtót én rávetettem magam. Két lábát a csípőmhöz emeltem ahol minden nehézség nélkül körbe kulcsolta a bokáit és a kezeit meg a hajamba mélyesztette. Céltudatosan mentem a szobája felé és berugtam az ajtót. Tettem pár lépést a tölgyfa parkettán és ott voltam a baldehines ágynál. Réfektettem és én meg felé helyezkedtem. A jobb lábát felhúztam a csípőmig és ott simogattam a érzékeny hátsó részét a combjának. E közben úgy harcoltak a nyelveink mintha életük harcát vívnák. Sok idővel később én már kész voltam de tudnom kellett, hogy ő is akarja e azt amit én. Lenéztem rá és kinyitotta a szemét.