Amikor idejöttem nem volt senkim. Elhagytam az országomat csak mert meghívást kaptam egy olyan munkára amit mindig is akartam és egy olyan országba ahova mindig is menni akartam és amit szerettem. Amikor megismertem őt már tudtam, hogy vonzani fog d...
Mindketten bent ültünk abba a gyönyörű kocsiba és megnéztem magamnak azt az adoniszt aki mellettem ült. Nem tudtam megszólalni de muszáj lesz mert ha nem akkor komplett idiótának foh hinni őt a srác főleg úgy, hogy meg is említette ezt nekem. - Khmm — kapartam meg egy kicsit a torkom és ezzel magamra vontam a figyelmét és még jobban elpitultam — Mivel még mindig nem tudom a neved elárulod kérlek? A srác oldalra bilentette a fejét és mivel még nem indultunk el a teljes testével felém fordult és az egész figyelmét rám öszpontosította. Rám mosolgott azzal a gödröcskés félmosollyal (most láttam elősször a gödröcskéit és már most elolvadok tőle) és elpirultam ott az anyós ülésen. De amikor megszólalt tudtam, hogy nem menekülhetek el már soha többet előle. - Végre megszólalt el sem hiszem! — emelte a fejét a kocsi tető felé, a félmosoly még ott játszott az ajkain és oldalt nézett engem — A nevem Caleb és örülök, hogy végre megismerhetelek Lexi. Ahogy kiejtette a nevemet a száján tudtam, ha nem hallom ahogy nyögi a nevem meg fogok halni. Pedig nem fogom mivel biztis nem jutunk el odáig szomorodtam el magamban. Képzeletven pofonvágtam magam "nem nem ő vele nem csinálgatod ezt tudod, hogy ha azt koslatsz utána akkor róla is kiderül, hogy olyan mint az előző srácok és azt nem akarod" lesütöttem a szemem a kioktatásom miatt és ezt észrevette valahogy Caleb. - Nyugi Édes csak élvezd az utat míg elviszlek a szállásodra nyugottan pihenj addig. Végre volt időm körbenézni a kocsiban a fekete elegáns beltér tiszteletet sugároz. Nagyon tetszett. Hirtelen megragadta a lábam és a combjaira tette. Kérdőn néztem rá amit biztosan észre vette mert így szólt. - Pihenj Édes, biztos fáradt vagy a hosszú út után Tanácsát meghallgatba oldalra fordultam egész testemmel a vezető ülés felé ki akartam venni a lábamat de megragadta így tudatva, hogy hagyjam ott. Pér percel később már nem figlalkoztam ezzel a váratlan gesztussal mert minden elsötétült.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A repülőtértől egy óránira voltunk annyi ideig aludtam amikor váratlanul felkeltem és ránéztem. Tudom, hogy kéne valamit mondom de nem mertem. Csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan csókolhatnám meg azt a kacér, ördögi száját. Mikor láttam, hogy észrevette, hogy nézem hirtelen megállt az autóval és felém fordult. - Tennél nekem egy szívességet és odaadnád az előtted lévő tároloból a kis tasakot és a tükröt meg megtartanád nekem? — kérfezte kicsit feszéjezetten. Nem mondtam semmit csak cselkedtem mikor megláttam mit csinál értetlenül néztem rá. "Miért vette ki a piercingjeit? Csak nem miattam?" Néztem ahogy bénázik a szájpiercingel és még a szemöldökhöz hozzá nem nyúlt. Letettem a tükröt és láttam, hogy kérdő és rémült tekintettel néz rám. Kivettem a kezéből a kicsi fém harikát és minden ügyetlenkedés nélkül metettem neki az ezüst ékszert majd a másikért nyúltam és azt is beraktam a szemöldökébe. Egy kicsit hátra döltem és csodálattak néztem, hogy milyen igazából. - Miért nem ezekkel jelentél meg előttem? — kérdeztem nyugottan. - A főnök mondta, hogy nehogy megijesszelek így vegyem ki őket, de mivek nem akartam hazudni neked már a parkolóban be akartam tenni csam ki ment a fejemből. — nézett el félve. Önkénytelen mozdulattal két kezembe fogtam az arcát és csak annyit mondtam neki - Nekem soha ne mutass mást mint aki igazán vagy Caleb. — mosolyogtam rá. Döbbenet suhant át az arcán, majd egy olyan dolog amire nem számított egy ilyen pasitól és az pedig nem más mint a vágyakozás iránta. Pont ő iránt. Látta ahogy a szeme az ajkain állapodik meg és nem tudta mit csináljon most.
