Prológus

94 0 0
                                    

Álltam a kórház közepén, fehér fal és mindenhol betegágyak vettek körbe amin a sérült, vérző betegek voltak. Körbe néztem és azt az egyetlen embert keresem aki igazán számít nem számít senki más csak ő. Egy orvos odafutott hozzám nem tudtam rendesen megnézni mert nem voltam olyan állapotban, hogy meg tudjam rendesen megnézni, hogy ki lehet ő. Mondott valamit de semmit sem értettem, úgy zúgott a fülem, hogy már majdnem összeestem a fájdalomtól. Ahogy lenéztem a padlóra rájöttem, hogy mit mondhatott véreztem valahol és erre bizonyíték az alattam lévő piros színű nagy tócsa. Viszont ez nem érdekelt mivel csak az számít amit nem láttam, már pedig sehol sem látom őt. Nem tudtam mit tegyek a semmi közepén csak néztem ki a fejemből, néztem ahogy elrohannak mellettem az emberek és az egész világ. Egy beteg odajött hozzám és megragatta a ruhámat nem tudom mit akarhat, de nagyon mutogatott valamerre. Szerencsére az egyik ápoló segítségére sietett. Amikor elkezdtem hallani rájöttem a zajokat, hogy mi rántott vissza, az üvöltése rántott vissza, nem tudom hol volt vagy mi történt csak az számít, hogy látnom kell, hogy jól van. Elkerdtem futni a hang irányába ami a traumatológia felöl jött. Mikor benyitottam a szemem elé tárult a látványtól majdnem elájultam és bepánikoltam, hogy lehet elvesztem életem első és utolsó szerelmét...

The miracleWhere stories live. Discover now