A sors hívó szava

10.fejezet: A végső csata

Elina Szemszög:

A hajnali napsugarak simogatására nyitottam ki a szemeimet. Emlékeztem arra, hogy amikor bevittek azonnal összerogytam az ágyon, elaludtam és továbbra sem terveztem mást, mint ezt. Éreztem, ahogy a kellemes meleg körbevesz engem, ebből és, hogy nem haltam meg, pedig tudtam, hogy Lloyd sikeresen visszatért. A karjai gyengéden öleltek át, a hátam pedig a mellkasához simult, miközben a fejét az enyémen pihentette.

- Te ébren vagy? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen - szólalt meg halkan és gondterhelten. - Azt hiszem valami szörnyűt tettem. Hittem az anakondrainak... elhittem neki, amit mondott és majdnem... - erre elcsuklott a hangja.

- Majdnem mi? - fordultam felé, mire csak a keserű arcát láttam.

- Megöltem apámat. Majdnem megtettem! Mikor a ravaszon volt az ujjam, hiába nem akartam megtenni, mélyen nem vágytam másra csak, hogy megöljem őt. Bosszút akartam, mert egy röpke pillanatig azt hittem, hogy jogom van megölni!

- Hé, ez nem a te hibád - mondtam átölelve. - Végül is otthagytak és jogod van ahhoz, hogy mérges legyél rájuk. Amúgy is megölni őt nem lenne bosszú. A bosszú a szenvedésről szól, a halál meg nem elég fájdalmas és bármennyire is akarod alig pár pillanat.

- Te biztos vérprofi lehetsz a bosszúállásban.

- Sajnos nem - nevettem fel idegesen. - Az egyetlen személy, akin bosszút kellett volna állnom, itt fekszik előttem. Szóval nem végeztem valami jól a dolgom - mosolyodtam el - mert éppen meg akarom csókolni - húztam magam feljebb, hogy megcsókoljam, de valahol félúton már találkoztak a puha ajkaink. Persze, mint minden, ez sem tartott sokáig, hisz egy katona berontott és megmondta, hogy mennünk kell. Szóval ennyit a nyugodt reggelről.

Írói Szemszög:

- Ez akkor sem igaz! - kiáltott fel idegesen Kai, mikor újra leültek, hogy megbeszéljék, mit tegyenek. - Lloyd sosem árulna el minket!

- A fegyver a kezében nem erről árulkodott - kontrázott Cole, karba rakva a kezeit, miközben össze-vissza billegett a székében.

- De annak ellenére nektek nem fura az egész? - kérdezte értetlenül Jay.

- Tök mindegy mi történt, arra kell koncentrálnunk, ami ránk vár - szólalt meg Bella. - Ha kell, megküzdünk a saját barátainkkal.

- És mégis, hogy akarjuk legyőzni az Anakondraiakat és Ninjago két legerősebb harcosát?! EGYSZERRE! - hisztériázott Jay szokásához híven.

- Lloyd akkor sem árult el minket! Nem kell legyőzni.

- Persze. Még a saját apját is lelőtte volna, ha nem adja neki oda a kígyót! - mutatott a kék ninja Garmadon felé.

- Miért kellett neki a kígyó? - vágott bele a beszélgetésbe Phytor.

- Mert ezzel lesz teljes a varázslat? - mondta szarkasztikusan Cole, mire a kígyó csak kicsi fejére csapott.

- Nem azt kérdeztem Chennek miért kellet! Azt, hogy neki miért kellett.

- Zsarolják - jött ki Skylor első gondolata a száján, mire mindenki a lányra figyelt és beütött a néma csönd.

- Zsarolják? Ugye nem? - kérdezte Annie, de hirtelen Nya tört be a szobába.

- A kommunikációs csatornáinkat mind felírták! - mondta a lány idegesen, mire a kivetített térkép helyén egy új kép jelent meg.

- Helló! - integetett Chen a képernyőbe, miközben a két oldalán álló Elina és Lloyd csak elvették tekintetüket a kameráról. - Amint látjátok, már én felügyelem a rádióadásokat és egész ninjago az én irányításom alatt lesz.