Véletlen? /befejezetlenül befejezett/

8./1

- Tanulás közben vagyok, mivel holnap lehet töri felelés. - mondtam kissé szomorúan.

- Jaaj tudom Dann, de gyere már ki. - hangzott el idegesen Alice szájából.

- Jó, de akkor hívd Mike-ot is, és akkor fél óra múlva tali. - azzal letettem a telefont, és rendbe szedtem magam.

Mikor készen voltam elindultam a parkba, ahol találkozunk. Közben elővettem a telefont, és láttam, hogy David írt.

- Jóreggelt Dan, hogy aludtál?💕

-Jó reggelt💕 Huh nagyon jól😅 és te? - bepötyögése után eltettem a telefont, és a parkba érve leültem egy padra.

Nézegettem a tájat, gyönyörű idő volt. Elég meleg volt végre, ideje volt már. Nagyon szeretem a meleget, mert az olyan mint én. Meg amúgyis azt jelzi hamarosan vége a sulinak.

Így nézegettem, amikor végre egyszercsak odaértek.

-Oh hello - hallatszódott Alice magas hangú kiáltása.

- Hali. - köszöntem, mire Mike csak intett. - Hogy vagytok?

- Ah még élünk. Vagyis én biztos, de ez itt mellettem megint sokat ivott. - mosolygott.

Mikor odaértek, megöleltem őket.

-Na aztán veled mizu, mesélj. - vigygorgott teli fogsorral rám.

Elmeséltem nekik mindkét sztorit. Mivel Mike nem volt túl jól, ezért nem hatotta meg nagyon egyik sem, de szerintem Alice feje az összes emoji-t imitálta a mosolygóstól a mérgesen át az elérzékenyültig.

Miután ezt az egészet kiveséztük, már csak azt beszéltük mit csinálunk a nyári szünetben majd, meg hol és mennyit bulizunk vagy iszunk.

-Na jó srácok igazából már mennem kellene tanulni. - próbálkoztam, mivel tényleg sokat kellett.

-Rendben van cica, akkor majd holnap suliban. - jött majd nyomott egy puszit az arcomra. Majd Miketól is elbúcsúztam, és elindultam haza.

Amikor hazaértem rögtön neki is álltam tanulni. Fuh nem a kedvencem a töri.

Egyszet csak rezgett a telefonom. Oh hát persze, hogy ez a kis cukiság írt.

- Jaj én is jól aludtam, csak szoksásomhoz híven egyedül😑

Uhh erre most mit írjak, amúgy erre egyátalán lehet olyan választ adni, amibe nincs sok perverzió, meg nem tűnök annyira nyomulósnak sem.

- Mint én😌 - írtam neki... igen tényleg igyekeztem.

-Amúgy Daniel, nincs kedved eljönni velem bulizni pénteken?😁

Nagyon elvörösödtem, ez nem is álom lesz? Majd kiderül.

-De nagyon szívesen😊 - írtam.

-Akkor majd a héten valamikor szeretnélek még elvinni valahova, és ott megbeszéljük ezt az egészet.😌

- Rendben van, szerdán ráérek😜

-Akkor nyolckor jó neked?

- Szerintem igen.😊

-Akkor ott leszek érted😉

Ah istenem, csak én olvadok el ennek a fiúnak a stílusától. Uh ez hihetetlen olyan édes. Ehhez én nem vagyok hozzászokva.

A másnap elég lassan telt, nem nagyon voltak rendezettek a gondolataim, csak azon jártak, hogy nehogy megbántson. Folyton az az érzés volt bennem, hogy túl szép ahhoz, hogy ez igaz legyen. Meg miért pont velem történne ez meg?

Töriből nem is feleltem, még jó... mert nem igazán lettem volna képes ilyen állapotban értelmes jegyet produkálni.

Semmi különlegesebb dolog nem történt velem az iskolán kívűl a napokban. Azon kattogtam, hogy el ne csesszem az esélyemet, meg hogy mit vegyek fel. Az ilyen tipikus tiniribis hisztiket jártam végig.

Ha meglát vajon mit szól. Tetszenék neki? Tényleg ha meglát mit gondolhat rólam? Talán idegesítő vagyok? Tudom, hogy sokszor az vagyok. Vajon, ha majd egyszer mesztelenül néz majd végig rajtam, mi lehet a véleménye? Vagy ha esetleg lefekszünk jó leszek neki?
Folyton ezek a kérdések jártak az eszemben.

Ma délután találkozom vele, és még fel kell öltöznöm, egész héten ezen gondolkodtam, de vegül egy mintás ingre, és egy laza öltönynadrághoz húzott a szívem. El is mentem lezuhanyozni. Leborotváltam magam szinte mindenhol... a biztonság kedvéért. Kint belebújtam a ruhámba, és begfújtam magam a parfümömmel. Készen is álltam a randevúra.

Nyolckor már kint álltam, és vártam hogy jöjjön értem.