Toplist Love

eighth

Louis bőre lassan libabőrössé vált, ahogy felébredt, és megérezte maga körül a hideg reggeli levegőt. Álmos szemeivel vizslatni kezdte az ágyat, aztán meglátta a takaróba bugyolált Harryt, aki lehetetlen pozícióban aludt. Louisnak egyszerűen nem volt szíve felébreszteni a gyönyörű fiút, így óvatosan mögé feküdt, s átkarolta, némi melegítő hatás érdekében. Harry viszont, mintha csak megérezte volna, hogy valaki átölelte őt, felnyitotta szemhéjait, majd amint a reszkető fiúra esett pillantása, rávetette magát, és forró csókokkal halmozta el őt.

- Miért nem szóltál, hogy fázol? – rosszallóan összehúzta szemöldökeit, közben tenyereivel Louis vállait dörzsölte.

- Most ébredtem.

Harry csak bólintott egyet, jelezvén, hogy megértette, aztán karjait a kék szemű nyaka köré fonta, és az már érezte, hogy a takaró és Harry testének melege életet csihol elgémberedett végtagjaiba.

- Jéghideg vagy! – a göndör rekedt kuncogása, és álmos arcának látványa őrülten aranyos hatást keltett.

- Felmelegíthetsz – Louis mosolya már kora reggel huncut volt, azonnal felelevenedett a piszkos gondolatoktól.

- Talán igazad van – Harry is elmosolyodott, ráérősen a kócos felé mászott, és ráült csípőjére. A takaró, mely addig fedte alakját, lecsúszott felsőtestéről, s a csupasz bőrének és vadító tetoválásainak látványa az őrületbe kergette Louist – Mit szólnál hozzá, ha meglovagolnálak?

Harry feneke ekkor Louis ágyékához nyomódott, a mozdulattól pedig mindkettejüknek nyögés hagyta el a száját. A zöld szemű kínzó tempóban kezdte mozgatni csípőjét, és Louis biztos volt benne, hogy a fiú elképesztő látvány lehet tánc közben.

- Van egy ötletem – Hazz kérdőn tekintett Loura – Táncolj nekem!

A döbbenet, amely a göndör arcára ült ki, akkora volt, mint egy felhőkarcoló, vagy még inkább, mint a Mount Everest.

- Kizárt.

- Baby, ne kéresd magad! Mitől félsz? – Louis elemelte Harry kezeit feje elől, melyek takarása mögött addig menedéket lelt, és kíváncsian fürkészte a szégyenlős vonásokat.

- Félek, hogy kinevetsz.

- Figyelj rám, szívem! – ujjai közé vette a nyűgös arcot, hogy teljes figyelmet nyerjen tőle – Bármit tehetsz, nem foglak kinevetni. Egy percig se gondold azt, hogy gúnyolódom rajtad! Oké?

- Oké.

Harry a hűs padlóhoz érintette mezítelen talpait, a hirtelen érzéstől kissé megrázkódott, aztán amikor hozzászokott az érzéshez, mélyet sóhajtott, vonásai gondterheltek voltak.

- Lazulj el! – Louis közben elterpeszkedett az ágyon, hogy pontosan lásson minden apró mozdulatot.

A göndör fiú behunyta szemeit, és táncolni kezdett. A szoba valami féle űrré változott. Egy űrré, amelyben elvesztek és összekeveredtek a gondolatok és érzések, jók és rosszak. A gravitáció megszűnt létezni, s ők csak lebegtek. A vérük száguldott, majd megalvadt, lélegzetük észveszejtő tempóban töltötte meg tüdejüket, aztán lelassult, mintha az utolsó lett volna. Mintha egy veszélyes játékot űztek volna, amit ha elvesztenek, valami sokkal több is elveszik. Talán így volt. Talán mégsem. Forró lüktetés érződött csupán, s minden egyes titkosan libbenő kéjes árny húrt feszített. A jó érzések, rossz gondolatok, lélegzetek, a vér és az űr köré. A nyakuk köré. Ez nehezítette a játékot, és növelte az esélyt a fulladásra. Márpedig egyikőjük tudta, hogy fulladni fognak, ám ha az egyik fullad, a másik is elveszik. A kérdés csak az volt, vajon melyikük lesz elég bátor ahhoz, hogy a fulladás helyett az úszást válassza?

__________

- Csodálatos az óceán – Harry gyermeki rajongással pásztázta a habokat, az autó ablakára volt tapadva, akár egy matrica – Fürödjünk, Louis!

- Nem fogom hagyni, hogy tüdőgyulladást kapj – Louis határozott hangja a kocsiban terjengett, ahogy hazafelé száguldottak a sztrádán. A nap már felmenőben volt, s az üvegen átszűrődve arannyá változtatta Hazza tincseit.

- De légyszi! – erőszakoskodott tovább, majd amikor egy fejrázást kapott, így folytatta – Akkor nem kapsz több csókot. Sőt puszit sem. Nem is érintelek meg, és nem fogok hozzád szólni.

Louisnak kuncognia kellett Harry felhúzott orrán, s fogalma sem volt, hogy az addigi komoly popsztár énje vajon hogyan tűnt el, s mikor vált helyette naiv ovissá. Lekanyarodott egy takaros büféhez, aztán leplezett mosollyal szája sarkában a durcás kisfiúhoz fordult.

- Most megyek, és veszek magamnak reggelit. Viszont te sajnos éhes maradsz, mert nem tudod elmondani mit kérsz – amikor tudomásul vette, hogy a fürtös nem kíván megszólalni, kiszállt, mielőtt viszont becsukhatta volna az ajtót, hisztis nyikorgást hallott az anyósülés felől.

- Egy almás pitét szeretnék, és kakaót! – Harry még mindig nem fordult társa felé, karjait durcásan összefonta maga előtt.

- Nem úgy van az. A reggeli csak két csókba, öt pusziba, egy nagy ölelésbe, és pár kedves szóba kerül, ahhoz viszont, hogy az óceán partján reggelizzünk, egy jó pár csókra szükségem van! – Louis öntelt arckifejezése Harryt is mosolygásra késztette, aztán odahajolt, és annyi csókkal lepte meg Louist, hogy hirtelen a nevét is elfelejtette.

Miután a kék szemű visszatért a reggelijükkel, megálltak a parton és élvezték a reggeli napsugarak, és a homokszemek által nyújtott kényeztetést, pár forró pite társaságában.

Miután a kék szemű visszatért a reggelijükkel, megálltak a parton és élvezték a reggeli napsugarak, és a homokszemek által nyújtott kényeztetést, pár forró pite társaságában.

- Köszönöm! – Harry hangja olyan halk volt, hogy a víz morajlása, már-már elmosta magával szavait.

- Micsodát?

- A randevút – egyszerűen ennyit mondott. Pedig valójában oly sok mindent köszönt Louisnak. Hisz Louis segített neki változni, alkalmazkodni, szeretni. Mert Harry szerette Louist. Bár még nem szerelemmel, de fontos volt számára a kócos apróság, aki termete ellenére kiválóan megtudta magát védeni.

- Örülök, hogy tetszett!

Louis valójában azt akarta mondani; örülök, hogy itt vagy. De nem volt mersze ki mondani. Mindegyikőjük félt. Féltek egymástól. Talán csak bizonytalanok voltak, s a bizonytalanság érzése taszította őket félelembe. Okuk viszont nem volt aggodalomra, mert ott volt egy különleges kötelék, amely védte őket a zuhanástól.

az van, hogy ezt a részt még én sem értem..💁🏻‍♀️ viszont észreveszem ahogy a rész közben megjelennek a hangulatingadozásaim és a boldog pillanat képes átmenni valami nem is tudom mibe🤔
szeretlek titeket❤️