Toplist Love

sixth

Harry le sem tudta venni szemeit a színesebbnél színesebb ruha halmokról, amik őt és Zaynt vették körül. Talán már az ötödik boltot járták, kezükben rengeteg kisebb és nagyobb papírszatyorral. Harry kissé csajosnak érezte a programot, hisz vásároltak, és közben beszélgettek mindenféléről, mint két pletykás tini lány.

- Louis imádná rajtad – a fiatalabbik értetlenül kapta a fejét Zaynre, majd a kezében tartott mintás selyemingre pillantott.

- Kizárt.

- Pedig neki tetszene. Szegény inget abban a percben letépné rólad, amikor meglátna, aztán azzal kötözne az ágyhoz, és – Harry hátba vágta nagybátyját, és zavartan hajtotta karjára a ruhadarabot.

- Undorító vagy – rosszallva megrázta a fejét.

- Ugyan dehogy, csak ismerem a legjobb haveromat.

- Mióta?

- Azt hiszem még általánosban egy srác megverte őt, amíg mindenki más kinevette. Én pedig odamentem és meghupáltam a taknyost, pont amikor a tanár bejött, így mindketten kilettünk küldve. És azóta elválaszthatatlanok vagyunk – Zayn felemelt egy fekete farmert, ami olyan szűk volt, hogy Harry elgondolkodott, a fekete hajú tényleg komolyan viselni szeretné-e.

- Nem fog rád menni.

- Ó, dehogynem. És Liam meg fog őrülni érte – a pakisztáni kacsintott, a göndörtől viszont csak egy szemforgatást kapott.

- Csodálom a barátságotokat – a fiatalabbik szavai elakadtak.

Zayn kérdőn a társára nézett, és egy akkora vigyor ült ki az arcára, mint a kontinentális Egyesült Államok. Harry döbbenten meredt egy rakat férfitangára.

- Erre is szükséged van – Z lelkesen felmarkolt egy pár fehérneműt, majd látva Harry ábrázatát, a kontinentális Egyesült Államok méretű vigyora kiteljesedett Puerto Rico-val és Hawaii-jal.

Miután Zayn kifizetett mindent - természetesen Harry fehérneműit is, mert végül rábeszélte unokaöccsét - , a két fiú úgy döntött egy ebéddel pecsételi meg a napot, így a pláza épületén belüli kínaira esett a választásuk. Harry épp valami koncertről fecsegett, mikor az idősebb megpillantott egy hangszerboltot, és karon ragadva a göndört, azonnal az üzletbe találták magukat.

Mindkettejük szája tátva maradt a megannyi hangszer látványától. Zayn még sosem volt ehhez hasonló helyen, így megbabonázta a színek, formák, és különböző stílusok kavalkádja. Ezzel ellentétben Harry a már ismerősen feltörekvő érzéstől került ilyen állapotba. Bármilyen kapcsolat, amely a zenéhez kötődött, megbabonázta őt, egy hangszerbolt pedig már majdnem felért az otthon fogalmával.

- Válassz! – a pakisztáni a gitárokra mutatott.

A göndör hajú végighúzta ujjait mindegyik darabon, szemei sorban végig szaladtak a húrokon, kezeit izgatottan csípőre tette, lábaival toporogni kezdett miután végzett a mustrával. Az egyik jobban elvarázsolta, mint a másik. Kétségbeesetten fordult nagybátyjához, ám az túlságosan el volt foglalva néhány trombitával, tehát neki kellett döntenie.

A fiúra hirtelen szörnyű érzés tört rá. Fogalma sem volt arról, hogy utoljára mikor kellet saját döntést hoznia. Kivéve persze a szükségleteit, semmi egyébbe nem volt beleszólása. Döntött helyette az anyja, a menedzsere, a média, a rajongói, és valójában akárki. Akárki elítélhette, és utálhatta anélkül, hogy akár egyetlen lehetőséget is adott volna a megismerésére. Még az apja is döntött helyette, amikor Harry születése előtt elhagyta őt és Annet.

Megdörzsölte arcát tenyereivel, aztán visszafordult a kínálat felé. És pont abban a másodpercben történt. Észrevette – bár csak nagy nehezen -, azt a gitárt. Amelyiket a legszebb árnyalatú festék borította. Amelyiknek a legkarcsúbb nyaka volt, és amelyik úgy tündökölt, hogy egy árva érintés nélkül is milliónyi dallamot árasztott magából. A fiatal művész pedig szerelembe esett, akárcsak az első gitárjával, melyet szeretett nagyapjától örökölt. Másnak talán őrülten hangzott volna, ahogy áradozott a hangszerről, mint egy gyönyörű lányról, de Harrynek ez természetes volt.

- Megtaláltam! – a zöldszemű úgy tartotta vadonatúj szerzeményét, akár egy csöppnyi csecsemőt.

- Én is – a pakisztáni már-már egy időben fordult meg unokaöccsével, kezében egy trombitát szorongatva.

- Az meg minek? – Hazz kérdőn felvonta szemöldökeit.

- Gondoltam a nyomdokaidba lépek.

- Egy trombitával?

- Csak képzeld el, ahogy együtt turnézunk, és sikereket aratunk. Te, én, Liam, Louis és Niall. Mi lehetnénk a Száguldó Rinocéroszok – a feketehajú feltartotta karjait, mintha már épp az álmát élné.

- Ennél szarabbat még életemben nem hallottam – a fiatalabbik lesújtó pillantást vetett társára, majd elgondolkodva lehajtotta fejét.

- Mi az?

- Semmi – Harry fejet rázott, aztán a kasszához lépett. Zayn úgy követte, mintha hozzá lenne kötve.

- Nekem elmondhatod.

- Semmi bajom, Z!

Harry nem akarta elárulni titkát. Karrierje eleje óta vágyott egy bandára. Néhány fiúra, akiknek bármit elmondhat, akikkel együtt izgulhat egy koncert előtt. Néhány srácot akart, akiket megszívathat egy turné alatt. Akikre testvéreiként tekinthetne. De ez soha nem történt meg, nem jött senki, és Hazzben a remény felhagyott, egészen mostanáig. Zayn egy sebet szakított fel.

- Oké! – az idősebb maga elé emelte kezeit, aztán fizetett.

Fél órával később már a gyorsétterem egyik asztalánál ebédeltek.

- Szeretnél beszélni anyáddal? - Zayn egy ideje már kerülte feltenni a kérdést, végül mégis megtette.

- Ha csak nem elvinni akar, nem érdekel, hogy mit mond. Számomra megszűnt létezni – Harry egy pillanat alatt elkomorodott.

- Talán időt kellene adnod neki – Z az asztalra támaszkodott könyökeivel – Mármint az oké, hogy haragszol rá. Meg az is oké, hogy egy pár napig nem akarsz vele beszélni, de az már nem oké, hogy próbálod őt kitaszítani az életedből. Ő az anyád, Hazz! És bármit csinál, akkor is az anyád marad. Lehet, hogy vannak nem túl szép húzásai, de jó ember, aki szeret téged és büszke rád.

- A francokat! Az nem szeretet, ha elveszi, ami nekem fontos! Egyszerűen egy pénzéhes ribanc.

- Hogy beszélhetsz így róla? Abba nem gondoltál még bele, hogy neked akar jót? Neked nem világos, de vannak olyan emberek, akiknek nincs minden az elkényeztetett seggük alatt! – Zaynben rögtön harag gyúlt Harry iránt.

- És neked nem világos, de vannak olyan emberek, akik apával nőnek fel. Képzeld, én nem tartozom közéjük! – ahogy nagybátyja tudatlanul belepofázott életébe, felidegesítette Harryt. Legszívesebben otthagyta volna őt – Ne próbáld meg védeni őt, de legfőképp ne próbálj jótékonykodni!

- Tudod mit? Egy önző pöcs vagy! Mindent megtettem, hogy ki legyen nyalva az úri picsád, te mégis itt hisztizel. Naiv kisgyerek vagy, aki mit sem tud a világról! Nőj fel, és csak aztán ítélj el másokat! – azzal a pakisztáni felállt, összeszedte a hozzátartozó papírtáskákat, és egy további szó nélkül otthagyta Harryt.

hello mindenki.. kicsit minden összejött, így késtem a résszel, de azért itt van. mellesleg imádom látni, ahogy egy pár ember folyamatosan csillagoz, részről részre, viszont most azt kell mondjam, jól jönne egy kis visszajelzés, mivel rettenetesen gyengének érzem, csalódott vagyok és szomorú. titeket viszont imádlak❤️