OneShot-ok és egyebek

Oikawa one shot - Ugyanazt a személyt szeretjük..

Mégis mikor döntöttem úgy, hogy feladom?.. Mikor kezdtem el azon töprengeni, hogy el kéne futnom?.. Folyton csak azt hajtogattam, hogy mindegy hogyan és milyen úton, de vele akarok maradni, de valamikor ez hirtelen megváltozott... Időnként beteget jelentek csak hogy egy kis időt nyerjek. Csak hogy egy kicsit gondolkodhassak mindenféle zavaró tényező nélkül, és megálljt próbálok parancsolni a szívemnek ami mindenáron látni akarja őt... Olyan mintha a lelkem sírása elérné őt ezeken a napokon.. Egyszerűen csak betoppan és nem hagy nyugtot a szívemnek ami olyan eszeveszettül vágyik arra, hogy mellette lehessen.. Nem hagy időt arra, hogy kidolgozzak egy stratégiát ami által eltávolodhatok tőle. Mégis mit kéne tennem? Olyan önző és én mégsem tudom nem szeretni őt..

– Nem úgy volt hogy a hétre kiírattad magad? – ült le elém Iwa-chan mire csak kínosan elmosolyodtam..

– Unatkoztam otthon.. – füllentettem amit Iwa is észrevett, azonban nem tette szóvá csak megvonta a vállát és előre fordult, hogy kipakolja a tanszereit.. Néha annyira fáj, hogy nem teszi szóvá ezeket.. Fáj, hogy tudja mikor érdemes nyaggatni egy füllentés miatt és fáj hogy annyira szeretem benne ezt az oldalát.. Szeretem a morgós természetét és egyszerűen imádom amikor elrángat a lányok közül, mert olyankor úgy érzem, hogy féltékeny.. Szeretem hogy ilyen széles válla van. A folyton kócos haját is imádom.. Mikor kezdett el fájni ez az érzés?.. Mattsun és Makki köszönése csapta meg a fülem így hátra pillantottam a vállam felett. Mosolyogva intettem és már fel is adtam, hogy ma bármit is küzdjek az érzéseim ellen. Túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy befogjon az élet monoton fogaskereke, de valamilyen szinten mégis ez történt.. Reggel felkelek, elintézem a reggeli teendőket, reggelit csomagolok magamnak és iskolába jövök.. Iwa-channal mindig együtt jövünk, kivéve ha hirtelen beteget jelentek vagy hirtelen meggyógyulok.. Az iskola sem tartogat túl sok újdonságot.. Tananyag, amire kénytelen vagyok odafigyelni, hogy a sulin kívül több időm legyen az edzésekre, így végül mindig kimaradok Makki bolondságaiból.. Már megszokták, hogy a tanórákon nem érnek el.. De én annyira szeretnék a részese lenni a világuknak még ezekben az órákban is. De ha Iwa-channal beszélek, akkor a tanárra már egyáltalán nem tudok figyelni.. Annyira távolinak érzem ilyenkor és ez annyira fáj.. Ha közel van.. az is fáj... Mit kéne tennem?.. Hogy tudnék ténylegesen távol lenni Iwa-chantól?.. Hogy tudnék úgy magamra maradni, hogy közben ez neki nem tűnik fel?.. Hisz ha hirtelen eltávolodnék tőle, rájönne, hogy valamit rejtegetek előle.. És akkor azt is megtudná, hogy hogy érzek iránta.. Nem akarom őt elveszíteni, de ugyanakkor szükségem van egy kis egyedüllétre, egy kis távolságra, hogy elengedhessem az iránta való érzéseimet.. Hogy utána, hogy lehetek majd ismét az élete része, az legyen a jövő problémája.. Egyelőre... El kell hidegülnöm tőle.. Észrevétlenül és amilyen gyorsan csak lehet.. Ehhez pedig szükségem lesz valakire.. Ha úgy hidegülnék el Iwa-chantól, hogy más srácokkal haverkodok, annak mindig az a vége, hogy ő is összebarátkozik velük. Ha túl sok lány vesz körül, akkor pedig csak ideig-óráig hagy nekem nyugtot, végül pedig a grabancomnál fogva rángat ki a lányok gyűrűjéből.. De ha csak egy lányról van szó.. Akkor általában tartunk egymás közt egy kis távolságot... De nekem már az sem elég.. És a lányok végül mindig szakítottak velem..

– Iwaizumi-san! – meglepetten kaptam fel a fejem.. A tanár.. Hova lett?.. Az órára pillantottam.. Annyira elbambultam, hogy nem is jegyzeteltem.. Bár ma rövidített órák vannak de akkor is..

– Elbambultál Oikawa? – pattant fel az asztalomra Makki ezzel leborítva a tolltartómat... Bár ez csak a kisebb probléma..

– Mi a fenét művelsz?! – mordultam rá dühösen, ugyanis Makki valaga alatt a füzetem gyűrődött éppen.

– Nyugi-nyugi. – rángatta ki a segge alól szegény füzetet. – Tessék. – ezzel mégis mihez kezdjek?.. Most másoljam át az egészet egy másikba?.. Nyöszörögve vettem át tőle és szipogva vettem jobban szemügyre.. Ennek tényleg lőttek.. Az elmúlt napokban már találkozott egy barack lével, Makki cipőjével, Mattsun szalámis zsömléjével és most Makki valagával is.. – Ez nem Shirazu-chan a szomszéd osztályból? – kérdezte a füzetgyilkos, mire hátra pillantottam. A lány épp valami füzetet adott át Iwa-channak és úgy beszélt mint egy ufó.. Semmi érzelem nem tükröződött az arcán, de valamiért mégis pont e-miatt tűnt olyan megbízhatónak.. Valahonnan annyira ismerős..