Illuminate Album

Mercy

Album 2, track 2
Mercy

— Igen? — veszem fel az éjszaka közepén a telefont.

— Szia, Shawn...el tudnál értem jönni? — hallom meg rekedt hangját a vonal túlsó oldalán, és lélegzetvétele gyors, mintha mindjárt sírva fakadna.

— Baj van? — kikeltem az ágyból és rögtön öltözködni kezdtem.

— Nem, csak...kérlek csak gyere értem és vigyél haza! — fájdalmas zokogásba tört ki, én pedig semmit sem értettem.

— Hol vagy? — kérdeztem, és másodpercek alatt már a cipőmet vettem fel és a kocsikulcsot kerestem.

— Ottawában, James házánál — feleli még mindig könnyeivel küzködve.

— Mit keresel te Ottawában? — kérdeztem meglepődve. 5 órába telik odaérni kocsival. Tényleg elvezetek érte ennyit az éjszaka közepén? Igen, hát persze. Mert úgysem lennék képes nemet mondani neki.

— Ez egy hosszú történet...csak kérlek siess! — csak egy "oké"-val lezártam a beszélgetést és elindultam. Hosszú utazás elé nézünk...

— Shawn! — pillantott fel rám, mikor kiszálltam a kocsiból és elindultam felé.

— Minden okés? — kérdeztem, ahogy szorosan magamhoz öleltem.

— Csak menjünk el innen, kérlek! — mondta halkan. Aprót bólintottam, majd már be is ültünk az autóba.

— Elmondod mi történt? — fordultam felé és őt kezdtem fürkészni.

— Köszönöm, hogy eljöttél! Nem tudom mivel hálálhatnám meg. Majd kifizetem a benzint, meg nem tudom...csak köszönöm! — pillantott végre rám, kikerülve kérdésemet. Az út nagy részét csendben töltöttük, olykor egy-két dalra halkan daloltunk, de semmi több. Nem mesélte el később sem, hogy miért kellett érte 10 órát kocsikáznom. Nem hoztam fel neki többet a beszélgetéseink folyamán. Amikor megérkeztünk, mielőtt kiszállt volna, elkaptam a csuklóját.

— Végigvezettem az egész éjszakát Érted...Csak annyit mondj, hogy jól vagy-e? — aggódva fürkésztem fáradt arcát, ő pedig aprót sóhajtott.

— Nem történt velem semmi komoly, csak összevesztem Jamessel meg pár emberrel a buliban. Jól vagyok, és köszönöm még egyszer, hogy eljöttél — nézett rám hálával teli tekintettel. Egy lágy puszit nyomott az arcomra mielőtt kiszállt volna a járműből. Megvártam, míg láttam, hogy bejutott a bejárati ajtón, mielőtt elindultam volna haza. Hogy mit meg nem teszek ezért a lányért...

Viszont mikor már indultam volna el, láttam, hogy rohan vissza a kocsihoz.

— Az éjszaka közepe van és te majdnem 10 órát levezettél. Gyere és aludj itt! — lehúztam az ablakot, ő pedig a kocsiba behajolva beszélt hozzám.

— Nem kell, nincs olyan messze már a lakásom. Pihenj csak nyugodtan, heverd ki ezt — mosolyogtam rá lágyan, mire ő csak a szemeit forgatta.

— Szállj ki és gyere be! — nézett rám felnevetve, mire én beadtam a derekamat, hisz aligha haza tudtam volna már vezetni. Igaz, a hazafelé tartó úton megálltam pár órára aludni, de az nem volt elég természetesen. Felmentünk az ötödik emeletre, majd nagy nehezen ki tudta nyitni az ajtaját, de a kulcsot 10 percig kereste előtte.

— Kérsz valamit? Bocsi a kupiért, nem volt időm takarítani mostanság — húzta el a száját, ahogy körbenézett a házon.

— Nyugodj meg, kiszolgálom magamat. Amúgy meg nálam nagyobb a mocsok, szóval megnyugodhatsz — nevettem fel, majd a konyhába mentem és egy pohár vizet töltöttem magamnak.