Az eltitkolt árnyvadász sarj

Új órák

Hamarabb nem lehetne? 
Mondjuk most?:) 

Felkaptam a fejem és körül néztem, hogy itt van-e valahol. Persze sehol se láttam, aztán hallottam egy nevetést. Simon és Clary összeráncolt szemöldökkel néztek rám. Felpattantam az asztaltól és a táskámat felvéve a tálcámat a kezembe vettem. 
 - Asszem én kihagyom az utolsó órát - mondtam gyorsan és el se köszönve kisiettem az ebédlőből. Sebesen szedtem a lábamat és csak akkor fújtam ki a levegőt, amikor már kimentem az iskola épületéből.  Alec pedig ott ücsörgött az egyik lépcsőfokon egy szál bőrkabátban. 
 - Azt a rohadt eget, de megfogsz fázni! - mondtam neki köszönés helyett, mire ő felpattant. 
 - Ne tegyünk úgy, mintha érdekelne - vigyorgott rám. - Gyere sietnünk kell. 
 - Hova is egész pontosan? 
 - Mondtam, hogy beszélnünk kell, és egyébként elkeserítő, hogy még mindig nem tudsz nyitott szemmel járni. Rosszabb vagy, mint egy mondén - tette keresztbe a kezét. 
 - Ne haragudj, de szerintem ez a parabatai-od hibája, ha nem csak rohangálnék már egy hónapja akkor lehet, hogy nem tudnál csak úgy a hátam mögé lopózni akkor, amikor kedved tartja. 
 - Jó, jó ne aggódj! Azért jöttem, hogy ezen segítsek - mondta megenyhülve, és intett, hogy menjünk. Én pedig mit tehettem, követtem őt. 
Alec-kel a kapcsolatunk egy érdekes dolog számomra. Amikor megismertük egymást utált engem, bár tagadja, de tudom hogy ez így volt. Aztán valahogy telt az idő és mi megkedveltük egymást. Mondjuk nem publikusan hiszen mindig Jace mellett fog állni, de ő volt Simon után a második olyan ember aki mellettem állt, és segíteni próbált még ha a maga seggfej valójában is, és soha nem mondtam neki, de azért hálás vagyok neki. 
Egy eldugott park szerűséghez vezetett és őszintén tippem sem volt, hogy mit fogunk itt csinálni. 
 - Itt is volnánk - fordult körbe elégedetten és lehuppant egy asztal mellé. 
 - Itt. Egészen pontosan hol? - kérdeztem összezavarodva. 
 - Késtetek - jött egy hang a hátam mögül mire egyből hátra fordultam a hang forrása felé. Magnus sétált felénk lazán és leült a barátja mellé. 
 - Oké, - kezdtem lassan - mi folyik itt? 
 - Alexander elmesélte, hogy Jace Wayland mennyire nem foglalkozik veled, bár ez lenne a feladata - kezdte Magnus egy szemforgatás kíséretében - és nem tudom miért, de ez  nagyon zavarja őt, ezért arra kért, hogy tanítsalak meg egy-két alap dologra, amire szükséged lehet az árnyvilágban. 
Meghatottan néztem Alec felé. Még egy szívesség, amiről még csak említést se tett. Megráztam a fejem.
 - Nem akarok a terhedre lenni Magnus. Tudom, hogy a hátad közepére se kívánsz. 
 - Ez így van, - kezdte a boszorkánymester - de tudod, érte mindent - fordult Alec felé, aztán intett, hogy üljek csak le velük szembe. Elmagyarázta, hogy tőle, illetve tőlük biztos nem fogok gyakorlati tudást szerezni, ellenben a lexikalitással.  Szóval a rohangálásaim elé vagy után helyzettől függően beiktattak nekem két órányi árnyvadász ismeretet. Magnus felel a történelemért, Alec pedig  a fegyverek és egyebek megértéséért. 
 - Akkor kezdjük is - csapta össze a kezét Magnus és megjelent előtte egy vaskos könyv címével felém fordítva. 
 - Démonológia? - vontam fel a szemöldököm. - Ilyen van? 
 - Ugye tudod, hogy a boszorkánymesterek félig démonok? - kérdezte halál komoly arccal Magnus. 
 - Nem, képzeld, fogalmam sem volt róla, mert senki nem mond semmit nekem abban a rohadt - kezdtem, de Alec nem hagyta, hogy befejezzem. 
 - Oké, oké! Értettük. Teljesen az alapoktól kezdünk - nézett rám bátorítóan, bár a jelen helyzetet nézve inkább a barátjára fért volna rá a bátorítás, aki teljesen kiborult a tudatlanságomtól, és jelenleg a kezébe temetve az arcát ült már két perce, aztán sóhajtott egyet, mosolyt erőltetett magára, és felcsapta a könyvet egy tetszőleges oldalon. 
 - Amíg feldolgozom ezt az információt, addig kérlek olvasd el ezt a fejezetet. 

Körülbelül két órája lehettünk a parkban, amikor csörgött a telefonom, ami az asztalon volt mellettem. Alec-kel együtt hajoltunk felé, hogy meglessük ki keres. A kijelzőn Jace neve villogott. Megforgattam a szemem, Alec pedig a telefonom után nyúlt és a füléhez emelte. 
 - Remélem nagyon jó indokod van arra, hogy még nem vagy itt - hallottam a jól ismert arrogáns hangot a vonal túl oldalán. 
 - Velem van - válaszolt neki Alec és a szemembe nézve várta a választ. 
 - Alec? Mit csinálsz te Hope-al? - jött a kérdés Jace részéről és nem lehetett nem kihallani a hangjából kiszűrődő csodálkozást. 
 - Csak egy kis baráti  időt töltünk együtt - vonta meg a vállát, én pedig akaratlanul is elnevettem magam. 
 - Akkor barátian ide hozhatnád, mert nem érek rá egész nap, és mondd csak meg neki, hogy nem sokáig lesz ilyen jó kedve. 
Megforgattam a szemem, Alec pedig még mindig mosolyogva nézett rám. 
 - Rendben, már indulunk is - mondta a telefonba, és megszakította a vonalat. Átnyújtotta a készüléket, én pedig zsebre raktam. Alec és Magnus felálltak, ezért én is hasonlóképp cselekedtem. 
 - Akkor ennyi volt az első órád - mondta unottan a boszorkánymester és mielőtt még felszívódott volna nyomott egy csókot Alec szájára. A fiú nevetve megrázta a fejét és felkapta a táskámat a padról. 
 - Na gyere ne várakoztassuk meg jobban azt a szörnyet - mosolygott rám. 
Egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett, aztán eszembe jutott, hogy meg sem köszöntem neki, hogy rám szánja az idejét, amikor tudom, hogy általában elég elfoglaltak mindannyian. 
 - Hé, tudom, hogy nem szereted ha hálálkodnak neked, de köszönöm - néztem fel rá, de ő rám se nézve csak megvonta a vállát. Hát így mentünk mi ketten az Intézet felé, ahol odakint egy ismerős alak épp egy nagy cigaretta füstöt fújt maga elé. Elhúztam a számat, és úgy néztem Alec felé, aki ugyanígy lesett rám fél szemmel. 
 - Alec - biccentett Anthony a mellettem álló felé vigyorogva amikor felértünk a lépcsőn. 
 - Szia Tony - köszönt vissza Alec, és már sétált is tovább, de én nem mozdultam. Betelt a pohár. 
 - Hope, ha nem emlékeznél éppen elkésel az edzésedről - mondta Alec és megragadva a kezemet elkezdett befelé húzni, de levettem a kezét magamról és haragosan a szemébe néztem. 
 - Jace egész biztos tud még várni két percet - mondtam neki, Tony pedig mellettem halkan felhorkant. Alec megrázta a fejét, és a táskámmal együtt bement a kapun és hátra se nézett. Csípőre tettem a kezem és Anthony felé fordultam, aki természetesen egy pillantással sem méltatott. 
 - Rendben - kezdtem, mire lassan felém fordult - Nem tudom, hogy mitől kattantál be ennyire, de ha ennyire bántja az egódat, hogy egy lány elutasít, akkor lehet nem ártana elgondolkodnod. 
 - Nekem kellene elgondolkodnom? Vicces vagy - halkan beszélt. Tekintélyt parancsolóan, én pedig már el is felejtettem a hangját. 
 - Nem tudom mire célzol - mondtam neki őszintén és kezdett elszállni a haragom és  magabiztosságom is. Anthony lepöckölte a hamut és csendben néztük ahogyan az a földre hull. 
 - Tudod, én csak kedves akartam lenni. Mindenki azt mondta nekem amikor idejöttél, hogy hagyjam abba a seggfejkedést, hogy legalább legyen egy olyan ember aki felé tudok nyitni. De a karma megmutatta magát, és helyette te voltál az velem - mondta rám se nézve és ellökte magát a faltól majd engem kikerülve a kapu felé indult. Lehajtottam a fejem és őszintén rosszul éreztem magam. Akkor este amikor Olivert hazaküldtem Tony csak egy jó dolgot akart tenni egyszer az életében egy olyan lánnyal akit nem mellesleg nem is kedvelt túlzottan. Basszus. 
 - Ne haragudj! - mondtam halkan, mert úgy gondoltam úgy se hallja. 
 - Tessék? - de hallotta. 
 - Ne haragudj - ismételtem meg most már hangosabban de még mindig nem nézem rá. Éreztem ahogyan közelebb  lép, és egy pillanattal később a fagyos levegőtől hideg kezével felemelte az államnál fogva a fejemet, és így már muszáj voltam a szemébe nézni. Azokba az idegesítően szép zöld szemekbe. 
 - Oké - mondta vigyorogva és hátat fordítva bement az Intézetbe engem maga mögött hagyva. 
Na ez meg mi a fene volt? Most jók vagyunk? A fejemet fogva megkönnyebbülten felsóhajtottam, aztán egy kiáltást hallottam ezért felnéztem. Jace az ablakon kinézve ordított le nekem. 
 - Mi lenne, ha mondjuk be vonszolnád magadat azon a rohadt ajtón és nem csak ott álldogálnál Water? Ma még rengeteg dolgunk van. 
Jace hangja egyáltalán nem hangzott mérgesnek, inkább izgatottnak mondtam volna. Nevetve megráztam a fejem, és végre bementem a fűtött épületbe, ahol rájöttem igazából mennyire is fáztam odakint.