It's time to shine

18. fejezet

Emlékszem amikor Ree megrendezte nekem az első meglepetés bulit.

Azt hiszem az sokat elárul róla, ha azt mondom ez volt az első és egyben utolsó bulim is.

Még általános iskolába jártunk, mikor Ree egyszer csak úgy döntött milyen jó is lenne
megünnepelni a születésnapomat, habár én nem igazán rajongok az ilyen összejövetelekért, ő mégis megszervezte nekem.

Minden jól kezdődött, simán is folytak a dolgok, mindenki ott volt akinek ott kellett lennie.

A probléma ott kezdődött, amikor Ree behozta a tortát. Tudni illik, a nővérem egy óriási tortát rendelt, és óriási alatt úgy értem, hogy tényleg hatalmasat.

Az öt emeletes torta mindegyik szintjén legalább húsz gyertya volt, persze már mind meggyújtva.

Nővérem fülig érő szájjal énekelve lépett be a szobába tortával a kezében, mikor a kutyánk beszaladt elé épp a macskát kergetve. Ree ezt már későn vette észre, átesett a kutyán a torta pedig úgy ahogy volt kirepült a kezéből egyenesen a függönyre, aminek több sem kellett, azonnal lángra lobbant. Mindenki hatalmas sikoltozásban tört ki, és teljesen elszabadult a káosz.

Emlékezetes egy szülinap volt az egyszer fix. Bár nem vagyok benne biztos, hogy pozitív értelemben.

Mindenesetre senkinek nem történt semmi baja. A tűzoltók időben kijöttek és eloltották a tüzet.

- Biztos, hogy ez jó ötlet srácok? - kérdezem kissé félénken végig nézve az előttem állókon, majd tekintetem Ree-re esik ahogy felidézem a történteket.

- Nem is örülsz neki? - kérdezi szomorkásan Taehyung miközben oda sétál hozzám és átöleli derekamat.

- De nagyon tetszik. Köszönöm. - mosolyodok el, mert tényleg nagyon kedves tőlük, hogy gondoltak rám és összedobtak egy partit.

- Akkor kezdődjön a buliiiiii!!!! - kiáltja el Jungkook és beveti magát az ajtón, egyenesen a büfé asztal felé véve az irányt.

- Tipikus. - sóhajt fel Yoongi.

Én csak mosolygok, ahogy mindenki azonnal felszabadultan jár kel a szobában, és mindenki önmagát adja.

- Az ajándékodat majd később kapod meg. - kacsint rám Taehyung még mindig mellettem állva.

- Most is odaadhatod.

- Ez nem olyan, amit csak úgy bárki előtt odaadhatok.

Ohh. Pirulás a láthatáron.

- Ehjj. Csak nem? Mikre gondolhatsz... - feleli tettetett szerénységgel.

- Inkább menjünk, beszélgessünk a többiekkel. - fogom meg a kezét és húzom az összegyűlt társaság közé mielőtt még nagyon belemennénk a részletekbe. Ezzel majd ráérünk később is foglalkozni.

Az egész buli olyan gyorsasággal telt el, hogy ilyen gyorsan még az életembe nem lett vége semminek.

Jungkook felfalta az ételek nagyrészét Jinnel karöltve. Yoongi keresett egy csendesebb helyet, már ha volt egyáltalán ilyen hely, és békésen aludt, persze nem aludta át az egészet azért. J-hope volt a leghangosabb közülünk, ami meg sem lepett. A többiek pedig szépen nyugodtan beszélgettek.

- Ezt gyakrabban meg kéne ismételnünk. - jelenti ki Namjoon, ahogy távozáshoz készülődnek.

- Mindenképp. Én benne vagyok. - ér fülig Jungkook szája, kezében temérdek sütivel. Honnan szerzett még kaját? Azt hittem már minden elfogyott.

- Én is jól éreztem magamat. És mégegyszer köszönöm nektek ezt a csodálatos napot. Életem legszebb szülinapja. - végig nézek mindenkin és hatalmas boldogság fog el.

Szép lassan mindenki visszasétál a saját szobájába és hamarosan már csak ketten maradunk Taehyung-gal.

Odasétál és becsukja az ajtót az utolsónak távozó személy után és pimaszul rám mosolyog. Vajon mit tervezhet? Na jó, mintha nem tudnám.

- Itt az idő, hogy tőlem is megkapd az ajándékodat. - sétál vissza hozzám és magához húz.

- Már alig várom. - nyomok egy gyors puszit a szájára és a mosolyt le sem lehet törölni az arcomról.

- Gyere. - fogja meg a kezem, majd odavezet az ágyhoz. - Ülj le és csukd be a szemed.

- Oké.

Hallom, hogy épp nagy keresgélésben van és eltelik pár perc mire úgy vélem megtalálta amit keresett.

Taehyung felmászik az ágyra, mögém térdel és a következő pillanatban azt érzem, hogy valami hideg fém ér a bőrömhöz, ahogy valamit a nyakamba akaszt.

- Kinyithatod a szemed.

Nyakamban egy ezüst nyakláncot pillantok meg, amelyen egy gyönyörű formájú és szépen kidolgozott V betű volt.

- Hogy mindig emlékezz rám. - feleli halkan.

- Hidd el, téged nehéz elfelejteni. - fordulok felé.

- Tetszik?

- Imádom. Köszönöm. - újabb puszit nyomva a szájára.

- Teljesen megőrjítesz ezzel. Ugye tudod?

- Hmmm... - adok neki még egy puszit.

- Erre még később visszatérünk. Na de, nem ez az egyetlen ajándék. Tessék. - húz elő valamit a zsebéből.

Mikor odanyújtja nekem, akkor látom, hogy az nem más mint két repülőjegy Hawaii-ra.

- Ezt most nem mondod komolyan?? - hitetlenkedve nézek rá.

- De. Teljesen komolyan mondom. Utazunk Hawaii-ra. - húzódik széles mosolyra a szája. - Persze majd csak ha már letudtuk a díjátadókat meg mindent. Szóval ne azt gondold, hogy már holnap indulunk. - nevet fel.

- Nem kellett volna.

- Ugyan már. - legyint és közelebb jön hozzám. - Alig várom már a közös nyaralásunkat.

- Fantasztikus lesz, abban biztos vagyok. - pólójánál fogva még közelebb húzom magamhoz.

- Hamar témát váltottunk. - kacsint rám.

- Panaszkodsz?

- Ohh dehogyis.

A szájrapuszikat megelégelve száját számra tapasztotta és szenvedélyes csókokkal halmozott el.

- Újabb ajándék, hm?

- Mhm. Mind közül a legjobb.

- Az biztos, hogy te vagy a legnagyobb ajándék számomra.

- Ezt örömmel hallom. - majd folytatta, amit rövid csevegésünk előtt elkezdett.

Ez a szülinap határozottan jobb volt, mint eddig bármelyik másik. Bátran állíthatom, hogy ez életem legjobb szülinapja.