It's time to shine

5. fejezet

Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne, de bízom benne és miközben folyamatosan szorítom a kezét, felmegyek utána a színpadra.

Ahogy felérek egyből a többi tag között találom magamat. Alapból annyira magamon kívül voltam, hogy ezt már fel sem fogtam igazán. Kíváncsian, de mosolyogva néztek rám, és szemükben láttam a bátorítást. Ettől egy kicsit magabiztosabb lettem, de a hangsúly a 'kicsit' szón van.

Ott álltam a színpadon, reflektorfényben, több ezer ember előtt. Mit keresek én itt? Azt hiszem mindjárt el fogok ájulni. Mindig is lámpalázas voltam, nem bírtam ha én vagyok a figyelem középpontjában, márpedig jelen helyzetben ez elkerülhetetlen.

Ugyanakkor eszméletlenül boldog voltam. Ilyen lehetőség nem adódik sokszor az életben szóval ki kell használnom minden percét.

Ez a gondolat, mint egy nagy pofon, egyből magamhoz térített és összeszedtem magam. Magabiztosan és izgatottan álltam Taehyung mellett, majd ránéztem és bólintottam. Láttam a szemében, hogy megértette, már készen állok. 

Furcsa. Olyan kevés ideje ismerjük egymást, mégis teljesen egy hullámhosszon vagyunk.

Taehyung tökéletesen mély hangján elkezdi énekelni a Singularity-t, majd kis idő után én is csatlakozom hozzá. Az érzés mely bennem volt az egész előadás alatt valami leírhatatlan, földöntúli. Azt tudom, hogy ezt az életemben soha, de soha nem fogom elfelejteni és ez lesz életem legszebb napja.

Hamar vége lett a számnak, bár miközben szemben állva egymással, egymás szemébe nézve énekeltünk úgy tűnt mintha megállt volna az idő körülöttünk. 

Miután elhallgatott a zene a közönség tapsviharban tört ki, ami teljesen meghatott engem. Tehát ezt érezhetik az énekesek minden egyes fellépésük után. Nem csodálom, hogy teljesen feltölti őket. Velem is ez történt.

Totális kábulatban tértem le a színpadról, ami a koncert végére sem múlt el.

A koncert persze csodálatos volt, tökéletes, nem csalódtam bennük, hozták a megszokott színvonalat amit szoktak. Iszonyatosan jó élmény volt. Felejthetetlen. 

               -*-*-

- Wow, ezt el sem hiszem. Ez tényleg velünk történt meg? - Ree teljesen izgatott állapotban volt és még mindig nem hitte el, hogy el jutottunk egy BTS koncertre. Ahogy persze én sem. Totálisan megsemmisülve ott álltam előtte és hallgattam ahogy áradozott az estéről.

Egy gondolat ütötte fel magát a fejemben. Vajon fogok még vele találkozni? Ők nem maradhatnak itt hiszen éppen turnén vannak, menniük kell a következő helyszínre hamarosan. Nekem pedig szintén haza kell mennem. Vajon tényleg csak ennyi lett volna?

Ree-vel szépen lassan kisétáltunk az arénából. A sok ember ellenére hamar kijutottunk, majd egyből megcsapott minket a hűvös esti szellő, összébb is húztam a kabátomat. Bár az izgatottság még mindig fűtött és habár én nem láttam az arcom valószínűleg teljesen piros volt.

A metró állomás felé sétálva, az emberek ahogy elsétáltak mellettem mind a koncertről áradoztak. A messzeségbe pillantva hirtelen meglátok egy ismerős alakot, aki éppen nekem int, hogy menjek oda. Körbe is fordulok, mert azt hiszem, hogy valaki másnak integet ennyire. De látom, hogy körülöttem nincsen senki és nem is néz senki más abba az irányba.

- Mindjárt jövök. - mondom Ree-nek gyorsan és megszaporázom a lépteimet a túlságosan is ismerős árnyalak felé.

Mikor végre odaérek már egyáltalán nem kételkedem és tényleg Tae-t látom magam előtt.