𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｆｕｃｋ

Jimin
(Köszönöm,hogy ennyien elolvastátok a "könyvemet" sokat jelent💚)

Ha nem lennék itt ,ki lenne?

Ha meghalnék,vége lenne?
A magány az egyetlen társam,ő nem hagy el soha.Az ürességen kívül nem érzek semmit csak gyűlöletett.
Nem kellek senkinek,minek próbálkozom?

Minek lennék itt
minek??!

Csak lélegzem.
ennyi.
Megakarok szűnni.

Ezekkel a gondolatokkal mentem be a pszichiáterhez.

-Áh Jimin!-mosolygott rám.

-Jó napot! Bocsánt késésért.

-Semmi baj-Felállt székéből majd odajött hozzám-Megint megtetted,nem igaz?-nézedt rám komolyan.

-Nem tudom miről beszél-arébb akartam menni,de megragadta a kezemet.

A pulcsimat lassan felhúzta.Sebeimet nézte,tegnap este csináltam őket.
Megszorította kezem.
-Ez egyre gyakrabban lesz megint az lesz, mint a múltkor.

-Azt hiszi nem jöttem rá?-rámosolyogtam-Tudom nagyon jól.

-Akkor miért csinálod?

-Nem kéne itt lennem.

-Valakinek biztod sokat jelentesz,nem?

-Nézzen rám!-rámnézedt-Volt valakim,valakim akiért majdnem megöltem magam,de itt hagyott.Nélküle nem fogok megváltozni soha,képtelen vagyok rá.

-Egyszer igazán kimondhatnád a nevét.

Most először néztem rá szomorúan, megtörten.

-Min Yoongi

-Nem lehet igaz...

Az egyik aktájához ment és vadul kutatni kezdett.

-Maga miről beszél?

-Basszameg, Jimin ismerem őt.

-Ugyan arról az emberről beszélünk?-lehetetlen,hogy Ő legyen az-Min Yoongi aki a drogfüggő??-reménykedtem csak nem tudom melyik válaszban.

-Melyik másik lenne?-msosolyodott el.

-Mi olyan csodás,ha szabad megkérdeznem?-meredtem rá komolyan.

-Mostmár biztosan tudom,hogy igazam volt.

-Miben?!Mostmár igazán megmondthatná!-ordítottam rá.
-Bocs,de nem adhatok ki adatot a pácienseimről-nézedt rám sokat mondóan.

-Yoongi..és..és maga?!-nem hittem el,ez lehetetlen.

-Igen mindig előtted jön,mindig akkor jön amikor te csak egy órával előbb-nevetett fel hangosan-mostmár tudom miért siet el mindig olyan gyorsan.

-Faszom-ezzel a mondattal rohantam ki az ajtón és haza mentem, ez egy kész vicc beütött a nyugtató vagy mi a fasz van ma?