Újra veled (MDZSH Csak te meg én 2.évad) Befejezett!

"Vártam rád..."

Miután végre elintéztük-pontosabban Lan Zhan- azokat a fránya szörnyeket vissza mentünk Cloud Recessess-be. Persze, mivel neki a fiataloknak tart edzést, így én a szobában várom hogy meg érkezzen. Mondjuk, miért is várom őt? Hiszen most simán el futhatnék. Oda mehetnék Kicsit almához és elmehetnék vele. De akkor... Miért nem megy? Duzzogva terülök el az ágyon és fordulok a fal felé. Ez az egész olyan rossz. Vajon azért várom mert még érzem azokat az érzéseket amiket a halálom előtt? Igen... Azt hiszem ez lehet az oka az egésznek...

-Itt vagyok.-hallom meg kellemesen mély hangját. Emlékszem akkor is kellemes volt a hangja. Egész nap hallgatnám őt, ha lenne rá esélyem.-Baj van?-kérdezi miközben egyik kezével meg simogatja a hátamat. Kicsit döbbenten fordulok hátra.Először a szemeibe nézek, utána egyből a puha, rózsaszín ajkaira., és ismét a szemébe. Úgy tűnik eléggé feltűnő volt. Le ül az ágyra és felém hajol. Arcomtól alig pár centire van. Szemeivel az enyémbe néz ő is, utána pedig a számra. Egyik kezemmel kicsit feljebb tolom magam hogy elérhessem párnáit.Gyengéden érintem össze ajkainkat. Kicsit ledermed, én pedig nem siettettem. Még a nyelvemet sem használom. Mivel nem reagál semmit el hajolok tőle.-Nem hittem volna hogy majd így fogsz meg csókolni.-motyogja, mire el kuncogom magam.-De van egy rossz hírem. Ezek után ne gondold hogy valaha is el eresztelek, Wei Ying. -egyik kezét tarkómra teszi és közelebb húzva magához meg csókol. Nyelvével azonnal a számba furakszik, amit egy kicsit sem bánok. Mindkét kezemet a nyaka köré fonom. Kicsit el hajol tőle, éppen csak annyira hogy alsó ajkamra harapjon de azonnal birtokolni kezdi ajkaim. Sokkal vadabb,mint akkor volt. Sokkal birtoklóbb, esélyt se ad arra hogy el váljak tőle. Egyik kezemmel gyengéden meg érintem a vállát hogy egy kicsit hagyjon szusszanni. Ezzel csak azt értem el hogy dühösen az ágyra lök és felém kerekedik de azonnal a számra hajol. Nyelve feltérképezi ismét szám belsejét.

-Lan... Zhan...-nyögöm a nevét.-E-egy ki-kicsit las-lassabban...

-Sha-sajnálom.-mondja lihegve és mellém dől. -kicsit el ragadtattam magam.-ad puszit a vállamra. Ruhámat lejjebb húzza a vállamon és el kezdi harapdálni.

-N-ne...-ennek biztos nyoma marad...-Lan Zhan...

-Mnnm... Fogalmad sincs milyen volt az elmúlt 13 év nélküled. Fúrja nyakát a nyakamba.-Kínzó volt. Minden egyes nap vártalak. Vártam rád... A citerámat pengettem, a dalt,amit akkor abban a barlangban is. De te nem jöttél el hozzám!-ekkor már nem bújuk hozzám. Teljesen fölém kerekedett ismét.-Csak úgy eltűnsz. Azt hittem hogy a lelked darabokra szakadt. Semmi jelét sem adtad hogy... Hogy...

-Sajnálom.-két kezemet fel emelem, pont hogy közé vehessem arca két oldalát és rá mosolygok. A világ legszélesebb mosolyával.-Szeretlek.-suttogom.-Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek, Hanguang-Jun.

-Wei Ying.-homlokát az enyémnek dönti.-Én is... Így érzek. Mit szólnál... Ha mostantól maga mellett tartanálak?

-Benne vagyok.-mondom kuncogom miközben puszit adok mézédes ajkaira.

-Én meg hamarosan benned.-mondja miközben a szája mintha... Fel felé kerekedett volna....

....................

Lihegve dőlünk el egymás mellé.

-Nem akartam beléd élvezni.-motyogja miközben derekamnál fogva magához ölel. Nevetve simogatom meg arcát.

-De igen, tudom hogy azt akartad. De semmi gond.

-Akkor jó. Wei?

-Mi az?

-Szeretlek.

-Én is.

   Reggel mosolyogva ébredek fel. Ahogy ki nyitom szemeimet, az alvó Lan Zhan-al találkozok. Emlékszem, akkor is olyan szép volt, mint most, ha nem gyönyörűbb. em bírom meg állni hogy ne pusziljam meg puha párnáit. Miután egy kisebb mosollyal el hajolok, pont akkor nyitja ki arany színű szemeit.