Újra veled (MDZSH Csak te meg én 2.évad) Befejezett!

"Szörnyeteg"

Mosolyogva ballagok mellette. Meg akarom fogni a kezét mire ő el rántja onnan a karját. Morcosan húzódok el tőle. Rám kapja a tekintetét, és sóhajtva fogja meg kezemet.

-Csak azért mert nem akarom hogy el vessz mellőlem.-kuncogva döntöm fejemet a vállának. Hogy lehet hogy 13 év után is ennyire szeretem? Bár kicsit meg változott. Nehezen lehet ki hozni a sodrából és sokkal... Hát nem is tudom talán... Felnőttesebb,mint akkor volt.

-Lan Zhan, mond... Mit érzel irántam, így...13 év elteltével?-kérdezem miközben el merengek a múlton, már amire emlékszem egyáltalán. A halálom után, úgy mond egy alternatív valóságba kerültem ahol boldog voltam... Vele...

-Megérkeztünk. -torpan meg hirtelen. Le veszem róla a tekintetem és előre nézek. Egy faluhoz érkeztünk meg. Szinte idáig érzem a gonosz energiát ami a faluból árad. Ez rossz!

-Wangji, el kell mennünk innen, most!-mondom félve nézve rá.

-Be megyünk a faluba.-ragadja meg a csuklómat és egyenesen a vesztünkbe rohanunk. Valami történni fog, tudom... Már szinte hallom is a morgást.... Várjunk? Morgás? Ijedtemben meg állok, mire Wangji is. Furcsán kezd el méregetni. Lassan fordítom hátra a fejemet és nézek le a földre. Rögtön meg is pillantom a szörnyeteget. Szürke színe van-néhány helyen fehér foltok vannak- rideg kék szemeivel pedig pontosan engem figyel.

-Ahhh!-sikítok egyet és Lan Zhan-ra ugrok aki a gyors reflexével gyorsan el is kapott engem.

-Ez... Csak egy kutya...

-Nem! Ez egy vérengző szörnyeteg!-kezdek el kiabálni, mire össze húzza a szemét.

-Ne kiabálj.-tesz le a földre, de nem engedem el. Hátulról ölelem körbe derekánál. -Engedj el.-mondja miközben próbál le hámozni magáról, de ezzel csak azt érte el hogy még szorosabban ölelem. Igazából tényleg félek a kutyáktól, de ki használom ezt az alkalmat arra hogy még egyszer magamhoz szoríthassam. Olyan rég is volt már.-Eressz el, Wei Ying.-szemeim ki pattannak szinte, azonnal el engedem. Amióta vissza tértem most mondta ki először a nevemet.

-Honnan ismerted fel a lelkem? Már az első találkozásunkkor tudtad, nem? Meg Jiang Cheng is. De te... Honnan?

-Azért jöttünk ide hogy elűzzük a gonosz lelkeket. Nincs időnk ezzel foglalkozni. Menjünk tovább.-fogja meg újra a kezemet, s kezd el rángatni a falun keresztül. persze nem tudom meg állni hogy ne vegyek egy-egy pillantást a különböző bódékra amiken nagyon sok érdekes tárgy látható. Azonnal ki húzom kezemet az övéből és meg is állok az egyik bódésnál. Kicsit mintha a világ meg változott volna azalatt a 13 év alatt míg halott voltam. Ez kicsit szomorú...

-Lan Zhan Lan Zhan! Nézd!-mutatok rá azokra a fényes valamikre amik meg-meg csillannak a nap fényében. Különböző talizmánok is vannak itt, oldalt pedig fest vények vannak ki támasztva. A talizmánokat kezdem el vizslatni. A bódés néni mosolyogva nézi ahogy gyermekien nézem a különböző árukat.-Lan Zhan.... Ezek olyan szépek. Annyira jó lenne meg venni őket.-mondom felé fordulva, kis kutya szemeket meresztve rá.

-Ha van pénzed...-sóhajtok egyet, és a háta mögé megyek. Kezemmel el kezdem a mellkasát tapizni. Jó tudom nem kéne ilyeneket csinálnom, de mindenki el van foglalva szóval senki sem PONT minket néz. Szóval egyik kezemmel míg a mellkasát simogatom a másikkal bele nyúlok a ruhájába. Valahol ott kell lennie a kis zsáknak.Meg van! A fülei enyhén vörösek. Ebben nem változott. Nyomok arcára egy puszit, majd a bódés nénihez vissza menve meg veszem amit ki néztem. Egy páros talizmán az. Mikor vissza megyünk Cloud Recessessbe odaadom neki. Amolyan, végleges búcsú ajándéknak. Hiszen nekem már nincs itt helyem. Már 13 éve vagyok halott, szóval vissza kell mennem a hegyre, és újból nyugovóra térnem. Még ha... Ez lesz életem 2.legnagyobb hibája...

-Minek vetted azt?-jön mögém Wangji.

-Mindegy.-mondom mosolyogva miközben el teszem az ajándékokat.(Még ha az ő pénzéből is volt.) Amikor meghaltam, nem volt esélyem el búcsúzni tőle. Most hogy kaptam egy esélyt, ki használom. Mondjuk egy elég nagy barom vagyok. Itt maradhatnék mellette. De... Úgy érzem az csak még rosszabb lenne. A kapcsolatunk nem olyan, mint akkor volt.

-Min gondolkozol?

-Semmin.-mosolygok rá, s közelebb húzódok hozzá.-Lan Zhan mo-...

-Vigyázz már, hülye bolond.-nagy szemekkel nézek a másik irányba. Jin Ling fut felém, kezében egy póráz(?) Neee! A kutya is vele van.

-Védj meg!-ugrok-ismét- rá. Azonnal el is kap.

-Mégis miért félsz ennyire a kutyáktól?-kérdezi halkan. Fejem a nyakába fúrom.-Te vagy a nagy Yiling Pártiárka, zombik, gúlok, és lelkekkel hárcoltál, de félsz a kutyáktól.

-Te talán nem látod de ezek vérengző szörnyek!.-mondom,s míg egyik kezemmel a nyakába kapaszkodok, a másikkal az arcára simítok. Ez a helyzet előnyös, hogy ki derítsem mit is érez irántam.

-Ne csináld ezt.-mondja miközben a földre tesz.-És többé ne ugorj rám, mert többé nem kaplak el.-szemeim kikerekednek. Ezt most vegyem úgy hogy.... Semmit sem számítok neki? Szomorúan ballagok mellette tovább.

-Csalódottnak tűnsz. Az előbbi miatt? -szemeibe nézek, és ő is az enyémbe. Van valami meg magyarázhatatlan a tekintetében.

-É-én...

-Mi van ha azt mondom hogy... Ugyan azt érzem... Amit akkor?-reménykedve nézek rá. Várjunk? Miért reménykedek? Hisz, úgy is tovább fogok állni. De mégis... Még ha csak egy rövid időre is szól... Vajon meg engedné hogy mellette maradjak? Meg állok, pont előtte. Két kezemet a nyaka köré fonva, húzom le magamhoz. Ajkunk alig lehet pár centinél több távolságra.

-Ha valóban igazat mondasz akkor... Meg engeded hogy meg csókoljalak?-kérdezem ajkaira suttogva. Egy pillanatra le hunyja szemeit, majd mikor ismét ki nyitja, mintha vágy gyulladt volna fel a tekintetében.

-Nem. Mert előbb én foglak megcsókolni téged.-tapasztja azonnal is száját az enyémekre. Egyből viszonozni kezdem méz édes csókját amit már több éve nem érezhettem. Egy pillanatra el válik tőlem, de nem sokra, csak annyira hogy alsó ajkamra harapjon. Nyelvével feltérképezi a szám belsejét. Nem tudom meg állni hogy egyik kezemmel végig ne simítsak az oldalán, ezzel egy kéjes sóhajt ki csalva ajkaiból. Kezeim egyre lejjebb érnek, míg  nem a ruháján keresztül meg simogatom férfiasságát. Itt már nyögni kezdet,s egyből el is kapta kezemet.-Ezt majd otthon kéne folytatnunk. Utcán vagyunk, Wei.

-Imádom amikor így ejted ki a nevemet.-adok egy cuppanósat még ajkaira.-De igazad van. Előbb ezt a valamit kéne elintéznünk ebben a faluban igaz? Haladjunk tovább.-mondom de azért még végig simítok az arcán.

 Sziasztok! Remélem tetszett a rész! Igyekeztem egy viszonylag hosszú részt össze hozni (Csak nem sikerült) Ha el nyerte tetszéseteket akkor vote-oljatok és kommentbe írjátok le véleményeiteket!