A sors hívó szava

2.fejezet: Találkozás a végzettel

Mire odaértünk a komphoz késő délután volt, a nap már eltűnt a horizontról, s az egyetlen nyom, amit hagyott maga után az a lilás-bordós égalja volt. Az arcomat a csuklyám takarta el, ami jónak bizonyult, ha el akartam tűnni. Éppen felszálltunk a hajóra mikor is nekiment valaki Skynak.

– Vigyázzon hölgyem! – kiáltotta a fickó, akiről már most tudtam, hogy gonosz. Sky csak unottan megrázta a fejét, tudva, hogy nem lehet őt ilyen egyszerűen fellökni.

– Lányok, a legfontosabb, hogy együtt maradjunk és semmi sem vonhatja el a figyelmünket.

– Leginkább a pasik, ugye Skylor? – bökte oldalba Annie Skylort, aki az előbb belé futott idegent vizslatta.

– Persze, de akkor remélem Mason sem fog feljönni téma gyanánt.

– Nektek mindenetek a férfiak? – horkant fel anyám.

– Lehet… – válaszolta egyszerre Rachel és Annie, mire anyám csak a homlokát dörzsölte.

– Chen mester öröme teljes lesz, ha megtudja, hogy ti is eljöttek. Egy Spinjitzu mesternek nem lesz nehéz dolga ezen a tornán.

– Dehogynem, főleg amikor El szétrúgja a seggét! – suttogta vidáman Annie.

– A „szétrúgja a seggét" egy elég, enyhe kifejezés An.

– Reméljük, senkit sem kell a földbe döngölnöm – majd egy idegen hang csapta meg a fülemet ismerős szavakkal. Szavakkal, amiket rég nem hallottam.

– Lloyd várj! Ha most felszállsz, lehet, hogy nem jössz vissza – mire a névre automatikusan a hang irányába fordultam és megláthattam Őt. A szőke haja, a szemei, mind ismerősek voltak, de ugyanannyira ismeretlenek. Ő nem lehet az a Lloyd…

– Mit keresel itt apa? – kérdezte meglepődötten.

– Chen mester egy veszélyes ember. Ne bízzatok meg benne. Akármit is ígér, egyetlen szavát se higgyétek el – szeretem, hogy még Skylor is ugyanezt gondolja az apjáról.

– Lord Garmadon! Milyen jó látni, hogy mindannyian újra találkozunk.

– Clouse, látom, még mindig… Azt mondtad mindannyian?

– Igen, Juliet sem hagyta ki ezt az alkalmat.

– Mennem kell apa! Ez most Zaneről szól és a családunkról. Ha teljes család akarunk, lenni akkor nem maradhatok itt.

– Na, mi lesz? Benne vagy, vagy nem?

– Nem állíthatlak meg, de csatlakozhatok – jesszusom, ezek tényleg nagyon szeretnek drámázni, nemde?

– Sajnos nincs több hely a hajón – mondta Clouse, mire anyám ördögien elmosolyodott és kidobta az egyik őrt a hajóról, majd odaordította:

– Most már van hely! – mire a két férfi anyámra nézett, aki kacsintva továbbsétált.

– Ó! Akkor helyesbítek. Van egy hely.

– Oh, ne aggódj. A torna nem érdekel. Csak vigyázok az érdekeimre.

– Indulhat a hajó!

– Te ismered őket anya? – kérdeztem a mellettem álló nőt.

– Persze, a férfi a vörös öltözetben Clouse, Chen mester legjobb harcosa, a férfi a zöldben, meg Garmadon. Az első Spinjitzu mester fia. Az pedig – biccentett Lloydra – a fia. Azt hiszem versenytársra akadtál Elina.

– Legalább nem fogok unatkozni – suttogtam anyámnak. Akkor hát így állunk, Lloyd és én egymás ellen.

Mire észbe kaptam már valaki megint Skylort lökdöste.