Csillag - 1.évad

1.rész - Az osztálykirándulás

Matek óra volt, az utolsó ezen a napon, mielőtt hazamehettek volna. Már csak pár perc maradt és mindenki várta, hogy végre megszólaljon a csengő. Jenna csak az órára koncentrált. A mutatóra, ahogyan egyre közelebb és közelebb ér a 12-es beosztáshoz. Közben a matektanár és egyben osztályfőnök Mr.Hoffman, a házi feladatot írta a táblára. A mellette ülő lány már a könyveit is elpakolta, nem törődve a házival. Ekkor megszólalt a kicsengő megnyugtató hangja. Mindenki minél gyorsabban igyekezett elhagyni a termet. Jenna hirtelen elkapta a tekintetét az óráról és a táblán lévő feladatra pillantott. Sietve leírta, majd utolsónak lépett volna ki az ajtón. Ekkor egy háta mögül jövő hang megállította:

- Ms. Kline! Beszélhetnénk valamiről? - Jenna visszafordult. 

- Igen tanár úr? - lépett közelebb a táblát törlő férfihoz.

- Megkérdezte már a szüleitől, hogy elengedik-e az osztálykirándulásra? - kérdezte, majd végzett a táblatörléssel és a lány felé fordult. Egy kis szigor áradt az arcáról, de amúgy nem nagyon húzták föl az ilyen ügyek. Jenna a kérdésre lefagyott egy pillanatra. Tegnap is az eszében volt, de végül nem jutott el odáig.

- Nem... - kezdte bizonytalanul. -  de ma meg fogom. - ígérte meg, majd próbálta egy mosollyal oldani a feszültséget.

- Rendben. De akkor ne felejtse el! - mondta Mr. Hoffmann mivel tudta, hogy Jennánál egy ilyen ígéret nem készpénz. Az íróasztal felé indult, majd elkezdte rendezgetni a papírjait. 

- Nem felejtem. - mondta egy sóhaj után majd ismét a kijárat felé fordult.

Zoe, a legjobb barátja és aki az órán is mellette ült, már kint várt rá és zúdította a kérdéseit:

- Na mi történt, bajban vagy? - kérdezte, mivel csak az első mondatot hallotta.

- Nem... csak az osztálykirándulásról kérdezett. - csukta be az ajtót Jenna.

- Tényleg, akkor jössz? Tök jó lenne egy kicsit kiruccanni, legalábbis a város szélére. Mondtad is, hogy meg akarod nézni. - indultak el a folyosón.

- Nem tudom... Ismered a szüleimet, nem engednének egy űrből zuhant meteor közelébe. Pedig tényleg jó lenne. - Mondta szomorúan.

- Csak meggyőzöd őket valahogy. Mondjuk bociszemekkel.

- Ááá.. már nem működik olyan jól. - mosolygott. - Valamit majd kitalálok. - mondta, majd Zoe az órájára pillantott.

- Bakker, mindjárt jön a busz. Siessünk! - mondta, majd elkezdtek szaladni a kijárat felé.

•  •  •

Mindketten hazamentek. Jennáék egy kertvárosi környéken laktak, egy átlagos méretű házban.

Ilyenkor még csak az anyukája szokott otthon lenni. Amint belépett az ajtón, köszönt neki:
- Szia anya! - dobta le a táskáját az előszobában és elindult befelé a házban.

- Szia kicsim, milyen volt a suli? - Kérdezte kicsit hangosan, mert éppen a konyhában mosogatott, ami távolabb volt az ajtótól.

- Semmi különös, írtunk egy dogát Fizikából. - lépett be Jenna a nappaliba, majd a vele egybenyitott jobbra lévő konyha felé kezdett el menni.

- Ugye tanultál rá?

- Igen, és szerintem jól sikerült. Ja... és tudod... - kezdte - Lesz ez az osztálykirándulás a meteorhoz. - ment be a konyhába.

- Tudom, megkaptam az E-mail-t. - mondta nyugodtan, miközben befelé pakolt a mosogatógépbe.

- És elmehetek? - Ezt eléggé félve kérdezte. Nagyon szeretett volna menni, de a szülei sosem voltak benne az ilyen dolgokban. Egykeként nem volt más akiért a szülei aggódnának, szóval minden neki jutott.