Only You

14.rész

*Alex szemszöge*

Tegnap este isteni volt Will-lel. De nem bántam volna, ha legalább egy öt perc nyugtom van Noellel. Na nem baj, az a lényeg, hogy ott voltam és nem utáltak ki. Vagyis nem annyira. Azért Jason párszor küldött felém szép pillatásokat, amiket megérte. Will pedig nem egyszer szorongatta meg a vállamat, de ezt csak annak tudom be, hogy félti Noelt. Úgy érzem jogosan azok után, ami terjeng rólam.

- Alex - baszott hozzám egy párnát Dave - már egy két perce, hogy beszélek neked te meg le se szarsz.

- Bocs elgondolkodtam - dobtam vissza a párnát - mit is mondtál?

- Azt, hogy mivel a csajom bátyja vagy, így nézve most már tőled kell engedélyt kérném, ha leakarok feküdni vele? – kérdezte, mire felnevettem.

- Azért még ott nem tartunk, hogy beleszóljak az életébe - mosolyogtam rá - és soha nem is fogok, mert nincs rá felhatalmazásom és így nézve nem is lesz, mert az egész gyerekkorunkat külön töltöttük.

- Dehogynem. Kis idő múlva tudod, hogy úgy fog rád tekinteni, mint a bátyjára. Sőt szerintem már most úgy van vele - fújt egy buborékok a rágóval, ami a pukkanás után az orrára ragadt. Tipikus Dave.

- Ma lehet nem ártana összegyűlni a srácokkal. Annó Noelnek leírtam pár sort, bekéne fejezni. Tuti van neked is hozzá ötleted - toltam elé a lapot.

- Aha lenne. Megnézem majd, de az viszont nem fog összejönni, hogy összeüljünk. Steve elutazott a családdal nyaralni, Pete-nek meg dolga van - vette fel a papírt - Mi lenne, ha elmennénk valahova te, Noel, Mia és én?

- Öhm. Nem vagyok ez a típus - túrtam a hajamba. Mintha nem tudná.

- Ezt Noelnek mond, mert már írtam neki - nevetett fel.

- Most már rászokunk a duplarandira vagy mi? - néztem rá gyilkos szemekkel.

- Meglehet. Szóval ja. Ha nem akarsz most jönni, Noellel vitasd meg - villantott győzelemittas mosolyt.

- Jó oké, hova megyünk? - dőltem hátra az ágyon.

- Moziba - nevet.

- Te. Most. Csak. Szopatsz - ültem fel - mond azt, hogy mi választunk filmet és nem ők - néztem rá könyörgően.

- Készülj fel, mert már kiválasztották - fújt még egy buborékok.

- Ne mond el kérlek. Nem akarok sírni - dőltem vissza.

- Ja és utána megyünk vacsizni - mosolygott.

- Jipiiii- csapoltam egy sort a levegőben szarkasztikusan, majd morogva leejtettem magam mellé a kezemet. Noellel beszélnem kellesz, hogy ne szokjon ehhez hozzá. Nem lesznek mindig ilyenek.

- Ennyire ne örülj neki - nevetett fel Dave.

- Pedig örülök. Igaz, jobb lenne kettesben, de muszáj leszek titeket is elviselni - mosolyogtam rá.

- Elviselsz? Kinek a szobájában is vagy? Akkor ki visel el kit? - húzta fel a szemöldökét.

- Te a tesódat - nevettem fel, mire rábólintott.

- Ez igaz. Senkiért nem cserélnélek le - mondta. De várjunk csak, ha nekem ő a tesóm és Mia is az, akkor hogy is van ez? Vajon kérdezzem meg vagy hozzám baszná a bakancsot?

- Én ezzel tisztában vagyok. Nem is félek ettől. Attól viszont igen, hogy Noel nem így gondolkodik. Még csak most kezdtük az egészet, de már azon agyalok mi van ha - túrtam a hajamba megint - a tegnap este folyamán is hányszor megfogalmazódott bennem a kérdés.