Felemeltem a kezem, s néztem, ahogy a vér folyik le az ujjaimon.
Mennyire normális, ha fizikailag nem érzek fájdalmat? Mármint de persze érzek, csak sokkal nagyobb a fájdalomtűrő képességem, mint másoknak.
Mire jó a megfelelési kényszer?
Ezt már megkérdeztem önmagamtól, hisz az elején meg akartam felelni anyámnak, hogy ne tekintsen rám úgy, mint egy világi selejt, meleg nyomorék. Persze, jöttem azzal, hogy miért mindig én vagyok a szar, erre a válasza az volt, hogy "változtass magadon". Egy ideig próbáltam változni, meg tudjak neki felelni, de nem ment. Utána azon voltam, hogy meg akarok felelni önmagamnak, de anyám lelkileg összetiport, s a kimondott szavai után egyre jobban kezdtem elveszni magamban. Sehogy sem tudtam szeretni önmagam. Végül azt is feladtam, s csak vagyok. Nem akarok senkinek se megfelelni, még magamnak se. Úgy sem kellenék senkinek, főleg nem neki.
___
jk.
fiatalkuki
Megint nem válaszol:)tanklyuk
Mit írtál neki ?fiatalkuki
tanklyuk
Nem lehet, hogy van valami baja?
Furcsa nekem az a "😊" fej
Gyakran szokta írni?fiatalkuki
Igen, általában akkor, mikor megkérdezem, hogy mizu vele, vagy hogy hogy vantanklyuk
Akkor szerintem van vele valamifiatalkuki
Rákérdezzek?tanklyuk
NE
majd elmondja, ha akarjafiatalkuki
Biztos?? Szeretnék neki segíteni :(tanklyuk
Majd szól, ha segíteni kell___
Cicus🥰🔥
Sajnálom, hogy eltűntem
Anyának kellett segíteniKookie💙
Semmi baj
De azért megijedtemCicus🥰🔥
Miért?Kookie💙
Mert azt hittem baj van
Vagy történt valamiCicus🥰🔥
Dehogy, nincs semmi
Minden oké😊___
fiatalkuki
[00:09]
Start from the beginning